A Magasházak a gödörben című, pénteki háttérbeszélgetésen elhangzottak alapján a felületes szemlélőben könnyen az a benyomás alakulhat ki, hogy az építésztársadalom en bloc elveti a panelházaknál csak leheletnyivel magasabb épületek felhúzását a fővárosban, toronyházakat pedig kizárólag gonosz tőkések álmodnának Budapestre. Ez tévedés. A magasházak építése, vagyis a harminc vagy félszáz métert meghaladó magasságú épületek felhúzása nemcsak a külföldi ingatlanberuházók, hanem a kihívásra áhítozó építészek, várostervezők érdeke is, hiszen Budapest - ellentétben mai állapotával - sokáig progresszív építészetéről volt híres.
A résztvevők - köztük tanszékvezetők és kerületi főépítészek - állították: tíz éve még csak kopogtattak, ma már feszegetik az ajtót azok az ingatlanberuházók, akik toronyházak felhúzásában látják rövid távú boldogulásuk lehetőségét Budapesten. Függetlenül attól, hogy megfelelő infrastruktúra nélkül a toronyházak működésképtelenek volnának a fővárosban, és hogy gazdaságilag egyáltalán nem indokolható megépítésük, az első két-három ilyen épület - éppen a kuriozitása miatt - igencsak jövedelmező befektetés lenne.

Budapestnek különben van elfogadott szabályzata a toronyházakra - hűtötte a kedélyeket a beszélgetésen Schneller István volt fővárosi főépítész, hogy aztán rögtön hozzá is tegye: más kérdés, hogy nem tartják be azt. A magasház-építés szabályozásánál az volt az eredeti koncepciója a főépítészi irodának, hogy a történelmi belváros, a budai látkép kiemelt védelme mellett épülhessen toronyházcsoport a Csepel-sziget északi csúcsán és a Hungária körgyűrűn kívül. Mindebből csak a legutóbbi valósult meg abban a szabályozásban, amelyet néha még így is megkerülnek a beruházók (lásd interjúnkat). Nem csoda, hogy a résztvevők többsége állította: a szabályozásnak társadalmi megegyezésen, szigorú városfejlesztési koncepción kell alapulnia, és nem bízhatnak az egyéni elbírálás rendszerében.

Magasházakat persze ott lehet építeni, ahol erre az üzleti világnak igénye van, és az infrastruktúra is adott - oszlatta a homályt a befektetői érdekek körül Elekes András ingatlanfejlesztő. Szerinte Budapestnek eleve fel kell vennie a versenyt a kelet-európai regionális üzleti központ szerepéért ahhoz, hogy itt magasházak épülhessenek. A konferencia hangulatát jól tükrözi, hogy egyedül az ingatlanfejlesztő szakember érveire érkezett azonnali cáfolat a közönség soraiból. Elekes elismerte: egy pénzügyi központ termelhet magának magasházakat is, de fordítva ez nem igaz, nem lesz pénzügyi központ Budapest attól, ha teletűzdelik felhőkarcolókkal.

Jellemző a fővárosi állapotokra, hogy a legpesszimistább felszólaló érvei tűntek a leginkább reálisnak: Dévényi Tamás építész a plazakérdéshez hasonlította a magasházak problémáját. Azzal érvelt, hogy fölösleges a szakmának a magasháztörvénybe vetnie a hitét, mert előre lehet tudni, hogy Magyarországon kurzustól függetlenül gyenge épületek fognak születni. Jelenleg ugyanis még hiányoznak a technológiai feltételek a toronyházépítéshez, ám abban biztosak lehetünk, hogy Budapesten előbb lesznek magasházak, mint hogy a feltételek teljesülnének.

S hogy minden más érvelés ellenére, mennyire aktuális ma a magasházak ügye, arról Sersliné Kócsi Margit ferencvárosi főépítész beszélt: most folyik a szabályozások általános felülvizsgálata, ebben a néhány hónapban lehet még használható válaszokat adni, utána késő.

Az építészet hónapja záróeseményeként például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen holnap tartanak - hazánkba invitált neves sztárépítészek részvételével - nemzetközi építészeti konferenciát a toronyházakról. És a két rendezvény meghívottai közt alig van átfedés.

Borsos Roland, Magyar Hírlap

fidesz.hu