A városi temetőben megtartott szerdai gyászmisén, s az azt követő koszorúzáson - mint 2000 óta minden évben - ezúttal is képviseltette magát a vajdasági parlament. Két alelnöke, Egeresi Sándor és Martin Zloh csatlakozott a fél évszázaddal ezelőtti kegyetlenségekre emlékezőkhöz.

A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász rajtaütéseiben közel 3000-4000 ember vesztette életét. Két és fél évre rá 1944 októberében és novemberében következett az akkori jugoszláv katonai hatalom és Titó partizánjainak megtorlása, amelyben egyes becslések szerint 30-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az áldozatokat utólag háborús bűnösöknek kiáltották ki, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. Csurog (Curug), Zsablya (Zabalj) és Mozsor (Mosorin) teljes megmaradt magyar lakosságát - azokat, akik túlélték a vérengzést - mindenüktől megfosztva örökre kitiltották lakóhelyüktől. Gyalogmenetben egy koncentrációs táborrá átalakított településre hajtották őket, ahol az éhínség, a járványos betegségek, a mindennapos ütlegelések következtében 6500-an - köztük több száz gyerek - életüket vesztették.

Azóta - mint arra Juhász Attila zentai polgármester emlékeztetett - a vajdasági parlament határozatban mondta ki a meghurcoltak, s elpusztítottak ártatlanságát, csaknem ötven évtizeddel szenvedéseik után rehabilitálva őket ezzel. Mint Egeresi Sándor vajdasági parlamenti elnökhelyettes hangsúlyozta, az utódok a gyásztól megtörten, de lélekben már emelt fővel emlékezhetnek a több évtizeddel ezelőtti gonosz napokra. Tudják, s ma már nyíltan vallhatják is, hogy megkínzott elődeik nem voltak vétkesek. Haláluk után az életben maradottak sokáig suttogva se mertek emlékezni rájuk, emléküket a hallgatás vastag fala zárta el. Ez a fal meghasadt, s a ma élők dolga, hogy ne hagyják felépíteni a pár éve létező, még mindig gyerekcipőben járó új szerb demokráciában.

MTI - fidesz.hu