Ez egy költői tömörségű mondat, mely ha minden részletében kifejtenénk, így hangzana: "Tisztességesen, végiggondoljuk a törvényjavaslatot, hogy kellően tisztességtelen legyen ahhoz, hogy ti - bár az emberek nem rátok szavaztak - megtaláljátok majd benne a számításotokat."

Látjuk, hogy a "tisztességesen" szó itt az alaposan végzett munkára utal, és nem az "igazságos" vagy "becsületes" jelentésben szerepel. Mintha azt mondanánk: ez egy tisztességesen megszervezett és kivitelezett bankrablás volt: le se buktunk, és a pénz is megvan. Mégis, nagyon finom ellentét feszül két kiszivárogtatott beszéd, az Öszödi, és a Lampert-féle között.
Gyurcsány Öszödön arról győzködte a szocialistákat, hogy tegyék félre kicsinyes érdekeiket, és végre álmodjanak nagyot, az egész ország ügyével foglalkozzanak, a "történelem-csinálással."

Gyurcsány lendülete, és szenvedélye arra irányul, hogy lebeszélje embereit az - általa egyébként jogosnak mondott - önös érdek-érvényesítésről. Lampert ezzel szemben megnyugtatja őket: nem kell félnetek, olyan törvényt viszünk keresztül, amelyik nem a balfék fideszeseknek kedvez, hanem nektek jelent majd zsíros állásokat. Szóval, Lampert feszíti ki a szociális hálót, a Gyurcsány reformjainak kárvallottai alá - már amennyiben a középszintű szocialista politikusokat értjük e kategória alatt. Az ugyanis, amiért Gyurcsányt egyes baloldali emberek a mennyekbe röpítik, amiért azt állítják róla, hogy végre egy ember, aki szakít a rosszal, pontosan az a momentum, hogy ő ezentúl nem akarja feltétlenül eltartani az egész szoci-klientúrát, megelégszik önmagával, és egy szűkebb társasággal. Azt kéri tőlük, ne szórakozzanak mindenféle utiköltség-elszámolásokkal - e közben pedig odaadja a kincsesláda kulcsát Bajnai Gordonnak, aki már bebizonyította, milyen jól tudja kezelni azt.

A két beszéd tehát csak kívülről látszik egyívásúnak. Igaz, hogy számunkra mindkettőből ugyanaz a tisztesség árad, közelebbről, vagyis a belső érdekviszonyok küzdelme felől tekintve, ellentétesek egymással. És ez megmagyarázhatja, nemcsak a liberális pártnak, de annak háttér értelmiségének kiállását is Gyurcsány mellett.

Elég szomorú persze, hogy baloldali vagy liberális értelmiségiek, milyen könnyen túlteszik magukat a szándékos, tudatosan megszervezett hazugságokon, melyek a demokrácia teljes kiüresedését jelentik. Ezt egy Ágh Attila esetében, aki a MEM kötetein nőtt naggyá, még megérthetjük, Konrád és más irodalmárok esetében, már furcsább, hogy ennyire nem zavarja őket a hazugság. Furcsa hogy elhiszik, hogy Gyurcsány holnaptól egy tisztességes MSZP-t fog irányítani, olyant, amelyiknek egyedüli becsvágya, hogy történelmet csináljon, hogy átalakítsa, jobbá tegye az országot. Talán naivitás ez, talán valami más - az mindenesetre kiderült, hogy önkormányzatokat felügyelő miniszterasszony nem szenved ebben a naivitásban.

Mező József Ákos, Magyar Nemzet


fidesz.hu