Amennyiben Magyarország fenn kívánja tartani annak lehetőségét, hogy az ország területén belül hazai tartalmakat szolgáltató digitális műsorszolgáltatás vagy bármely egyéb tartalomszolgáltatás fel tudja venni a versenyt a multinacionális, határokon átívelő tartalmakat szolgáltató cégcsoportokkal, akkor nemzeti konszenzuson alapuló, szakmailag alátámasztott, tudatos nemzeti digitális átállási stratégiára van szükség.

Miért? Mert csak így biztosíthatók az Unió által is elismert célok, a kultúra, a tartalom sokszínűségének a védelme, valamint csak így biztosítható a ténylegesen versenyző piacra jellemző mechanizmusok kialakulása is.

Vagyis hazánkban, és nemcsak Magyarországon, hanem az új tagállamokban mindenhol, az uniós bizottsági ajánlásokban megfogalmazottakhoz képest további kihívásoknak kell megfelelnie a digitális átállási stratégiának, mert Magyarországon is - ahogyan más új tagállamokban - az elektronikus médiapiac nem sok évtizedes szerves fejlődési folyamat által alakult ki, hanem a rendszerváltozást követően próbálták - politikai érdekek és kompromisszumok szorításában - mesterségesen létrehozni. Ennek következtében Magyarországon a mai napig nem alakult ki az egészséges, tényleges versenyen alapuló médiapiac.

A mai magyar médiapiac minden szegmensét egy-két nagyobb cég uralja (jellemzően külföldi cégek leányvállalatai). Ez a jelenség a tájékoztatási monopóliumok irányába hat, amely miatt a piac korlátozott kiigazító mechanizmusait kisegítendő különös szükség van az állam beavatkozására, elsősorban az emberi (alkotmányos) jogok védelmében.


II. Milyen kihívásoknak kell megfelelnie a hazai digitális átállási stratégiának?

A legfőbb kihívások a következők:
1. monopóliumok kiküszöbölése
2. a földfelszíni sugárzással megvalósuló tartalomszolgáltatás a kábeles és műholdas kínálattal versenyképes platformmá váljon
3. platform-semleges tartalomszabályozás a hagyományos műsorszolgáltatások területén
4. A szabályozás határainak kijelölése, a tartalomszabályozás kiterjesztése a hagyományos műsorszolgáltatásokon kívüli egyéb tartalomszolgáltatásokra is.

Az egyes kihívások az alábbi kérdéseket vetik fel.

1. A monopóliumok kiküszöbölése
A digitális átállás lehetőséget teremt a magyar médiapiac különböző területein kialakult koncentrációk elleni fellépésre. Fontosnak tartom, hogy a médiapiacon már jelenlévő, a piaci versenyre káros monopóliumokat, koncentrációkat (így a vélemény-monopóliumokat is) a stratégia lehetőleg feloldja, "feldarabolja". A globális és az európai médiapiacon is intenzív koncentrációs folyamatok zajlanak, amelyekkel a hazai médiaipar eleve nem tudja felvenni a versenyt. A hazai médiapiacon jelenleg az alábbi koncentrációk érvényesülnek:

1.1. horizontális koncentrációk
1.2. vertikális integrációk
1.3. diagonális monopóliumok
1.1. Horizontális koncentrációk

- tulajdonosi összefonódások
- nézők koncentrációja/ közönségrészesedés
- reklámpiaci koncentrációk
- műsorterjesztési koncentrációk
Horizontális koncentrációról akkor beszélünk, ha két vagy több azonos üzleti tevékenységet végző és az értékláncban azonos szinten elhelyezkedő vállalkozás fonódik össze. Horizontálisan jelenleg a médiapiac több elemében duopólium érvényesül.

A mai magyar médiapiac egészségtelen szerkezetéért elsősorban a horizontális koncentrációk okolhatók, így azokat érdemes közelebbről is megvizsgálni.

1.1.1. Tulajdonosi-koncentrációk (tartalom-tartalom)
Ebben az esetben a tartalomszolgáltatás területén valósul meg koncentráció. A Soros György által létrehozott "Nyílt Társadalom Intézet" által tavaly végzett, a magyarországi médiapiacot érintő kutatás és elemzés eredményeit összefoglaló tanulmány a következőket mondja a médiaszektorban tapasztalható tulajdonkoncentrációs folyamatokról: "A televíziózás liberalizálása óta a kereskedelmi televíziós szektorban végbement legkedvezőtlenebb fejlemény a tulajdon folytonos koncentrációja volt, amely veszélybe sodorja a televíziózás sokszínűségét és a szerkesztői függetlenséget. A televíziózás néhány kézben való koncentrálódása magában rejti azt a veszélyt, hogy koncentrálódik az a befolyás is, amely egyaránt használható politikai, személyes, ideológiai és kereskedelmi előnyök megszerzésére."

Példa a magyarországi horizontális koncentrációra:
1.1.1.1. Az RTL Klubban 31%os részesedéssel rendelkező IKO Telekom Média Holding Rt. tulajdonosi viszonyban áll azzal az IKO Románia elnevezésű céggel, amely a Cool TV, a Film+ és a Sport Klub kábelcsatornák üzemeltetője. Mivel ezeket a műsorszolgáltatásokat Romániából közvetítik és a cég székhelye - és 2006-tól a szerkesztői döntések meghozatalának helye is - Romániában van, így a magyar ORTT nem vizsgálta a tulajdonosi összeférhetetlenséget. (Országos műsorszolgáltatásra jogosult és ilyen csatornában befolyásoló (vagyis 25 százalék fölötti) részesedéssel rendelkező cég a médiatörvény értelmében nem szerezhet befolyásoló részesedést más műsorszolgáltatást, vagy műsorelosztást végző vállalkozásban.)

