fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Diplomata-kiskáté
2006. október 30., 08:18
Nem irigylem a hazánkat külföldön képviselő diplomatákat! Nagykövetnek lenni az átlagpolgár szemében komoly presztízst, ezzel arányban lévő anyagiakat jelent, ezért az életminőségért azonban mostanában ugyancsak meg kell dolgozni. Mindez persze még nem lenne baj, ám a magyarországi események kapcsán egyre inkább olyan dolgokért kell diplomatáinknak kiállniuk, amelyek jó szívvel nem védhetők.

Misszióvezetőink eleve nehéz helyzetben vannak, hiszen közszolgaként védeniük kell a mundér becsületét, ami adott esetben egyáltalán nem egyszerű feladat. Hát még akkor, ha feletteseiktől a köztisztviselői törvénnyel ellentétes, a demokratikus normákat sértő, az ellenzék lejáratását ajánló és elváró utasításokat kapnak.

Képzeljük csak el, milyen érzések kavarogtak diplomatáinkban az 1956-os forradalom világszerte nagy érdeklődéssel kísért 50. évfordulójának magyarországi megünnepléséről, az azt kísérő zavargásokról és a brutális rendőri fellépésről értesülve! Nem elég, hogy már hetek óta ostromolják őket kérdéseikkel kollégáik, a fogadó ország közéleti és politikai tényezői és a sajtó egyaránt. Október 23. éjszakáján is törhették a fejüket, hogyan magyarázzák meg a több esetben megmagyarázhatatlant.

A "régi motorosok" emlékeikben kutattak, előkotorva valahonnan a tudat mélyéről a Kádár-rendszerben ilyenkor használt panelokat, a fiatalabb nemzedékek képviselői pedig azon izgultak, nehogy véletlenül elszólják magukat. Mindenki megkönnyebbülhetett hát, amikor megérkezett a kormány álláspontját tartalmazó szokásos külképviseleti tájékoztató. Az izgulósabbak külön megnyugvással konstatálhatták, hogy ezt a leiratot nem is közvetlen főnökük, a külügyminiszter szignálta, hanem egészen "testközelből", a Miniszterelnöki Hivatalból érkezett. Ráadásul, tekintettel a helyzet komolyságára, a szakállamtitkár kísérőlevelében még azt is felajánlotta, hogy soron kívül keresse meg titkárságát az a misszióvezető, akinek kérdéses, milyen formában reagáljon. Bizonyára voltak olyanok, akikben e feltűnő aggodalmaskodás csak fokozta a feszültséget. De ezen se csodálkozzunk, hiszen a Kádár-rendszer óta nem izgult ennyire a hatalom amiatt, hogy miként reagál a világ az október 23-i hazai eseményekre.

A helyzet bonyolult - tudatosult diplomatáinkban -, s rögzítették magukban a kommunikáció sarokpontjait: Magyarország tiszteletben tartja az alkotmányos jogokat, a karhatalom törvényesen és arányosan járt el, hiszen a rendőrökre tankkal támadók futballhuligánok, szélsőjobboldaliak, közönséges bűnözők, akik - mint a kormányfő is hangsúlyozta - az ellenzék vezetőjétől kaptak ideológiát az utcai rendbontáshoz. Itt néhányuk kezében megremegett a papír, s csak abban reménykedtek, hogy egyszer sem csörren meg ez ügyben a telefon.

A kérdések azonban csak jöttek, s gyorsan kiderült, a kiskátéra teljes nyugalommal csak néhány harmadik világbeli országban támaszkodhatnak diplomatáink. A beszélgetőpartnerek ugyanis már hetek óta látják a magyarországi képeket, s a hazai sajtótól eltérően teljes természetességgel kérdezik, hogy miért hazudott a miniszterelnök, miért verik a rendőrök a békés megemlékezőket is, vagy ha már ilyen bátrak, akkor hol voltak a tévészékház ostromakor, a történtekre pedig miért a gyülekezési törvény szigorítása lehet a válasz. S egyáltalán: miért ilyen megdöbbentően kettészakított ez az ország?! A nagykövetek, sajtósok pedig gyöngyöző homlokkal felelgettek, majd a szobájukba visszatérve mérgükben jó néhányan a szemétbe hajították a tájékoztatót.

Stier Gábor, Magyar Nemzet

fidesz.hu