Schmitt Pál előadásában elmondta: az Európai Parlament (EP) egyes EU-n kívüli partnerországok és régiók parlamenti testületeivel rendszeres párbeszédet tartanak fenn úgynevezett interparlamentáris delegációk formájában. E küldöttségek felelősek az adott ország parlamenti testületeivel történő kapcsolattartásért. A jelenlegi, 2004-2009-es ciklusban 27 delegáció jött létre, köztük az EU-Horvátország Közös Parlamenti Bizottság - tette hozzá a politikus.

Horvátország és az Európai Unió

Schmitt Pál rövid történeti összefoglalójában szólt arról, hogy az Európai Közösség, illetve annak tagállamai 1992. január 15-én ismerték el Horvátországot független és szuverén államként. Horvátország csupán 2003-ban nyújtotta be tagfelvételi kérelmét az EU-hoz, ugyanakkor már ezt megelőzően az unió külön együttműködési programokat dolgozott ki a balkáni térség országaival.

1999-ben indult el a stabilitási és társulási folyamat, amely Horvátországon kívül kiterjedt még Albániára, Bosznia-Hercegovinára, Macedóniára és az egykori Jugoszláviára. 2001-ben írták alá az ideiglenes Stabilitási és Társulási Megállapodást, amellyel Horvátország belépett az EU "előszobájába" - fogalmazott Schmitt Pál.

A 2005 márciusára kitűzött a csatlakozási tárgyalások azonban csak 2005 végén kezdődhettek meg, mert a tagországok úgy ítélték meg, hogy Horvátország nem teljesítette maradéktalanul a Hágai Nemzetközi Törvényszékkel történő együttműködés feltételeit, így a tárgyalások megkezdésének dátumát egy későbbi időpontra halasztották - folytatta az európai parlamenti képviselő.

Az Európai Parlament szerepe a csatlakozási folyamatban

Az Európai Közösségeket létrehozó, 2007. március 25-én már 50. évfordulóját ünneplő Római Szerződés értelmében bármely európai állam pályázhat az EU-tagságra - mondta el Schmitt Pál előadásában. Hozzátette: e kitétel a későbbi szerződésekkel annyiban egészült ki, hogy a tagjelölt országban működő demokráciának kell lennie, amely tiszteletben tartja az emberi jogok és a jogállam érvényesülését. A csatlakozást valójában meghatározó összetett gazdasági, intézményi, jogi alkalmazkodási és egyéb jellegű követelményrendszert az Európai Unió az 1993. júniusi Koppenhágai csúcson fektette le.

A politikus szólt a Koppenhágai kritériumok hármas követelményrendszeréről is, amelynek a jelölt államban teljesülnie kell, így stabilan működő demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, működő piacgazdasággal kell rendelkeznie, valamint képesnek kell lennie eleget tenni a tagságból származó kötelezettségeknek.

Egy-egy új tagország felvételekor a Tanács-Bizottság-Parlament alkotta intézményi triumvirátus között szoros együttműködés és precíz munkamegosztás van - fejtette ki Schmitt Pál.

Első helyen a Tanácsot említette, amelyben a tagállamok miniszterelnökei és államfői foglalnak helyet. mint elmondta, ez a testület hozza meg a legfontosabb politikai döntéseket a bővítés ügyében. A tagjelölt ország belépési szándékának benyújtása után, első lépésként a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy készítse el az úgynevezett ország-jelentést a jelölt ország tagságra való alkalmasságáról. Erről a Tanács a Bizottság véleményének ismeretében szavaz. Mint a legtöbb tanácsi döntés, a bővítés kérdésköre is egyhangú, konszenzusos döntést igényel -ismertette a képviselő.

Másodikként a Bizottságot említette, amelyben az unió jogát teljes mélységében és összefüggésében ismerő szakértők dolgoznak. Ez az intézmény végrehajtja a Tanács határozatát, ez az a szervezet tehát - fogalmazott Schmitt Pál -, amely a tárgyalást lefolytatja a pályázó országgal.

