Kissé másként állt a helyzet október 23-án. Lássunk bemelegítésképpen egy példát!

A törvény taxatíve felsorolja a szolgálatban rendszeresített eszközöket. Ezek között nem szerepel a köznyelven "vipera" néven emlegetett verekedőeszköz, amelyet több tucat rendőrnél láttak, és amelyet több esetben is rögzített fénykép, illetve videokamera. Erre azt válaszolni az újságírónak, hogy nem tudom, miről beszél - minősíthetetlen cinizmus, ami egy rendőr-főkapitánytól elfogadhatatlan.

Halmazatilag el kell mondanunk, hogy a rendőröknél egyforma, magyarán sorozatgyártmányú vipera volt látható. Így aztán Gergényi vagy nem tudja, mivel mentek a lakosság ellen a rendőrei, vagy hazudott utólag - mindkettő elfogadhatatlan magatartás.

A legsúlyosabb kérdés a következő:

A csapaterő alkalmazása

58. § (1) A rendőrök csapaterőben alkalmazhatók
a) az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló bűncselekmény (Btk. 139. §) elkövetése esetén;
b) a személyek élet- és vagyonbiztonságát tömegesen veszélyeztető események megszüntetésére vagy az ilyen következményekkel járó erőszakos cselekmények megakadályozására és az elkövetők elfogására;
c) súlyos bűncselekményt elkövető, szökésben lévő fegyveres személy felkutatására, elfogására;
d) terrorcselekmény felszámolására, a túszok kiszabadítására;
e) eltűnt személy vagy tárgy felkutatására;
f) katasztrófa megelőzésére és következményeinek elhárítására;
g) a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó vagy más jelentős rendezvény rendjének biztosítására;
h) védett személy, veszélyes szállítmány vagy az állam működése, vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos létesítmény őrzésére, védelmére;
i) nagy területű helyszín biztosítására;
j) törvényben meghatározott más esetben.
(2) Csapaterő alkalmazása során a Rendőrség a 17. § (1) bekezdésben írt jogokat indokolt mértékben korlátozhatja, területet személy- és járműforgalom elől elzárhat.

Ebből legfeljebb a g) pont jöhet számításba, amihez akkor tehetnénk hozzá az a) - és izzadsággal a b) - pontokat, ha a rendőrség az eltelt egy hétben kísérletet tett volna legalább utólag bármilyen hihető indok felmutatására.

Azonban a rendőrség mindmáig azzal a nevetséges ürüggyel próbálja meg igazolni az október 23-ai cselekedeteit, hogy aznap hajnalban a Kossuth téri sátrakban késeket, kisbaltát és más eszközöket talált, sőt (horribile dictu!) zokniban köveket. És a magyar demokráciát a zokniba rakott kövek meg a konyhakések oly mértékben veszélyeztették 23-án hajnalban, hogy azok miatt délután lovas rohamot kellett tartani a Madách téren!

Sajnos ez az egész nem vicc. És nincs vége.

A törvény 62. §-a egyértelmű:

62. § (1) A kényszerítő eszköz alkalmazását jelenteni kell a szolgálati elöljárónak.
(2) A lőfegyverhasználatot - annak következményétől függetlenül - az intézkedést követően haladéktalanul jelenteni kell a szolgálati elöljárónak.

Ebből világos, hogy mostanra (eltelt egy hét) a rendőrség vezetésének a kényszerítő eszközök minden egyes használatáról tudomása van, mégpedig hivatalosan, jelentés formájában. Az egész történet súlyára való tekintettel ezeket a jelentéseket haladéktalanul be kell tudnia adni az országgyűlésnek, illetve közzé kellene tennie. Ez volna a demokratikus minimum. Az állampolgárok felvilágosítására közöljük a 3/1995. (III. 1.) BM rendelet, a Rendőrség Szolgálati Szabályzata vonatkozó részét, a kényszerítő eszközökről:

