Ez bármelyik működő demokráciában azonnali lemondást illetve leváltást kellene jelentsen. Nálunk nem. Mind kormánya tagjai, mind az őt támogató két párt képviselői, vezetői és aktivistái azonosították magukat vele, s így ma is hatalmon van. Ez rendkívül mély erkölcsi válság, amely minél tovább tart, annál súlyosabb következményekkel jár.

Erőszak és bosszú

E helyzetben spontán és bejelentett tüntetések, gyűlések zajlottak, zajlanak, ami természetes. Mivel ilyenkor az effajta társadalmi reakció még sokkal kevésbé válságos helyzetben is természetes, demokráciában a mindenkori kormányzat tudomásul veszi, és leül tárgyalni. Különösképpen is egy, a sok évtizedes diktatúrából a demokráciába való átmenetben lévő társadalomban, ahol egy erőszakos fellépés automatikusan a korábbi diktatúra restaurációját jelentheti.

Most van az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója, a kormányzat erőszakhoz nyúlt, és kezdetben a tiltakozásokat, majd a megemlékezéseket is erővel szétverte. Ilyenre példa az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűzre és áldozataira emlékezés megakadályozása rendőri erővel, részben az emlékhely elzárásával, részben a mégis a záron kívül megálltak szétkergetésével, mert - a kiadott rendőrségi hír szerint - hangosan szidták a kormányt egy állítólag demokratikus országban. Azzal most nem akarok foglalkozni, mert az érdemi ügy szempontjából nem nagy a jelentősége, hogy egy-két esetben voltak-e "randalírozók" vagy sem (a tévénél voltak szeptember 18-án éjjel), s azok egy része vagy a folyamat elindítói a hatalom oldaláról delegált provokátorok voltak-e (erre is van jel, ami egy vizsgálatot indokolna), vagy sem.

Az úgynevezett tömegoszlatások esetében igen súlyos problémák adódtak, amelyek alapjaiban remegtetik meg társadalmunk - egyébként még úgyis igen gyengécske - demokratikus alapjait. A problémára már szeptember 19-20. éjjelén fel kellett figyeljek, mert a Magyar Rádiónál lakva láttam, hogy ezen az éjjelen ott mi történt. Egyetlen példát kiragadva: kevesebb, mint húsz ember volt a Puskin utcában, akik a rendőri felszólításnak megfelelően elindultak a Rákóczi út felé, amikor hátulról brutálisan lerohanták őket. Az egyik férfira, akit látható ok nélkül fogtak el és a Bródy Sándor utca felé hurcoltak, a két "rendőr" egyike az ablakunk alatt ráordított, hogy még meg is rúgja, míg a másik biztatta, hogy "nyugodtan, nincs kamera". Ez az október 23-i kirívóan brutális rendőri fellépés során sok esetben jól dokumentált törvénytelenségekben nyilvánult meg, például földre leszorított ember utólagos rugdosása; a békét kérő szerzetes-pap megverése és szidalmazása, mankós ember leütése és megverése.

Megfélemlítő akció

A helyzet értékelésénél ne feledjük, hogy a rendőri brutalitás általános volt, annak csak kis hányadát rögzítették kamerák. Miközben a hazudozó miniszterelnök az ország Házában arról siránkozott, hogy a kislánya nem mehetett le sétálni, egy embert életveszélyesen mellkason lőttek, egynek kilőtték a fél szemét, egyet úgy lőttek koponyán, hogy pillanatnyilag egyik szemére sem lát. Az akció célja a megfélemlítés, hogy ne éljünk a szabadságjogainkkal, hogy magunk adjuk fel a tiltakozást, vagyis hogy stabilizálják hazug hatalmukat erőszakkal, azaz diktatúrával, mindezt demokráciának nevezve.

A kormányfő és kormánya, valamint az őket támogató pártok és képviselők közvetlen felelőssége nyilvánvaló, hiszen még az ez ügyekben folyó hazudozásban is tevőlegesen közreműködnek, ilyen értelemben utasítják a külképviseleteket, s nyoma sincs semmiféle megrendülésnek náluk a történtek miatt. Ez részben emberi-erkölcsi, részben politikai alkalmatlanságot jelent.

A rendőrségi felelősség összetettebb, s ha most - a remélt változás utáni teendőkre gondolok - tévedünk, akkor jövőbeni bajok forrásává válunk magunk is.

A bevetett csapatok ki vannak képezve és a használatra kijelölt eszközökkel fel is vannak szerelve. Így egyértelmű a legfelsőbb rendőri vezetők személyi felelőssége, hiszen tudtak és tudnak a csapataiknál használatra kiadott eszközökről, s azok elrendelt használati módjáról. E tudásukat maguk is bevallották, amikor például Gergényi főkapitány egyrészt letagadta a felvételeken is látható egyik eszköz (fém bot) használatát, másrészt mindennek ellenére letagadta a kiterjedt brutalitást. Minden magas beosztású rendőrtiszt, aki erről tudott, akkor is, ha nem utasított, de tudott róla, felelős minden egyes ütésért, fejmagasságban leadott, célzott lövésért, mert ez ellen eleve fel kellett volna lépjen. De nem tette. Természetesen különösen nagy a felelősségük mindazon tiszteknek, a két érintett főkapitányon kezdve, akik az utasítási lánc részei. De súlyosan felelősek azok a kiképzők, akik a legénységet arra képezték ki, hogy a művelet során egyes emberre is támadjon (az egyes ember oszlatása a megölése vagy súlyos megverése), akik arra képezték ki a legénységet, hogy összebeszéléses (majd tízen-tizenöten tanúsítjuk, és az lesz, amit mi akarunk) hamis tényállításokkal vádoljon meg embereket, akik arra képezték ki a legénységet, hogy a lefogottakat utólag is bántalmazza.

A parancsnoki felelősség

A legénységről levették a törvényileg kötelező jelzéseket, s így azonosíthatatlanok, az egyedi bűnelkövetés nem vagy alig bizonyítható, a történtekért személyes felelősség terheli egyrészt a helyi műveleti parancsnokokat, az egyes egységek vezetőit, minden, az egység által elkövetett, bántalmazásért, törvénytelenségért. De, éppen az azonosíthatatlanság miatt és azért is, mert egy részük látható szorgalommal rugdosta a földön fekvő, lefogott embereket, más részük pedig ehhez asszisztált, s nincs híre, hogy bármelyikük - amint kellett volna tennie - kiállt volna e parancsok és megvalósításuk ellen, az egyes egységek minden tagja felelős minden, az egysége által elkövetett cselekedetért. Ne feledjük, a második világháború utáni számonkéréskor sem fogadta el - nagyon helyesen - senki azt a védekezést, hogy parancsra tettem. Most sem fogadhatjuk el. A fentieket szem előtt tartva viszont elérhetjük egyrészt, hogy bűn büntetlen ne maradjon, ami a társadalom stabilitásához kell, s nem valamiféle bosszúhoz, aminek nincs helye. Másrészt elérhetjük, hogy a jövőben senki ne tudjon effajta cselekedetekre parancsot adni, vagy ilyen parancsot nem fognak végrehajtani.

Ferencz Csaba volt nemzetbiztonsági főtanácsadó


Magyar Hírlap - fidesz.hu