1.1.3. Reklám-koncentrációk:
Magyarországon az elmúlt években megdőlt a nézettség és a reklámbevételek együtthatására vonatkozó neoliberális tétel. A két mutató mind az országos televíziók, mind pedig az országos rádiók esetében jelentősen elvált egymástól, amely az egészségtelen piaci szerkezet talán legárulkodóbb jele. A két országos kereskedelmi televízió a 60-65%-os összesített nézettsége mellett a televíziós reklámköltések több mint 90%-án osztozik. Sőt, a kisebb műsorszolgáltatókkal kötött reklámértékesítési szerződéseket is figyelembe véve az arány már 95% körül mozog. Kisebb arányokban, de hasonló folyamatok figyelhetőek meg a rádiók esetében is. A két országos kereskedelmi rádió (Danubius, Sláger) dominanciája kisebb ugyan, mint a kereskedelmi televízióké, de a rádiós piac 75-80%-át a kezükben tartják.

Jelenleg a két országos földfelszíni kereskedelmi televízió maga köré szervezett tematikus csatornákból egy olyan portfoliót, amelyben a saját reklámideje mellett, azzal együtt, ezeknek a kisebb műsorszolgáltatásoknak a reklámidejét is értékesíti. A TV2 portfoliójába a Spektrum, az Írisz és a Club tartoznak, míg az RTL Klub és további kilenc csatorna (Discovery, Cartoon Network, Cool, Sport1, Sport2, film+, Minimax, A+ és a Hálózat televízió) reklámidejének értékesítését az R-Time (Sales&Marketing Kft.) végzi. Sajátos jelenség Magyarországon, hogy a médiában való reklámköltés nem feltétlenül a gazdasági racionalitás, hanem politikai szempontok alapján is történik.

1.1.4. Műsorterjesztési-koncentrációk:
Magyarországon jelenleg a tényleges kábel-előfizetők száma 2,1-2,3 millióra tehető (ez a háztartások 54-59%-ának elérését jelenti). Magyarországon jelenleg mintegy 2,8-3,0 millió háztartás (72-78%) él olyan területen, ahol lehetőség van kábeltelevíziós szolgáltatás igénybe vételére (homes passed). A magyarországi kábeltévé penetráció és lefedettség nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten magasnak számít.

1.1.4.1. Két nagy külföldi érdekeltségű kábelszolgáltató uralja a magyar piacot: a UPC és a T-kábel. Egyrészt piaci pozíciójuk révén, másrészt azzal, hogy jelentős befolyással bírnak a szakmai-érdekérvényesítő szervezetekben is, képesek a kormányzati döntéseket befolyásolni. Egy tartalomszolgáltató életképességét eldöntheti az, hogy a műsorszolgáltatásával sikerül-e bekerülnie a két legnagyobb hazai kábeles szolgáltató csatornakiosztásába. (Átlagosan 800 000 - 1 millió háztartásból képes megélni egy tematikus (műholdas) csatorna Magyarországon.) A médiatörvény értelmében a kábelszolgáltató a must carry-n túl maga döntheti el, mely műsorszolgáltatásokat vesz fel a csomagjaiba. A két óriás mellett a piacon továbbá néhány közepes méretű (Fibernet, EMKTV) és több száz kisebb méretű hazai kábelszolgáltató tevékenykedik (391 db). További probléma, hogy a nagyobb érdekérvényesítő képességük révén a nagyobb kábeltévé szolgáltatók jóval alacsonyabb árakon jutnak hozzá a hazai tematikus csatornák terjesztési jogához, mint a kisebbek.

1.1.4.2. A kábeltelevíziók esetében lokális (helyi) monopóliumokról is beszélhetünk: az átfedő hálózatok aránya meglehetősen kicsi, körülbelül 10 % , így amennyiben a fogyasztó nem elégedett kábelszolgáltatója szolgáltatásaival vagy áraival, a váltás lehetősége meglehetősen korlátozott, ha nem egyenesen lehetetlen.

1.1.4.3. A kábelhálózatok korlátozott átviteli kapacitással rendelkeznek, ami az új műsorszolgáltatások számára a 2000-es évek elejétől kezdve egyre kézzelfoghatóbb piacra lépési korlátot jelent. Vagyis - visszautalva a média törvény vonatkozó szabályára - a kábel-koncentrációk a gyakorlatban tartalmi korlátozásként is érvényesülnek.

A nagyobb kábelszolgáltatók más platformokra is igyekeznek kiterjeszteni tevékenységüket (telefon, Internet), azonban ezek megjelenése ellenére a hazai kábelszolgáltatók bevételeik döntő többségét (%) még mindig a vezetékes műsorelosztásból realizálják.


1.1.4.4. Műholdas műsorelosztó szolgáltatóként a UPC Direct és a DigiTV van jelen Magyarországon. A UPC Direct sokáig egyedülálló volt a műholdas piacon, és nem jelentett versengő platformot a kábeltévé mellett, hiszen a UPC Direct árai a kábeltévé-szolgáltatásnál jóval magasabban pozícionáltak.

1.1.4.5. A földi vétel arányáról elmondható: hogy jelenleg a háztartások mintegy 1/3-a kizárólag földi műsorszórás révén néz televíziót. Ez az arány várhatóan a közeljövőben sem fog érdemben változni, egyrészt a jövedelmi viszonyok miatt, másrészt azért, mert bizonyos területeken egyáltalán nem éri meg kábelt kiépíteni. E területeken a műholdas műsorelosztók elvileg pozíciókat foglalhatnak. A digitális átállás során elsősorban itt lehet a DVB-T-nek kiemelt szerepe.

1.1.4.6. Műsorszórási tevékenységet a külföldi tulajdonba került Antenna Hungária egyedüli piaci szereplőként végez. A műsorszórás mellett az Antenna Digital révén egyben műsorelosztó is.

