Az évtized kezdetére az éves gyógyszerkiadások összegszerűen meghaladták a világ államainak a hadikiadásait. A döntéshozók az egyre nagyobb terhet jelentő gyógyszerkiadások mérséklésére - gyakran sötétben tapogatózva - kétségbeesetten próbálnak új, "megváltó" megoldásokat találni.

Óriási pénzek és érdekek

A rendszerváltás nyomán a világ gyógyszeriparának jelentős része önálló vállalatként megjelent Magyarországon is. Modernizálódott a gyógyszerkincs, minőségi csere következett be, a hazánkban is elérhető terápiás lehetőségek közeledtek a nyugat-európaiakhoz. Új gyógyszerek, hatóanyagok és új terápiás formák használata vált elérhetővé, ezek invazív orvosi beavatkozásokat helyettesítenek, illetve

a hagyományosan kórházi kezelésre szoruló betegek otthoni kezelését és házi ápolását teszik lehetővé. Ez az összegészségügyi költségek csökkenését, de legalábbis növekedési ütemének mérséklését okozza úgy, hogy a költséges intézményi betegellátás visszaszorítása révén megtakarított jelentős kiadások mellett egyidejűleg a gyógyszerellátás forrásigénye - az előzőnél kisebb mértékben - növekszik. Az óriási összegek mentén természetesen óriási érdekek jelennek meg. A szakmai-pénzügyi befektetőknek világszerte számos érdekük fűződik a teljes gyógyszervertikum koncentrációjához a kis- és középvállalkozások formájában működő független gyógyszerészek által működtetett gyógyszertárak tulajdonosi struktúrájának megváltoztatásához.

Piacfetisizáló liberalizmus

Az egészségügyi termékek és az egészséggel kapcsolatos szolgáltatások nem hasonlíthatók semmilyen más közönséges cikkhez, szolgáltatáshoz, így a gyógyszertári ellátás sem vethető össze a kiskereskedelemmel. Ezt támasztja alá az Európai Bizottság azon állásfoglalása, amely szerint az egészségüggyel kapcsolatos termékeket és szolgáltatásokat ki kell vonni a versenyszféra és a belső piaci szabályozás köréből.

A fentiek ellenére a befektetők gyakran, a piacfetisizáló doktriner liberális felfogás politikai képviselőit meglelve, rendre napirendre tűzetik a gyógyszerpiac deregularizációját. Míg az elmúlt években az unió néhány tagállamában sikeresen ment végbe a közösségi szolgáltatások fogyasztókra nézve előnyös deregulációja, addig a gyógyszerügy esetében az EU meghatározó tagállamai nem látják bizonyítottnak, hogy a liberalizáció erősítené a fair versenyt, csökkentené a ráfordításokat, javítana a szolgáltatások hozzáférésén és minőségén. Az európai gyógyszertárak kétharmada francia, német, olasz és spanyol gyógyszerészek tulajdonában van, ezek az országok állnak leginkább szemben a teljes gyógyszerpiac deregulációjával, ezért ezekben az országokban nem vagy csak korlátozott mértékben volt liberalizáció.

Benzinkút vagy patika?

Az Európai Unió tagországainak egy részében megengedett a gyógyszertáron kívüli szűkebb vagy szélesebb körű gyógyszerforgalmazás. A valódi szakmai kérdés az, hogy a kényelmi vagy a gyógyszerbiztonsági szempontok kapjanak-e prioritást. Ha a kényelmi szempontok elsőbbségbe kerülnének, akkor az meghatározó lesz a következő generációk gyógyszerfogyasztási kultúrájában. Az Amerikai Egyesült Államokban a hipermarketek polcairól cukorkaszerűen elvehető készítmények a lakosságot a gyógyszerekkel szembeni elővigyázatlanságra szocializálták, a társadalomban nem is épült ki a gyógyszerekkel szembeni egészséges fenntartás. Az üzleti szempontok elsődlegessége, a "ne félj tőle, vegyél többet, szedjél többet, fizess többet" reklámrendszere drámai következményekkel jár. Egy egyszerű alapgyógyszer, a paracetamol-tartalmú láz- és fájdalomcsillapító kontroll nélküli használata két és félszer annyi májzsugor-megbetegedést okoz az Egyesült Államokban, mint az európai országokban a betegség fő kiváltó oka, az alkohol. Más becslések szerint az Egyesült Államokban évente annyian halnak meg idő előtt gyógyszermellékhatások miatt, mint közlekedési balesetben (ötvenezer ember). Hamis és populista az a politikai beállítás, miszerint a benzinkútpártiak a haladás, a gyógyszert a gyógyszertárból álláspontot képviselők a földhöz ragadottság képviselői.

