Lénár atya 1923. április 4-én született az Ipoly völgyében elterülő Inám kisközségben. Az Esztergomi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1943-ban. Teológiai tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte. Papi tevékenységét Érsekújvárott kezdte, ám röviddel ezután 1951-ben a kommunista hatalom bátor hitvallása miatt 17 évi börtönre ítélte és bebörtönözte. Végül 5 évvel korábban, 1963. augusztus 20-án, Szent István napján szabadult a börtönből. Ezután hét évig fizikai munkásként kellett dolgoznia, majd 1970-től Udvard község plébánosa lett. 1987-től Tardoskedden fejtette ki buzgó lelkipásztori tevékenységét egészen nyugalomba vonulásáig. Élete utolsó éveit szülőfalujában, Inámban töltötte.

Lénár atya tevékenységével az egész felvidéki magyarságot is szolgálta. A Jópásztor Alapítvány elnökeként fáradhatatlanul szorgalmazta a felvidéki magyar püspök kinevezését. Egyik fő szervezője volt a Komáromi Imanapoknak, ahol 1990-től kezdődően évente hívek ezrei imádkoztak magyar papokért és magyar főpásztorért. A Jópásztor Alapítvány révén aláírásgyűjtést is szervezett kérvényükhöz, amelyben több mint 53 ezren aláírásukkal támogatták a magyar püspök kinevezését. Az 53.000 aláírást 12 kötetbe köttették és a másolatát átadták Dossena nunciusnak Pozsonyban. Az eredetit pedig két autóbusznyi zarándok kíséretében személyesen adták át Rómában a Szentatyának 1995-ben.

Az Istent, Egyházát és a magyarságot hűséggel és áldozatos lélekkel szolgáló lelkipásztor kiérdemelte a Pro probitate - Helytállásért Díjat, a Kisebbségekért kitüntetést és az Esterházy János Emlékérmet is.

Lénár Károly bátor hitvalló volt, aki a kínzások és megpróbáltatások ellenére sem alkudott meg az istentelen bolsevik gonosztevőkkel. Semmivel sem tudták őt arra kényszeríteni, hogy besúgóvá és ügynökké váljék, mint néhányan "Isten szolgái" közül. Nem vesztegethették meg sem földi javakkal, sem a fényes karrier ígéretével - ellenállt a Sátán kísértésének.

A magyar papság és a hívek egységét munkálta, ezért sok támadás érte azok részéről, akik nem szívlelhették egyenes jellemét, bátor fellépését. A 14. Komáromi Imanapon mondott szavai ma is útmutatóak mindannyiunk számára: "A keresztet pedig mindig a bátor papok tartották - mondta. - Most is ilyen bátor papokra van szükség, akik össze tudnak fogni. A fő helyen ülőknek, a vezetőknek, legyenek azok egyházi vagy világi vezetők, egyet kellene tudatosítaniuk: aki első akar lenni, az kösse fel a kendőt, és szolgáljon. Hiszen Jézus sem azért jött közénk, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon."

Lénár atya, Krisztus bátor hitvallója most már a Legfőbb Pásztornál könyörög magyar papokért és magyar főpásztorért a felvidéki magyar katolikusok számára. Hisszük, hogy ha itt a földön az illetékesek elzárkózása miatt nem is teljesülhettek kérései, könyörgése meghallgatásra talál majd annál, aki méltányosan és igazságosan megadja mindenkinek, ami jár - nemzetiségre való tekintet nélkül.

Dr. Karaffa János