1.2. A vertikális integrációk
Vertikális integrációnak tekinthető, amikor az értéklánc különböző szintjein működő vállalkozások fonódnak össze vagy kerülnek egy tulajdonba (Pl. műsorelosztó vállalkozás műsorszolgáltatásba kezd). Erre példa a UPC magyarországi tevékenysége, amely kábeles és műholdas műsorelosztás mellett műsorszolgáltatásokat is elindított (Pl. Romantica, Reality TV).

A műholdas műsorterjesztő UPC kisebbségi tulajdonosi részesedéssel rendelkezik a Sport1 és a Sport2 tematikus műsorszolgáltatásokban, ezért e két csatorna viszonylag biztos hellyel rendelkezik a UPC kínálatában. Az egyik vállalkozás tartalom előállító, a másik pedig tartalomtovábbító, így ebben az esetben is vertikális koncentráció valósult meg.

1.3. A diagonális koncentrációk
Diagonális integrációnak azt tekinthetjük, amikor különböző piacokon tevékenykedő vállalkozások között jön létre összefonódás, mint pl. a lapkiadás és a műsorszolgáltatás. Ilyen összefonódás figyelhető meg a magyar piacon a Bertelsmann csoport tagjai között, amelynek sorába tartozik az RTL Klub is és még számos jelentős napilap (Népszabadság) és egyéb sajtókiadvány. Szintén több különböző piaci szegmensen próbál dominánsan jelen lenni a UPC és a T-Com az úgynevezett triple play szolgáltatásaikkal (internet, telefon, kábeles műsorterjesztés). Jelenleg a kábeles triple play szolgáltatások körében e két cég duopóliuma érvényesül.

2. A földfelszíni sugárzással megvalósuló tartalomszolgáltatás a kábeles és műholdas szolgáltatással versenyképes platformmá váljon
Míg kábelen 50-60, műholdon pedig akár 80-100 csatorna is fogható jelenleg, addig földfelszínen mindössze 3, néhol 4 (MTV, TV2, RTL Klub és néhány helyen egy-két körzeti és helyi sugárzású televízió). Ma Magyarországon kb. a lakosság 30%-a veszi igénybe kizárólag a földfelszíni (televíziós) műsorszolgáltatást, jobbára azok, akiknek nincsen - anyagi vagy fizikai - lehetőségük, hogy más, nagyobb csatornaválasztékot kínáló platformra váltsanak.

3. Platform-semleges tartalomszabályozás a hagyományos műsorszolgáltatások területén.
A platform-semleges szabályozás célja, hogy ugyanaz tartalom az átviteli formától függetlenül egységes elbírálás alá essék, annak érdekében, hogy egyetlen tartalom és tartalomszolgáltatás se kerüljön versenyelőnyös vagy versenyhátrányos helyzetbe amiatt, mert más tartalomszolgáltatási normák vonatkoznak rá.

3.1. Hatályos szabályozás felülvizsgálata
A médiatörvény alkalmatlan arra, hogy az új típusú tartalomszolgáltatásokat szabályozza. Fogalomrendszere elavult és nem képes kezelni az új típusú szolgáltatások szabályozások kapcsán felmerült kihívásokat.

3.2. Esélyegyenlőség biztosítása a platformokon belül
3.2.1. Tartalomhiány
A kizárólag földfelszíni vétellel rendelkező háztartásokban tartalomhiány tapasztalható, hiszen mindösszesen 3 (néhol négy) csatornát tudnak fogni, így jelentős mennyiségű tartalom el sem jut ezekhez a nézőkhöz.

3.2.2. Véleménymonopólium
A két kereskedelmi földi csatorna közönségrészesedése mintegy 65%. A kormánytól gazdaságilag (ennek következtében politikailag is) függő Magyar Televízió nézettsége 10 % körüli. A három analóg frekvencián működő csatorna közönségrészesedése összesen mintegy 80 százalékos. Ennek következtében a tartalmak területén véleménymonopólium alakult ki.

3.2.3. Természetes monopólium a kábeles tartalompiacon
Természetes monopólium érvényesül a kábeles szolgáltatás, így a kábeles tartalmak területén is. Egy településen általában csak egy szolgáltató kínálatából lehet választani, ráadásul a műsorelosztó a tartalomkínálatot is befolyásolni tudja.

3.3. A platformok közötti verseny kialakítása
Jelenleg a földfelszíni platform lényeges versenyhátrányban van a másik két platformmal szemben. Egyrészt a nézők számára vonzó tartalmak sora (pl.: sportcsatornák) nem érhető el földfelszínen. Másrészt, míg kábelen vagy műholdon egyes csatornák (pl. a magyar médiatörvényben tiltott szex, pornó csatornák) minden gond nélkül nézhetők, addig a földfelszínen ez elképzelhetetlen. A szabályozás nem volt képes pornográf tartalmak megjelenését megakadályozni a kábeles, illetve műholdas kínálatban, így a szabályozás nem tekinthető platform-semlegesnek.

4. A szabályozás határainak kijelölése, a tartalomszabályozást kiterjesztése a hagyományos műsorszolgáltatáson kívüli egyéb tartalomszolgáltatásokra is
A digitális korban is garantálni kell a Médiatörvényben rögzített, a tartalomhoz kötődő olyan alapvetéseket, mint például a kiskorúak személyiségfejlődésének az Alkotmányból konstituálódó követelményét, a kisebbségek védelmét, a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát valamint az emberi méltóság védelmét (pl. a diszkrimináció és a pornográfia tilalma, korlátozása). Ezért a tartalomszabályozást ki kell terjeszteni a hagyományos televíziós/rádiós műsorszolgáltatásokon túl, a műsorterjesztő hálózatokon (pl. a multiplexeken) továbbítható, úgynevezett egyéb tartalomszolgáltatásokra is. A kiterjesztést a vélemény-nyilvánítás szabadsága és tájékozódáshoz fűződő alkotmányos alapjog védelme érdekében kell megtenni, hiszen ezek az egyéb tartalomszolgáltatások ugyanúgy, mint a műsorszolgáltatások károsan hathatnak az alkotmányos alapjogok az érvényesülésére. Sőt, várhatóan ezen egyéb szolgáltatások egyre növekvő szerepet és jelentőséget fognak betölteni a lakosság tájékoztatásában és a véleményformálásban, hiszen feltehetően jelentős részük - a legnagyobb meggyőzőerővel rendelkező - hangos mozgókép-szolgáltatás lesz. A véleménynyilvánítás szabadsága és a belőle eredeztethető alkotmányos értékek védelmében kell tehát a tartalomszabályozás érvényét kiterjeszteni.


