Misszióvezetőink eleve nehéz helyzetben vannak, hiszen közszolgaként védeniük kell a mundér becsületét, ami adott esetben egyáltalán nem egyszerű feladat. Hát még akkor, ha feletteseiktől a köztisztviselői törvénnyel ellentétes, a demokratikus normákat sértő, az ellenzék lejáratását ajánló és elváró utasításokat kapnak.

Képzeljük csak el, milyen érzések kavarogtak diplomatáinkban az 1956-os forradalom világszerte nagy érdeklődéssel kísért 50. évfordulójának magyarországi megünnepléséről, az azt kísérő zavargásokról és a brutális rendőri fellépésről értesülve! Nem elég, hogy már hetek óta ostromolják őket kérdéseikkel kollégáik, a fogadó ország közéleti és politikai tényezői és a sajtó egyaránt. Október 23. éjszakáján is törhették a fejüket, hogyan magyarázzák meg a több esetben megmagyarázhatatlant.

A "régi motorosok" emlékeikben kutattak, előkotorva valahonnan a tudat mélyéről a Kádár-rendszerben ilyenkor használt panelokat, a fiatalabb nemzedékek képviselői pedig azon izgultak, nehogy véletlenül elszólják magukat. Mindenki megkönnyebbülhetett hát, amikor megérkezett a kormány álláspontját tartalmazó szokásos külképviseleti tájékoztató. Az izgulósabbak külön megnyugvással konstatálhatták, hogy ezt a leiratot nem is közvetlen főnökük, a külügyminiszter szignálta, hanem egészen "testközelből", a Miniszterelnöki Hivatalból érkezett. Ráadásul, tekintettel a helyzet komolyságára, a szakállamtitkár kísérőlevelében még azt is felajánlotta, hogy soron kívül keresse meg titkárságát az a misszióvezető, akinek kérdéses, milyen formában reagáljon. Bizonyára voltak olyanok, akikben e feltűnő aggodalmaskodás csak fokozta a feszültséget. De ezen se csodálkozzunk, hiszen a Kádár-rendszer óta nem izgult ennyire a hatalom amiatt, hogy miként reagál a világ az október 23-i hazai eseményekre.

A helyzet bonyolult - tudatosult diplomatáinkban -, s rögzítették magukban a kommunikáció sarokpontjait: Magyarország tiszteletben tartja az alkotmányos jogokat, a karhatalom törvényesen és arányosan járt el, hiszen a rendőrökre tankkal támadók futballhuligánok, szélsőjobboldaliak, közönséges bűnözők, akik - mint a kormányfő is hangsúlyozta - az ellenzék vezetőjétől kaptak ideológiát az utcai rendbontáshoz. Itt néhányuk kezében megremegett a papír, s csak abban reménykedtek, hogy egyszer sem csörren meg ez ügyben a telefon.

A kérdések azonban csak jöttek, s gyorsan kiderült, a kiskátéra teljes nyugalommal csak néhány harmadik világbeli országban támaszkodhatnak diplomatáink. A beszélgetőpartnerek ugyanis már hetek óta látják a magyarországi képeket, s a hazai sajtótól eltérően teljes természetességgel kérdezik, hogy miért hazudott a miniszterelnök, miért verik a rendőrök a békés megemlékezőket is, vagy ha már ilyen bátrak, akkor hol voltak a tévészékház ostromakor, a történtekre pedig miért a gyülekezési törvény szigorítása lehet a válasz. S egyáltalán: miért ilyen megdöbbentően kettészakított ez az ország?! A nagykövetek, sajtósok pedig gyöngyöző homlokkal felelgettek, majd a szobájukba visszatérve mérgükben jó néhányan a szemétbe hajították a tájékoztatót.

Stier Gábor, Magyar Nemzet

fidesz.hu