Hamisítványok dömpingje

A mostani zárt, tökéletes gyógyszerbiztonságot jelentő gyógyszerforgalmazás megbontása növekvő kockázattal járna, mert megkönnyítené az Ázsiában tömegével gyártott gyógyszerhamisítványok forgalomba kerülését. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint mára a piac tíz százalékát jelentik ezek az álgyógyszerek, csak az európai feketepiacon máris 170 utánzat van forgalomban belőlük. A trend egyre nagyobb aggodalmat kelt az Európai Unió tisztségviselőinek körében is.

Különleges szabályozást!

Az EU huszonöt tagállama közül tizenkilenc tagországban van a patikaalapításnak földrajzi, demográfiai vagy valamilyen tulajdonlási alapú korlátja. Az úgynevezett szabályozott gyógyszertárrendszerű országokban időről időre felvetődik, hogy a kötöttebb gyógyszertári rendszer deregulációja - a liberalizáció - eredményeképpen javulni fog az ellátás minősége.

Az Európai Unió Gyógyszerészeti Csoportja (PGEU) megbízására egy független intézet végezte el a dereguláció hatásainak tudományos vizsgálatát. A tanulmány összegzése szerint a liberalizáció nem eredményez nagyobb versenyt a szolgáltatások terén, nem feltétlenül vezet a receptmentes készítmények árának csökkenéséhez, és nem garancia a gyógyszerkiadások csökkenésére. A tanulmány végkövetkeztetésként leszögezi: a liberalizáció nem váltotta be a döntéshozók reményeit, egyúttal hangsúlyozza, hogy az egészségügy olyan terület amely különleges szabályozás igényel.

Minden sarkon patika

A konvergenciaprogram és az egészségügy átalakításának eddig körvonalazódó elemei szerint a kormány a keresletszabályozást (korlátozást), a kapacitások újragondolását, a méretgazdaságosság szempontjait tartja fontosnak. A gyógyszertár-alapítás teljesen szabaddá tétele pedig keresleti többletet generál, és a többi változtatás is ellentmondásban van az átalakítás említett elvi irányaival. Vajon miért jelenhetett meg mégis a Zöld könyvben?

Magyarországon jelenleg 3362 lakosra jut egy gyógyszertár, ami az EU 3500 fő/patika átlagánál kedvezőbb arány, nálunk 13,7 százalék a gyógyszerek átlag árrése, szemben a 25-30 százalék közötti európai átlaggal. Más országokkal összevetve tehát, a magyar a legköltséghatékonyabb rendszer, mert a legkisebb ráfordítással nyújt magas színvonalú ellátást. A magyar árrés fele - a hozzánk fejletségben közel álló - csehországinak vagy a portugálnak, miközben a működtetési költségek nagyjából hasonlók.

Az alacsony árrés következtében a közforgalmú gyógyszertárak harmada - hétszáz patika - csak évi egymilliárd forint állami támogatással tudja fenntartani működését, további egyharmaduk rendszeres likviditási nehézségekkel küzd.

Betegmonopólium

A patikaalapítás földrajzi és demográfiai korlátai (250 méter, ötezer fő) eddig is betegmonopóliumként szolgáltak, mert így a lakosság érdekeinek megfelelően arányos elosztásban létesültek a gyógyszertárak.

A 2007-től hatályos gyógyszerészi többségi tulajdont rögzítő törvény az egyetlen reális lehetőség az oligopólium kialakulásának megakadályozására. Az alapítási korlátok eltörlése a vidéki gyógyszertárak ritkulásához, a nagy városok belvárosaiban pedig koncentrálódásukhoz vezetne.
A gyógyszertárak között a betegek bizalmának elnyerésért, vásárlóként megtartásáért ma is van szakmai verseny, függetlenül attól, hogy kétszázötven méterre vannak-e egymástól a patikák, vagy huszonötre. Az ügyelettel, valamint a várakozási idővel kapcsolatos gyakran visszatérő problémákat nem a verseny hiánya okozza, hanem a megfelelő szabályozás és finanszírozás hiánya.