Általános szabályok

51. § (1) A rendőr szolgálata jogszerű teljesítésekor köteles intézkedéseinek érvényt szerezni, ennek érdekében előzetes figyelmeztetés után joga van kényszerítő eszközök alkalmazására. Ha a figyelmeztetést a körülmények nem teszik lehetővé, a kényszerítő eszközök előzetes figyelmeztetés nélkül is alkalmazhatók.
(2) A rendőr kényszerítő eszköz alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti.
(3) A kényszerítő eszközök alkalmazását követően a rendőr elöljárója vizsgálja annak szükségességét, jogszerűségét, az arányosság követelményének megtartását, melynek során:
- meghallgatja azt, aki a kényszerítő eszköz alkalmazása során megsérült, valamint az eseménynél jelenlévő személyeket;
- szükség esetén tisztázza a rendőr jelentésében észlelt ellentmondásokat.
(4) Megállapításairól részletes jelentést készít. Ha a megállapítása szerint a kényszerítő eszközök alkalmazására törvényes feltételek hiányában került sor, az intézkedő rendőr ellen az eset súlyának megfelelő eljárást kezdeményez.
52. § (1) A kényszerítő eszközök meghatározásának sorrendje fokozatosságot is jelent, súlyosabb kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan.
(2) A kényszerítő eszközök alkalmazása során ellenszegülésnek (Rtv. 47. §) kell tekinteni azt a célzatos, fizikai erőkifejtéssel járó tevékenységet, amely a rendőrt jogszerű intézkedésének megkezdésében, folytatásában vagy befejezésében akadályozza, így különösen, ha valaki élet, testi épség elleni fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal akadályozza, hogy a rendőr valahová belépjen, valahol tartózkodjon, valahonnan távozzon, valakit személyes szabadságában korlátozzon, illetőleg valakivel szemben intézkedést foganatosítson.
(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását előzze meg:
a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólítás, "a törvény nevében" szavak előrebocsátásával;
b) figyelmeztetés, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása következik.
(4) Előzetes figyelmeztetés nélkül a kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha a késedelem veszéllyel járna.
(5) A kényszerítő eszközök alkalmazásáról a rendőr jelentést készít, amely tartalmazza:
a) hol, mikor, kivel szemben, milyen kényszerítő eszközt használt, és ennek mi volt az indoka;
b) eleget tett-e a (3) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott kötelezettségének, ha nem, ennek mi volt az oka;
c) keletkezett-e sérülés, és milyen fokú, illetve keletkezett-e dologban anyagi kár;
d) mi történt a sérülttel;
e) ha támadás miatt történt a kényszerítő eszköz alkalmazása, mi volt a támadásra használt eszköz;
f) a tanúk adatait;
g) az alkalmazást lehetővé tevő törvényhelyre való hivatkozást.

Miért fontos ez? Mert mostanáig nem tudjuk, hogy a rendőrségi törvény alapján hol és mikor volt jogalap a kényszerítő eszközök alkalmazására. Lássuk a törvényt:

Például:

Tömegoszlatás

59. § (1) Ha a jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeg a szétoszlásra irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, a Rendőrség az e fejezetben szabályozott kényszerítő eszközök alkalmazása mellett a tömeggel szemben a következő eszközt, illetőleg intézkedést alkalmazhatja:
a) vízágyút,
b) pirotechnikai eszközt, gumilövedéket,
c) ingerlőgázt,
d) elfogó hálót,
e) lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszköz alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell.
(3) Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásban.
(4) Tilos a tömegoszlatásra lőfegyvert használni.
60. § (1) A csapaterő alkalmazása során a rendőr a csapaterő parancsnokának utasítása szerint köteles eljárni.
(2) A tömeg szétoszlatására irányuló csapaterő alkalmazása során a Rendőrség a helyszínen lévők egyéni felelősségét nem vizsgálja.


