Sinkovits Gyula, a forradalom és szabadságharc kitörésének előzményeit vázolva rámutatott: az 50-es évek elején az emberek előbb "a Sztálin által exportált és egy szűk kommunista elit vezérelte diktatúra" természetét ismerték fel, majd a nép megérezte a kommunista hatalom gyengeségét".

Mint mondta: a személyi kultusszal terhelt diktatúra gazdasági és szociális mélypontra juttatta az országot. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy a lengyel nép melletti, 1956. október 23-i szolidaritási tüntetés elemi erejű forradalommá, majd a gyilkos feloszlatási akciók hatására felkeléssé, fegyveres szabadságharccá erősödött.

A szónok krónikaszerűen vázolta az október 23. és november 10. közötti napok drámai történéseit, hőstetteit és a politikai tőrbecsalás példáit, szólt a hősies ellenállás szörnyű mérlegéről is.

A visszatért diktatúra 1960-ig több mint 20 ezer hazafit börtönzött be, ezreket internált és több mint 500 embert ítélt halálra - mondta Sinkovits Gyula.

"A forradalmat és szabadságharcot ellenforradalomnak nevezve bemocskolták. Pedig 1956 népe a szovjet birodalmi terjeszkedés és kiszolgáltatottság ellen, a demokratikus szabadságjogokért és a függetlenségért emelt szót és fegyvert" - hangsúlyozta.

A hévízi ünnepség résztvevői a nap folyamán koszorúkkal tisztelegtek Nagy Imre mellszobránál, az 1848-1956-os emlékmű talapzatánál és az általános iskola egykori diákja, az '56-os forradalmárként később kivégzett Földes György emléktáblájánál.


MTI - fidesz.hu