III. A kihívásokra adandó válaszok

1.Monopóliumok kiküszöbölése, új monopóliumok kialakulásának megakadályozása
2.A földfelszíni tartalomszolgáltatás versenyképessé tétele
3.Platform-semleges tartalomszabályozás a hagyományos műsorszolgáltatások terén
4.A szabályozás határainak kijelölése, tartalomszabályozás kiterjesztése az egyéb tartalomszolgáltatásokra is

1. Monopóliumok lebontása, új monopóliumok kialakulásának megakadályozása
A monopóliumok elleni fellépés kívánt sikerét két nagy eszközrendszer, a tartalom-előállítás támogatása, bizonyos tartalmak preferálása; illetve a különböző koncentrációk kialakulását gátló korlátozások együtt hozhatják meg.

1.1. Tartalmak létrehozásának támogatása
A digitalizáció révén megsokszorozódó műsorszolgáltatások és az interaktív televíziózás egyik legfontosabb hozadékaként szokták említeni, hogy új nyilvánosságot teremt és oldja a tájékoztatási monopóliumokat és az ebből fakadó demokrácia-deficitet. A digitalizációra szokás úgy tekinteni, mint amely hozzásegíti a nézőt ahhoz, hogy még több fajta és változatos tartalom között válogathasson. Az optimista, de kényelmes állásponttal szemben - az eddigi európai tapasztalatok alapján - azonban kijelenthető, a kínálat bővülésének paradoxona az, hogy csak a piaci mechanizmusok várhatóan nem hozzák magukkal a tartalom bővülését és sokszínűségét, tehát a jelenlegi tartalomhiány konzerválódhat. A már bevett közönség-csalogató módszerektől és műfajoktól az újonnan megjelenő műsorszolgáltatások sem tekintenek el, vagyis a kínálatbővülés azt jelentheti, hogy ezentúl nem egy vagy két, hanem öt csatornán is láthatunk majd valóságshow-t. Ezért van szükség álláspontom szerint államilag támogatott tartalom-előállításra is.

1.2. Tartalom preferálás
1.2.1. Must carry
A közszolgálati tartalmak eljuttatásának kötelező előírása az állam egyik legfontosabb eszköze, alkalmazását a jövőben is elengedhetetlennek tartom. A digitális minimum meghatározása közösségi érdek.

1.2.2. Hatósági pályáztatás
A preferált tartalomra jó példát láthatunk több európai országban. A tájékoztatási koncentrációk ellen és a kínálat bővítése érdekében alakult ki az a pályáztatási gyakorlat, amely során a multiplexen elhelyezkedő szolgáltatási lehetőségeket pályáztatják meg, és a pályázat eredményétől, vagyis egy hatósági döntéstől függ a multiplexen elhelyezkedő szolgáltatások kínálata, és nem pedig a multiplex szolgáltató dönti el, hogy milyen szolgáltatásokat vesz fel a multiplexbe. Ilyen pályáztatási rendszer alakult ki pl. Svédországban is.

1.3. Korlátozások
Ahhoz, hogy a kínálat bővülése feloldja a tartalom-szolgáltatói koncentrációkat, nem elégséges pusztán piaci mechanizmusokra hagyatkozni, hanem hatékony koncentráció-ellenes és egyéb tartalomszabályozási jellegű jogi normák megalkotására van szükség. A nemzetközi gyakorlatban számos példája található, esetlegesen adaptálható.

1.3.1. A digitális átállás során koncentráció ellenes szabályokat vezettek be a magyar médiapiaci viszonyokhoz hasonló adottságokkal rendelkező Olaszországban. A tulajdonosi és tájékoztatási-koncentrációk megakadályozása érdekében az olasz szabályozás:
- a műsorszolgáltatási kapacitás 1/3-át a helyi tartalomszolgáltatók részére tartja fenn;
- összességében egy tartalomszolgáltató sem szerezhet jogosultságot az országosan terjesztett digitális műsorok több, mint 20%-ának terjesztésére;
- a tartalomszolgáltatást is végző hálózati szolgáltatók tevékenységeik strukturális elkülönítésére kötelesek;
- ugyanaz a tartalomszolgáltató nem végezhet országos és helyi műsorszolgáltatást is;
- az országos műsorszolgáltató köteles ugyanazt a műsort továbbítani az ország egész területén.

1.3.2. Szintén a tájékoztatási monopóliumok kialakulását gátolja a Németországban - analóg környezetben - kialakult megoldás, mely szerint a műsorszolgáltatás - bejelentés alapján - szabadon folytatható mindaddig, míg az egy tulajdonosi érdekeltségi körbe tartozó műsorszolgáltatások együttesen el nem érnek olyan jelentős vélemény-formáló erőt, amely bármilyen véleménymonopólium kialakulásának veszélye szempontjából már nem kívánatos. Ez a szint Németországban a 30%-os nézettségi arány, illetőleg 25 %-os nézettség mellett a szomszédos piacokon elért jelentős részesedése alapján már uralkodó véleménybefolyásoló erőnek nyilvánítható az adott médiavállalkozás. Ha ezt az arányt a műsorszolgáltató vállalkozás eléri, akkor - megszüntetendő e helyzetet - az egy tulajdonosi körben lévő műsorszolgáltatások valamelyikét el kell idegenítenie.