Nem kérdés, és senki soha nem is vitatta, hogy az Astoriánál tartott Fidesz-nagygyűlésen mindenki jogszerűen jelent meg, az ott megjelentekkel szemben tehát a tömegoszlatás eleve törvényellenes volt. A joggyakorlat abban is egységes, hogy egy tömegrendezvénynek szerves része az odamenetel és utána az eltávozás onnan. Akit tehát eközben bántalmazott a rendőrség, haladéktalanul tegyen feljelentést. A helyes eljárás akár több ezer feljelentés megtétele volna.

Még annyit emeljünk ki, hogy a 60. § nevesíti a bűnös(öke)t. A jogtalan csapaterő-alkalmazásért a parancsnok a felelős.

Joggal hivatkozhatna a rendőrség arra, hogy ebben vagy amabban a helyzetben törvényes kötelessége volt a látott módon fellépni. Mivel ebben az írásban célunk az is, hogy az állampolgárokat a sérelmeik jogi úton való orvoslására biztassuk, most előbb a Szolgálati szabályzat vonatkozó részeit közöljük, utána térünk vissza a rendőrségi lépések elemzésére. Tehát:

Csapaterő alkalmazása

67. § (1) A csapaterő alkalmazása esetén a rendőrség a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése, ennek egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezése, továbbá sajátos taktikai szabályok alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását.
(2) Az Rtv. 58. § (1) bekezdésének a) pontja szerint csapaterő alkalmazását az alkotmányos jogszabályok szerint hozott döntés alapján az országos rendőrfőkapitány rendelheti el.
(3) A csapaterő alkalmazásának elrendelésére illetékességi területén az Rtv. 58. § (1) bekezdés b)-j) pontjaiban meghatározott esetekben a rendőrkapitány, a rendőrfőkapitány és az országos rendőrfőkapitány és helyetteseik jogosultak. A csapaterőt az erre a célra létrehozott törzs, valamint az alárendelt alegységek, szolgálati csoportok, csoportosítások élén álló parancsnokok útján az elrendelő vagy az általa intézkedésben kijelölt parancsnok (a továbbiakban: parancsnok) vezeti. Az alkalmazás tervét a parancsnok készíti, és annak szolgálati elöljárója hagyja jóvá.
(4) A rendőri intézkedések és a kényszerítő eszközök tekintetében jogszabályban meghatározott kivételtől eltekintve a csapaterőt a rendőrre vonatkozó jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik.
(5) A csapaterő alkalmazása során a testi épséghez, a személyes szabadsághoz, a magánlakás, a magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatokhoz, valamint a tulajdonhoz fűződő jogok törvényben foglaltak szerinti korlátozását, ennek érdekében alkalmazható rendszabályokat az elrendelő vezető külön intézkedésben határozza meg. A csapaterő alkalmazásáról tájékoztatást kell adni a tömegtájékoztatási eszközök útján is. Ettől eltérni csak abban az esetben lehet, amikor a tájékoztatás a rendőri intézkedések eredményességét veszélyeztetné. A tájékoztatásról a csapaterő alkalmazását elrendelő vezető gondoskodik.
(6) A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: gyülekezési törvény) hatálya alá tartozó, illetve más jelentős rendezvény helyszínén csapaterőnek a biztosításban való részvétele esetén azt a területet, ahová a belépők fokozott ellenőrzése kötelező, a rendőri szerv vezetője határozza meg. A fokozott ellenőrzés egyes feladatainak ellátására a rendezőt, a szervezőt a rendőri szerv vezetője hivatalosan felkérheti, akit - ha ezt vállalja - a végrehajtás módjára fel kell készíteni.
(7) A szervezőnek a rend fenntartása érdekében hozott intézkedései közül rendőri közreműködés csak azokhoz biztosítható, amelyekre a rendőrséget jogszabály egyébként is feljogosítja vagy kötelezi.