Az árcsökkenés illúzió

A tárca vezetője a változtatások eredményeként gyógyszerárcsökkenést vizionál. "A verseny törvényszerűen árcsökkenést hoz." Kimondott vagy kimondatlan példákat a nagy üzletláncok gyakorlatából emlegetnek. Ezek a nagy súlyú piaci szereplők az árleszorítást, az akciókat nem az árrésük terhére produkálják, hanem a beszállítóik terhére, és ezt elsősorban a partnereikhez viszonyított óriási pénzügyi erejük teszi lehetővé. A mikro- és a kisvállalkozások kategóriájában lévő gyógyszertár egészen más helyzetben van, hiszen hozzá képest éppen a vertikum többi szereplője, a gyártó és a nagykereskedő az óriás.

A Zöld könyv szerint korlátozni fogják az orvosok gyógyszerfelírási lehetőségeit, gyógyszereket visznek ki a patikákból, növelik a gyógyszertárak számát, és általában is növekednek a vállalkozások terhei, vagyis annyi esélye van a gyógyszerárak mérséklődésének, mint amennyi az elkövetkező években az adócsökkenésnek. Az illúziókeltés helyett végre komolyan kellene venni a szakma megszólalásait, így például az orvosegyetemek dékánjainak a tervezett lépések miatti aggodalmuknak hangot adó dekrétumát.

Kinek az érdeke?

Az elmúlt években Kuncze Gábor, Rácz Jenő, Gyurcsány Ferenc, legutóbb pedig Veres János a legmagasabb elismerés hangján nyilatkozott a patikai ellátórendszerről, melyben - Európában egyedülálló módon - az aktív gyógyszerészek több mint fele társtulajdonos vállalkozó. Akkor mégis mi történt, hogy egyszerre minden gátat felszabadító radikális "reformra" van szükség?

Információk vannak arról, hogy egyes liberális politikusok már korábban megkeresték a tárcát pénzügyi befektető internetes gyógyszer-futárszolgálatának támogatása érdekében. A helyzet úgy alakult, hogy egy valaha gyógyszergyártással és irányított betegellátással foglalkozó egészségügyi guru két korábbi munkatársa közül mindketten fontos pozícióba kerültek az Egészségügyi Minisztériumban. Úgy tűnik, egykori munkaadójuk iránti lojalitásukat nem vesztették el. Másként milyen ésszerű magyarázat lenne arra, hogy miközben az ezer sebből vérző egészségügyből forráskivonás történik, addig egy pénzügyi befektető állami támogatással indíthatná meg gyógyszer-futárszolgálatát.
A valódi cél világos. A patikák számának átmeneti növelésével a meglévő rendszer elértéktelenítése, a kisvállalkozásként működő gyógyszertárak oligopoliumként való láncba fűzése. Norvégiában öt éve kezdődött a liberalizáció. Mára az egykor sok száz független kistulajdonosi gyógyszertárból csak 19 maradt fenn. Ezt nem tudta megakadályozni a piaci koncentrációt korlátozó jogszabály sem, mert könnyedén megkerülték. A profitérdeknek a szakmai érdek elé való helyeződésével a gyógyszertári szolgáltatások színvonala némileg romlott, az árak sem csökkentek, így a betegeknek a folyamatból semmilyen hasznuk sem származott. A láncokat létrehozó pénzügyi befektetők viszont - a szakmai verseny kiiktatásával - busás nyereségre tehettek szert. Nekik valóban nem volt szükségük a szakmai-etikai normák betartását felügyelő kamarára. Ha a liberalizációs tervezetet elfogadják, Magyarországon is ez történik. Okos kormányok is hoznak téves döntéseket, de csak az oktalan politikusok tartanak ki tűzön vízen át a rossz döntések mellett.

Hávelné Szatmári Katalin
a Magyar Gyógyszerészkamara elnöke


Magyar Hírlap - fidesz.hu