1.3.3. Az ORTT szakmai bizottságában formálódó törvénytervezet is tartalmaz hasonló korlátozó jellegű elemeket:
- A tervezet már 20%-os közönségaránynál kötelezővé tenné a műsorszolgáltató számára az elidegenítést. Illetőleg már 15%-os közönségaránynál is, amennyiben az ORTT a szomszédos piacokon elért részesedése alapján jelentős véleményformáló erőnek minősíti.
- A reklámértékesítési koncentrációk kialakulását megakadályozandó az új szabályozás megtiltaná a műsorszolgáltatók, valamint leányvállalataik számára, hogy más, nem saját tulajdoni érdekeltségükbe tartozó műsorszolgáltatók reklámidejét értékesítsék.

1.4. Preferálás és korlátozás
A kínálat kommercializálódásának, egysíkúvá válása megakadályozásának fontos eszköze a must carry és a must offer intézménye. (Jellegük egyfelől korlátozó, másfelől preferáló.) A must carry lehetőség arra vonatkozóan, hogy a digitális minimum, azaz az állam által fontosnak tartott, ezért preferált tartalom minden háztartásba eljusson, így lehetővé váljon a legfontosabb közösségi üzenetek célba érése minden médiafogyasztóhoz. A must offer szabály pedig abban segítheti új piaci szereplők megjelenését, hogy a legnézettebb csatornák számára megtiltaná, hogy műsoruk terjesztési jogának megtagadásával ellehetetlenítsék az új platformok megjelenését, kiterjedését.

2. A földfelszíni tartalomszolgáltatás versenyképessé tétele
2.1. Minél több ingyenes, vonzó és interaktív tartalom a multiplexeken
A megfelelő penetráció - és a versenyképesség - érdekében el kell érni, hogy minél több ingyenesen fogható program kerüljön fel a multiplexekre a digitális földfelszíni műsorszórás elindításakor. Annak biztosítása, hogy minél több műsorszolgáltatás kerüljön fel a multiplexekre mindenképpen állami feladat. A jelenlegi free-to-air műsorszolgáltatások (RTL Klub, TV2, MTV1) felvétele a digitális műsorszórási rendszerbe önmagában nem jelent vonzó alternatívát a nézők számára, hogy vállalják a készülékcseréből, illetve a set top boxok beszerzéséből eredő, rájuk háruló költségeket.
Exkluzív tartalomra és széles kínálatra (20-30 csatornára) van szükség - beleértve, az új típusú, vonzó, interaktív tartalomszolgáltatásokat - ahhoz, hogy hatékonyan vehesse fel a kábel-szolgáltatásokkal, illetőleg a kábeles kínálat sokszorosát nyújtó, egyre olcsóbb műholdas szolgáltatásokkal a küzdelmet. (Ugyanakkor fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy az elsősorban előfizetési díjakból élő tematikus műsorcsatornáknak nem áll érdekükben a free-to-air műsorszórásban való részvétel.)
Fontos, hogy földfelszíni multiplexeken a hagyományos szolgáltatásokon túl olyan, interaktivitásra épülő tartalomszolgáltatások jelenjenek meg, amelyek vonzóak lehetnek a nézők számára. Kívánatos, hogy a magyar állam csak olyan, nyílt API-val és MHP alkalmazással rendelkező set-top-boxok árusítását engedélyezze, és csak olyanok megvásárlásához nyújtson állami támogatást, amelyek lehetővé teszik a fejlett interaktív tartartalmakhoz való hozzájutást és azok alkalmazását. Digitálisnak nevezett, de a digitális jel vételén túl egyéb lehetőséget, így interaktivitást sem lehetővé tevő, lebutított set-top-boxok tömeges elterjedése nem tenné lehetővé a magyar társadalom digitális műveltségének növelését, csupán tovább szélesítené a digitális szakadékot.

2.2. A közszolgálat versenyképessé tétele
A digitális átállás kitűnő lehetőséget teremt a közszolgálat versenyképessé tételéhez. A médiatörvény elfogadása utáni médiapiac legnagyobb vesztese a közszolgálat lett, elveszítette súlyát, reklámpiaci részesedésének döntő hányadát. A digitális átállás során a közszolgálati műsorszolgáltatásnak, a közszolgálatnak mint intézménynek meg kell erősödnie, vissza kell nyernie meghatározó szerepét, hogy megfelelően elláthassa az állam által kijelölt feladatait. A sikeres digitális átállás érdekében át kell alakulnia a közszolgálat teljes szervezetrendszerének, létre kell hozni egy kisebb apparátusú, kizárólag digitális technikával dolgozó, közszolgálati tartalmak magas színvonalú megjelenítésére alkalmas intézményt. Az európai előírásoknak megfelelő finanszírozás megoldása különösen aktuális a közszolgálati műsorszolgáltatók esetében. A jövő cselekedeteinek a normatív finanszírozás visszaállítására, valamint a közszolgálati műsorszolgáltatók digitális korhoz igazított feladat-meghatározására és a feladat végrehajtásához szükséges pénzeszközök rendelkezésre bocsátására kell irányulnia.

2.3. EPG szolgáltatás a földfelszíni multiplexeken
A földfelszíni digitális műsorsugárzás sikerének feltétele, hogy már indulásakor legyen elektronikus program ajánló. Az EPG nem egyéb tartalomszolgáltatás, hanem egy önálló szolgáltatási forma, az egész digitális televíziózás kapuja, amely egy új jogszabályon belül önálló szabályozást igényel. Az EPG-re vonatkozó szabályozás rossz megalkotása magának a digitális televíziónak a tudatos használatát akadályozhatja meg, elősegítheti tájékoztatási monopóliumok továbbélését, így akár alkotmányos kérdéseket is felvethet.