Tömegoszlatás

68. § (1) Tömegoszlatás elrendelésére - jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén - a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó olyan rendezvényeken, ahol a rendőrség a rend biztosításában közreműködik, a biztosítás parancsnoka jogosult.
(2) Ha jogszabály a tömeg feloszlatását a rendőrség számára kötelezővé teszi (1989. évi III. törvény 14. §), vagy tömeg jogellenes magatartást tanúsít, a csapaterő kirendelésére jogosult rendőri vezető intézkedik a tömegoszlatásra.
(3) A szétoszlásra irányuló rendőri felszólítást lehetőleg hangosító eszköz alkalmazásával legalább kétszer meg kell ismételni. Az utolsó felszólítás során a kényszerítő eszközök alkalmazását kilátásba kell helyezni.
(4) A felszólításban közölni kell a helyszínről való eltávozás irányát, és arra a szükséges időt biztosítani kell. A felszólítást a rendőri fellépés megkezdésével egyidejűleg kell foganatosítani, ha a csapaterőt a tömeg részéről közvetlen támadás éri.
(5) Tömeggel szemben a csapaterő a következő kényszerítő eszközöket alkalmazhatja:
a) passzív ellenállás esetén testi kényszert;
b) aktív ellenszegülés esetén rendőrbotot, vegyi eszközt, ingerlőgázt, elektromos sokkoló eszközt, bilincset, pórázon vezetett szolgálati kutyát szájkosárral vagy anélkül, valamint vízágyút;
c) felfegyverkezett tömeg ellenszegülésének megtörésére pirotechnikai eszközt, gumilövedéket, lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást;
d) a szervezők, hangadók, bűncselekményt elkövető személyek kiemelésére, elfogására elfogóhálót.
(6) Az alkalmazandó kényszerítő eszközök körét a csapaterő parancsnoka határozza meg.
(7) A csapaterő alkalmazásának részletes alaki szabályait külön utasítás szabályozza.

Tisztelettel kérem az Olvasót, ennyi ijesztő idézet után se adja fel!

A java ugyanis most jön. A rendőrség valóban jogszerűen léphetett volna fel, sőt bizonyos esetekben valószínűleg ténylegesen jogszerűen lépett fel. Ámde: a rendőri tevékenység egésze október 23-án világosan célirányos volt, és a legkevésbé sem a szigorú jogkövetést célozta.

A rendőrség kora délután a Parlamenttől keletre, a Kiskörút felé talált magának ellenséget: egy vehemensen fellépő, kisebb létszámú csoportot. A részletek hosszas elemzése nélkül, pusztán annak a ténynek az ismeretében, hogy a tüntetők jogellenesen megmozdítottak több BKV-járművet, illetve kárt is tettek bennük, leszögezhetjük: ennek a csoportnak a felszámolása jogos és szakszerű lépés lett volna a rendőrség részéről.

Viszont: nem tették meg! Vajon miért?

A választ az Olvasóra bízzuk. Kísérjük tovább az eseményeket. Ezeket a tüntetőket szép lassan, fokozatosan szorították az Astoria felé, és célirányosan az Astoria felé. A menekülő útvonalakat lezárták, Különösen nagy súlyt helyeztek az Andrássy út "biztosítására", és a "kiszorítás" sebessége is árulkodó.

Valamiért éppen Orbán Viktor beszédének idejére sikerült odaterelni a csoportot a Fidesz-nagygyűlésre. És közben időről időre megjelentek - rohamrendőr külsejű, ám civil ruhás - emberek, akik lázítani akarták az ünneplőket, arra biztatva mindenkit, hogy menjen neki a rendőrségnek!

Ezeken kívül időről időre megjelentek mások, mindig többedmagukkal, jelenteni, hogy milyen nagy a baj a Deák téren, és közben a gyermekes családokat biztatták arra, hogy menjenek haza, mert "baj lesz".

Véget ért a Fidesz-nagygyűlés, sok ezren a Deák tér felé akartak távozni, más ezrek pedig az EMKE felé - elvégre bejelentették, hogy ebben a két megállóban lehet majd metróra szállni.

Most elágazó következtetéshez érünk:

A Fidesz-gyűlésről távozó ünneplő tömeg teljesen jogszerűen volt a helyszínen, míg a rendőrség által odaterelt (odaszorított) csoport nem! Vajon véletlenül alakult-e így vagy a rendőrségnek eleve ez volt a célja?