Harmadikként az Európai Parlament szerepéről szólt, amelynek hozzájárulása nélkülözhetetlen a csatlakozáshoz. A Parlament ugyanis ajánlhatja, vagy éppen elutasíthatja az egyes tagjelölt országokkal történő tárgyalások megkezdését, az éves ország-jelentések elfogadását. A csatlakozási szerződés aláírását megelőzően, a hozzájárulási eljárás keretében abszolút többséggel jóváhagyja, vagy elutasítja a jelölt ország csatlakozását.

A Parlament EU-Horvátország Közös Parlamenti Bizottsága a csatlakozási folyamatot kíséri figyelemmel. Schmitt Pál elmondta: a vegyes bizottság évente két alkalommal ülésezik, felváltva az EP-ben, illetve a partnerországban. Az ülések alkalmával a bizottság áttekinti, ez esetben Horvátország alkalmasságát, az EU által támasztott követelmények teljesülését az egyes szakterületeken, majd véleményét egy közös Nyilatkozat és Ajánlás formájában fejezi ki.

Rámutatott: a csatlakozási folyamatban részt vevő három intézmény közül egyértelműen a Parlament véleménye és hozzáállása a legpozitívabb az új tagállamok befogadására, különösen ami a Horvátországgal kapcsolatban megfogalmazott véleményét illeti. A horvát csatlakozást illetően a közös nyilatkozatok rendre kedvező véleményt fogalmaztak meg - tette hozzá az európai parlamenti képviselő.

Az Európai Parlamentben a néppárti frakció Horvátország mielőbbi csatlakozása mellett érvel - mondta el Schmitt Pál, majd hozzátette: a szocialisták inkább az alapos előkészítésre helyezik a hangsúlyt.

Az általános néppárti álláspontot ismertetve elmondta: "az EPP-ED frakció kiemelten támogatja Horvátország közeljövőbeli csatlakozását az Európai Unióhoz, és támogatja a kormány ambiciózus terveit a 2009-ben esedékes európai választáson történő részvételre. A horvát kormány elkötelezett a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság illetve a piacgazdaság mellett. Ezért tehát világos, hogy Horvátország jó úton halad az unióhoz történő csatlakozás felé, és képes lesz elfoglalni az őt megillető helyet az EU-ban még ebben az évtizedben. "

Érvei között egyrészt Horvátország stabilizáló szerepét emelte ki, amely a balkáni térség országai számára egy pozitív, követendő mintát szolgáltat. Másrészt - mutatott rá -, úgy tekintünk Horvátországra, mint a jelenleg zajló 5. bővítési kör 13. országa, nem pedig egy jövőbeli bővítési körhöz tartozó ország. Harmadrészt, a mielőbbi csatlakozás érdekében Schmitt Pál fontosnak tartja, hogy Horvátországot Törökországtól külön kezeljék, mivel a szétválasztás felgyorsítja a csatlakozási tárgyalások dinamikáját, és jótékonyan befolyásolja az országban végrehajtandó reformok folyamatát is.

Végezetül, az Európai Parlament különleges státuszáról is szót ejtve kiemelte: a Parlament az egyetlen európai intézmény, amelynek tagjait demokratikusan, közvetlen módon választják a tagországokban, tehát ez a szervezet fejezi ki leginkább Európa lakóinak véleményét egy adott kérdésben. E nagy legitimációjú testületben képviselve vannak a legkülönfélébb politikai irányzatok, emellett kifejezésre jutnak az egyes nemzeti és regionális érdekek is.

Az Európai Parlament intézménye megkülönböztetett figyelmet élvez a csatlakozás előtt álló országok vezetői részéről. Véleménye szerint, amennyiben a Parlament több hatáskört, szélesebb döntési jogkört gyakorolhatna a csatlakozás kérdésében, az egyúttal a demokrácia szélesítését is jelentené, és ez minden bizonnyal közelebb hozná az EU-t polgáraihoz.

Előadását az Eurobarométer, az EU közvélemény-kutató intézetének adataival fejezte be Schmitt Pál, amely szerint az összes tagjelölt közül Horvátország a legnépszerűbb a tagállamok lakói körében, megelőzve még a januárban csatlakozó Bulgáriát és Romániát is. Az is világosan kiderül az adatokból - fogalmazott a politikus -, hogy a 2004-ben csatlakozott új tagállamok szívesebben fogadnák be a többi kelet-európai tagjelöltet, mint a régi tagországok lakói.

fidesz.hu