2.4. Vételminőség
Lényeges elem a várható előfizetői fogadtatás tekintetében, hogy a földfelszíni digitális műsorszórás jó képminőségű adást biztosítson majd azokban a háztartásokban is, amelyek nincsenek bekábelezve, illetve műholdvevővel sem rendelkeznek (kb. 30%). Hiszen sokhelyütt kimondottan rossz vételi lehetőségek között foghatják a magyar országos közszolgálati adót, illetve a két országos kereskedelmi csatornát. A technikai jellemzők, a minőség javulása is hozzájárulhat a földfelszíni platform sikeréhez.

3. Platform-semleges tartalomszabályozás a hagyományos műsorszolgáltatások terén

3.1. Új, platform-semleges szabályozás szükségessége
A digitális átállási stratégia nyomán létrejövő szabályozásnak egyszerre kell vonatkoznia a földfelszíni, a kábeles és a műholdas tartalomszolgáltatásra, ezzel is megteremtve az egyenlő versenyfeltételeket a különféle platformok és az egyes platformokon működő szolgáltatások között.

3.2. Esélyegyenlőség megteremtése
3.2.1. Tartalomhiány megszüntetése
A digitális multiplexek lehetőséget kínálnak arra, hogy állami részvétellel olyan tartalomkínálat lehessen kialakítani a multiplexeken, amelyek jelentősen megnövelik a jelenlegi földfelszíni tartalomkínálatot, egyúttal vonzóak lehetnek a nézők számára.

3.2.2. A véleménymonopólium oldása
Az új szabályozásnak alkalmasnak kell lennie és lehetőséget kell adnia arra, hogy a közönségrészesedéből az újabb csatornák is nagyobb arányban részesülhessenek, mert ez a tényleges verseny kialakulásának egyik alapja.

3.3. A platformok közötti verseny oldhatja a természetes monopóliumokat
A jövőben is várhatóan egy platformon csak egy, esetleg kettő vagy három jelentős szolgáltató tud fizikai értelemben vagy gazdaságosan működni, így tartósan fennáll a veszélye, hogy monopóliumok vagy duopóliumok alakuljanak ki. E koncentrációkat csak a platformok közötti verseny képes feloldani.

4. A szabályozás határainak kijelölése, a tartalomszabályozást kiterjesztése a hagyományos műsorszolgáltatáson kívüli egyéb tartalomszolgáltatásokra is
Mindenek előtt elengedhetetlen annak pontos elhatárolása, mit értünk a hagyományos televíziós/rádiós műsorszolgáltatásokon túl, a műsorterjesztő hálózatokon (pl. a multiplexeken) továbbítható egyéb tartalomszolgáltatások alatt.
A tartalmakat a szabályozás határainak szempontjából több módon lehet csoportosítani.

4.1. Hozzáférés alapú szabályozás
4.1.2. Lineáris
Ezek hagyományos formája a lineáris műsorszolgáltatások és a műsorterjesztő hálózatokon (pl. a multiplexeken) továbbítható egyéb, lineáris tartalomszolgáltatások (pl.: beküldött sms, mms üzenetek megjelenítése). Ezeknek a szabályozása egyértelműen médiajogi relevanciával bír.

4.1.3. Nem lineáris
Műsorterjesztő hálózatokon (pl. a multiplexeken) továbbítható egyéb, nem lineáris "audiovizuális" tartalomszolgáltatások (pl.: bármilyen on demand szolgáltatás).
Ez a kétoldalú rendszer jellemezte eleinte az Európai Unióban kidolgozott szabályozási terveket is, ám a legfrissebb, az Európai Parlamentben is egyre hangsúlyosabb álláspont szerint árnyaltabb a struktúra. A műsorterjesztő hálózatokon (pl. a multiplexeken) továbbítható egyéb tartalomszolgáltatások lehetnek lineáris és nem lineáris tartalomszolgáltatások is. Attól, hogy valamely egyéb tartalomszolgáltatás nem lineáris még nem dőlt el, hogy médiajogi vagy hírközlési szabályozás vonatkozzon-e rá, ennek megállapítása további elhatárolásokat igényel.

4.2. Tartalom alapú szabályozás
Ezen megközelítés alapján lehetnek:

4.2.1. Hagyományos mozgóképes tartalomszolgáltatások (a televíziós műsorszolgáltatások)
Egyértelműen médiajogi szabályozást igényelnek.

4.2.2. Új típusú mozgóképes tartalomszolgáltatások (video on demand, sms-mms fal, chat, interaktív távszavazás)
Ezen belül a tartalom lehet:

4.2.2.1. Műsorszolgáltatáshoz kötődő
Ezeket az új típusú tartalomszolgáltatásokat mindenképpen a műsorszolgáltatási szabályokra vonatkozó szabályok szerint kell kezelni, mivel ezek a tartalomszolgáltatások és a műsorszolgáltatások egymásra vonatkoznak, egymásra utalnak, hatásukban is egymást erősítik, nem különíthetőek el. (pl.: Pongó "cigányozása" a Big Brother házban - csak interneten lehetett letölteni a Big Brother produkció hivatalos honlapjáról; avagy műsorszolgáltatóhoz kötődő pl.: valamely műsorszolgáltató által üzemeltetett, a digitális televízió képernyőjén megjelenített chatszolgáltatás)

4.2.2.2. Műsorszolgáltatáshoz nem kötődő
E tartalomszolgáltatások egy részének is lehet médiajogi relevanciája, bár enyhébb és más jellegű szabályozást kívánnak, mint a műsorszolgáltatáshoz vagy műsorszolgáltatóhoz kötődő csoport.
Annak megállapítása, hogy milyen szabályozás alkalmazása szükséges, újabb csoportosítási szempont alkalmazását teszi szükségessé. Ez a szempont az üzleti alapú, illetve magáncélú tartalomszolgáltatás elkülönítése.