Aki tudja a választ, azt is tudja, vajon demokrácia van-e Magyarországon vagy már egy félfasiszta diktatúrában élünk.

Az események ettől kezdve kibogozhatatlanok. Mi azonban még néhány következtetést megengedünk magunknak.

Teljesen törvényellenesen vertek meg egy csomó embert, ugyanis a már idézett jogszabály alapján nyilvánvaló, hogy alaptalan volt a rendőri fellépés a környék vendéglátó helyein, ugyanígy a távozni akaró emberek bántalmazása, akárcsak a mit sem értő külföldieké. Teljesen alaptalan volt minden magányosan álló ember rendőrrohammal történő bántalmazása, "ártalmatlanítása", ugyanis magányosan a rohamra érdemesített cselekmények el sem követhetők.

Lett volna ok viszont az Erzsébet hídi barikád építőivel szembeni fellépésre. Ez - természetesen? - elmaradt. Hihető rendőri magyarázat hiányában azt is gondolhatjuk, hogy a rendőrségnek feladata volt megvárni, amíg a tömeg összehoz valamilyen látványelemet, ezért várták meg a rendőrök lábhoz tett "eszköztárral" a barikád elkészítését, sőt azt már csak akkor távolították el, amikor az emberek hazaindultak.

A legárulkodóbb a tank ügye. A főkapitányi nyilatkozat szinte kéjeleg a saját nevetségességében. Hogy az emberei azzal riogatják, harckocsival támadnak a tüntetők! És a következő hír: a történelmi relikviát beindító ember 65 éves, és valahogyan volt nála két sima gépjármű-akkumulátor, meg vezeték a harckocsi indítómotorjának meghajtására, továbbá fűrész meg kalapács, és ráadásul sikerül neki kinyitni a kettős zárat a tankon (amelynek őrszemélyzetét "elsodorták a tüntetők"), majd véletlenül kiderül, hogy gázolaj is van a tankban, és éppen annyit tudm menni, amennyi elég néhány sikerült film- meg fényképkockához. És ezt kell nekünk elhinnünk, mint az újabb fegyveres ellenforradalmi (pardon? köztársaságellenes) Fidesz-ármányt...

Tessék mondani: nem volt ez a derék 65 éves ember régebben munkásőr? Netán harckocsizó Kádár hadseregében?

És az meg miért van, hogy ezt az embert fikarcnyi bántódás sem érte, rögvest hazamehetett, és "jármű önkényes elvétele" címén szabálysértési eljárás lesz ellene (ha lesz), majd, egyszer?

Utoljára szögezzük még le: a baloldali sajtó is elárulta magát, amikor a tüntetők közül azokat favorizálta olvasóinak rémítése céljából, akik arcuk elé sálat, zászlót vagy más effélét tartottak, kötöttek.

A fotók egyik része ugyanis a könnygáztól fuldoklókat ábrázolja, ezek tehát nyilvánvaló önvédelemből "takarták el az arcukat", eszükbe sem jutott semmi azonkívül, hogy fuldokolnak éppen.

A fotók másik részén viszont a "rosszban sántikáló tüntetők" ugyanolyan eltakart arcú rendőrökkel küzdenek! A magyar jogrend nem tiltja az állampolgároknak az arcuk sállal való eltakarását, amikor csak tetszik ez neki, viszont a rendőrnek a személyes azonosíthatóságát tömegesen, eleve eltervelten megakadályozni - ez a rendőrségről szóló törvény durva kijátszása.

A rendőri vezetésnek már csak ezért is távoznia kellene. A magyar rendőrség október 23-án eljátszotta a beléje vetett állampolgári bizalmat. Ezzel együtt megrendült a magyar jogállamiságba vetett hit is.

Visszajutottunk a proletár- meg a nyilas diktatúra időszakához, amikor az embernek először is a rendőrtől kellett félnie.

A főbűnös persze a megrendelő.

Nyíri János, gondola.hu - fidesz.hu