A magyar gazdák nem demonstrálnak traktorokkal a fővárosban, ugyanakkor nem a tüntetőkkel fizettetik meg a Kossuth téri talajcsere költségeit, ám ezentúl Demszky engedélyezi majd a tüntetők eszközhasználatát, viszont a BKV dolgozóinak semmi beleszólásuk nem lehet a vállalat ügyeibe, ezáltal Aba Botond nem kap végkielégítést, ha megfeszül, akkor sem. Ennyiből is érzékelhető, hogy hazánkban, fővárosunkban meg különösen, egy egészen egyedi, magas rendű, ma még szokatlan demokráciaféle van kialakulóban a Demszkyre jellemző "ideológiai tisztaság" jegyében.

Ugyanis a mi begyepesedett konzervatív demokráciafelfogásunk szerint elkeserítő, a magyar gazdák tüntetni kényszerülnek, ám semmiképpen nem tartjuk örömhírnek, hogy a traktoraikat kénytelenek otthon hagyni. Ha már tüntetnek, tegyék a maguk módján, rosszul venné ki magát, amint esernyőt lóbálva Pető Iván vagy Konrád György után vonulnának. Miként mi, elmaradottak nem találjuk a demokrácia kiteljesedésének azt sem, hogy az engedélyezett demonstrációkhoz külön kell engedélyeztetni az instrumentumokat és rekvizitumokat, magyarán: csak az a tüntető mehet biztosra, aki egyedül, minden eszköz nélkül, némán áll egy félreeső helyen. Az ilyen jó eséllyel apellál az összes hatósági jóváhagyásra, persze csak akkor, ha megígéri, hogy ácsorgás közben nem gondol semmi jobboldalira, keresztényre, nemzetire, igazságosra vagy tisztességesre. Demszky állítja: ezzel az eszközhasználatot engedélyeztető rendelettel elérik azt, hogy ne lehessen visszaélni a joggal.

A szándék nemes, amellyel messzemenőkig egyetértünk, kár, hogy a honi liberalizmus gyakorlatának megfelelően ismét egy torzszülöttet toleráltak a világra, a jogi csűrés-csavarásnak adtak újabb szabad utat, s azokat korlátozták, akik élni akarnak jogaikkal. Demszky szerint a Kossuth téren bejelentés nélküli, "vad tüntetés" zajlott, ami egyrészt nem igaz, másrészt az állítólagos "demokratikus ellenzék" emblematikus alakjának szájából idegenül és idegesítően hat, amikor az állampolgárok jogos és törvényes, ám a hatalom által rossz néven vett megmozdulását illegitimnek minősíti. Való igaz, a Kossuth téri tüntetők nem a népi kohók beindítását követelték, s félő, a magyar kultúra megtartásához nélkülözhetetlen forradalmi változásokról is mást gondoltak, mint az SZDSZ, de fel sem merült bennük, hogy a maoista normákhoz kéne igazodniuk. Demszky fájlalja, hogy a tüntetőkkel nem tudja megfizettetni a talajcsere költségeit, de mit tegyen szegény, amikor a magyar jog egyszerűen nem ad lehetőséget arra, hogy személyekre lebontva mérjék és regisztrálják a közterület-használat mértékét, s a notórius talajerodálóktól, aszfaltkoptatóktól, burkolatamortizálóktól büntetést hajthassanak be.

Miként a BKV esetében is, csak az utast büntetik meg, pedig az igazi bliccelőket a Demszkyhez benyalásig hű, politikai társutasok közt kéne keresni, jóllehet ők is lázonganak már, mert nem tudják, hogy a főváros viszonylatában nincs "bázisdemokrácia", s kizárólag a tulajdonosi jogokon keresztül testesül meg a nép hatalma. Márpedig ma Magyarországon a félrevezetett nép által megválasztott vezetőknek - Gyurcsánynak, Demszkynek stb. - tulajdonává vált ez a kvázi demokrácia. Azt jutalmaznak, s azt büntetnek, akit ők akarnak.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet


fidesz.hu