4.2.2.2.1. Üzleti alapú tartalomszolgáltatás (Ilyenek például az Interneten közölt, letölthető audiovizuális tartalomszolgáltatások)
Ezekre a szolgáltatásokra vonatkozóan bizonyos szabályozás szükséges, és itt van nagy szerepe az önszabályozásnak is. Az üzleti alapú új tartalomszolgáltatásokkal szemben enyhébb szabályozások szükségesek, mert a hagyományos média platformokon megjelenő tartalmakhoz képest kevesebb emberhez jutnak el és kisebb a hatásuk is.

4.2.2.2.2. Magáncélú tartalomszolgáltatások (Ilyenek például a blogok., amennyiben nem jelenik meg gazdasági elem, nem az üzleti cél dominál.)
Ezek a szolgáltatások perszonálisnak mondhatók, nem tartoznak a médiajogi szabályozás hatálya alá, még kevesebb emberhez jutnak el, mint az üzletszerű egyéb tartalomszolgáltatások, ugyanakkor a rajtuk megjelenő, a kiskorúak személyiségfejlődését károsító vagy az emberi jogokat sértő tartalmakkal szemben büntetőjogi és polgári jogi eszközök állhatnak rendelkezésre.

4.2.3. Nem tartalomszolgáltatás jellegű hírközlési szolgáltatások (pl.: vérnyomás-mérés, telefonszolgáltatás stb.)
Ezek a szolgáltatások nem tartoznak a médiajogi szabályozás hatálya alá, hírközlési jogi szabályozást igényelnek.

5. A szabályozás határai, módja
5.1. Az egyes szolgáltatások szabályozása
Az előbbiekben leírt, különféle tartalmak a szabályozás szempontjából is jól elkülöníthetőek, így a szabályozás szükségessége és módja is meghatározható.

5.1.1. A hagyományos, illetve a műsorszolgáltatáshoz kötődő új típusú tartalomszolgáltatások
Ex ante, illetve ex post médiajogi szabályozást igényelnek

5.1.2. A műsorszolgáltatáshoz nem kötődő, üzleti alapú tartalomszolgáltatások
Médiajogi relevanciájuk van, de enyhébb szabályozást igényelnek, itt lehet jelentős szerepe az ön-, illetve a társzabályozásnak, de szükség van államilag kikényszeríthető és központilag megalkotott jogszabályi alapelvekre (és tilalmakra) is.

5.1.3. Nem tartalomszolgáltatás jellegű hírközlési szolgáltatások
Nem igényelnek médiajogi szabályozást, kizárólag hírközlésit.
A korábbi IHM által kidolgozott törvénytervezet azért nem volt alkalmas arra, hogy megfelelő alapot képezzen a digitális átállás folyamatának levezénylésére, mert tartalmat is akart szabályozni, kétharmados jogszabályi rendelkezések megkerülésével. A műsorszolgáltatáshoz kötődő új típusú tartalomszolgáltatások jelentősen befolyásolhatják a műsorszolgáltatások hatását, leronthatják vagy felerősíthetik azok tartalmát, néha erősebb hatással lehetnek a nézőre, mint maga a műsorszolgáltatás.

5.2. Javaslatok a törvényalkotásra
Az előzőekben, értelmében a sikeres digitális átállás feltétele négy külön törvény alkotása:

5.2.1. Tartalomszolgáltatás szabályozási törvény
Olyan, kétharmados parlamenti többséget igénylő törvény kidolgozása és elfogadása, amely platform-semlegesen szabályozná egyrészt az egyes platformokon megjelenő hagyományos műsorszolgáltatásokat, valamint az egyéb tartalomszolgáltatásokat. Ez a megoldás illeszkedik az Európai Unió törekvéseihez, előírásaihoz, valamint ez a megfelelő szabályozási módszer a különféle platformokon megjelenő tartalmak ellenőrzésére.

5.2.2. Törvény a közszolgálati tartalomszolgáltatásról
Jellegénél és kiemelt szerepénél fogva külön szabályozást igényel a közszolgálati média intézményrendszerének, feladatainak, működésének és finanszírozásának együttes meghatározása. Ez a kétharmados parlamenti többséget igénylő jogszabály egy modern, digitális és versenyképes közszolgálati tartalmakat előállító közszolgálati intézményrendszert és annak független finanszírozását teremthetné meg. Visszaállíthatná a közszolgálati tartalomszolgáltatás súlyát, és jelentős segítséget nyújthatna abban, hogy a közszolgálat magas szinten láthassa el rendkívül fontos, pótolhatatlan feladatait.

5.2.3. Törvény a digitális átállás technikai-hírközlési kérdéseiről
Olyan, kizárólag technikai, azaz hírközlési kérdésekkel foglalkozó, feles parlamenti többséget igénylő jogszabály megalkotása, amely minden technikai feltételt tisztáz és rendez a digitális átállás sikeres lebonyolításához. A digitális átállás nemzetközi tapasztalatai alapján hangsúlyos utalni az egységes szabványrendszerek kialakításának fontosságára. Teljesen ellehetetlenítené ugyanis a digitális átállást, amennyiben minden egyes multiplexhez külön set-top-boxot kellene a nézőknek megvásárolniuk.

5.2.4. Törvény a Digitális Koordinációs Testület létrehozásáról, feladatairól, működéséről és finanszírozásáról.
Szükséges továbbá - osztrák mintára - a Digitális Koordinációs Testület (továbbiakban: Koordinációs Testület) létrehozása. A Koordinációs Testület feladatai közé tartozna a digitális átállás folyamatának levezénylése, felvilágosító és ismertető kampányok folytatása, a digitális műsorszolgáltatási jogosultságok és a multiplex operátori lehetőségek megpályáztatása és a benyújtott pályázatokról való döntés. A kétharmados parlamenti többséget igénylő törvénnyel létrejövő, az Országgyűlés szerveként működő Koordinációs Testület finanszírozásáról is a megalkotandó jogszabály gondoskodna. A Koordinációs Testülethez kapcsolódóan szükséges a Digitális Átállás Alap létrehozása. A sikeres digitális átállás feltétele egy olyan, politikai egyetértésen alapuló, operatív szervezet létrehozása, amely hatékony jogosítványokkal rendelkezik a digitális átállás bonyolult, és sokszereplős folyamatának lebonyolítására.


IV. Konklúziók

1. A cél határozza meg a szabályozást
Ha elfogadjuk, hogy a digitális átállás célja egyfelől a ténylegesen és jól működő, versengő és plurális tartalompiac megteremtése, másfelől új, digitális tartalmak megszületése, akkor egyetértünk abban is, hogy a szabályozást is ezeknek a céloknak kell alárendelni. Az infrastruktúra fejlődését, az infrastrukturális szabályozást tehát nem öncélnak kell tekinteni, hanem - a technológiai semlegesség elvének is megfelelően - azt kell hozzáigazítani a tartalomszabályozási célokhoz.

A tájékozódáshoz való jog a véleménynyilvánítás szabadságából levezethető alkotmányos alapjog, amely nemcsak a magyar jogrendszerben, de az Európai Unió alapszerződéseiben is alapvető jelentőségű, védendő érték. Vagyis a stratégia megalkotásánál tudnunk kell, hogy a digitális átállás megvalósulásának mikéntjétől alapvető állampolgári jogok érvényesülése függ. Helytelen tehát a kormányzat eddigi jogi szabályozási megközelítése a tartalomszabályozás-infrastrukturális szabályozás viszonyának tekintetében. A helyes sorrend értelmében a tartalomszabályozásnak van elsődlegessége az infrastrukturális szabályozással szemben, hiszen a hírközlési infrastruktúra, (illetve annak szabályozása) csak eszköz a tartalmak nyilvánossághoz való eljuttatásában és nem a cél.

2. Az állami beavatkozás, az állami szerepvállalás szükségessége.
A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy meglehetősen meghosszabbítja (valamint a végeredmény szempontjából sokkal fájdalmasabbá teszi) az átállás időszakát, ha kizárólag a piaci mechanizmusokra bízzuk a digitális technológiára történő áttérést. Ezért álláspontom szerint határozott állami szerepvállalás szükséges.

2.1. Az állami szerepvállalás területei:
- a szabályozás;
- a földi digitális műsorszórás egyes elemeinek finanszírozása (szociális alapon juttatott, nyílt API-val, MHP software-el rendelkező set-top-boxok, a multiplexek tervezésének költségei, pályáztatás);
- az egységes szabványrendszer kialakítása (ne kelljen minden multiplexhez új set-top-boxot vásárolni);
- az állampolgár-barát (fogyasztóbarát) interaktív szolgáltatások kialakítása (egyes hivatali ügyek elintézésének lehetősége);
- a jelenlegi tartalomhiányt oldó, új, vonzó tartalmak előállításának támogatása és tartalmak preferálása (közszolgálati tartalomszolgáltatás, digitális alapcsomag);
- felvilágosító, népszerűsítő kampányok folytatása, az elektronikus írástudás minél szélesebb körökben történő elterjesztése;
- a közszolgálat versenyképessé tétele, új, modern közszolgálati szervezetrendszer létrehozása, közszolgálat feladatainak meghatározása, független finanszírozás biztosítása.

2.2. A digitális átállás sikerének feltételei
2.2.1. Szervezet - Digitális Koordinációs Testület
Külföldön található arra példa, hogy a digitális átállás érdekében folyó, az egyes területek képviselői közötti együttműködés külön szervezeti formát kapott. Például Digitale Plattform Austria olyan, részleges önállósággal és elkülönített anyagi kerettel rendelkező szervezet, amely a digitális átállás gyakorlati lebonyolításáért felelős, mintegy 300 szakértőt foglal magában. E minta alapján javasoltam önálló törvényben egy - az Országgyűlésnek felelős, pártpolitikától független, nemzeti konszenzuson alapuló, szakmai munkát végző - Digitális Koordinációs Testület létrehozását a hazai digitális átállás folyamatának hatékony és gyors levezénylése érdekében.

2.2.2. Finanszírozás - Digitális Átállás Alap
Sikeres digitális átállás állami hozzájárulás nélkül kivitelezhetetlen ezért javaslom a Digitális Koordinációs Testülethez kapcsolódóan a Digitális Átállás Alap létrehozását.

2.2.3. Szabályozás - négy külön törvény megalkotása
A szabályozás körében javaslom négy önálló - ebből három részben kétharmados, egy pedig feles többséget igénylő - jogszabály megalkotását a tartalomszolgáltatás, a közszolgálat, a Digitális Koordinációs Testület, illetve a hírközlési-technikai kérdések szabályozására.

2.2.4. Nemzeti konszenzus
A digitális átállás sikeréhez, a továbblépéshez immáron elengedhetetlenül szükséges a nemzeti konszenzus kialakítása az állami szervezetek, szakértők és a politikai erők között. Ez a konszenzus nemcsak a szabályozást segíti, de a piaci szereplők hosszú távú terveihez is biztos támpontot nyújt. Új kiegyezés nélkül csakis egy csonka, buktatókkal és éles vitákkal tarkított folyamat mehet végbe, amelynek következménye nagy valószínűséggel a digitális átállás ellehetetlenülése lesz.

fidesz.hu