George Bush szerint egyszerű a válasz: a demokraták semmilyen győzelmet nem aratnak. Az amerikai elnök néhány napja világossá tette: a demokraták nagy előnyét tükröző közvélemény-kutatási adatok ellenére az a meggyőződése, hogy a republikánusok győznek, és megőrzik a törvényhozás mindkét házának irányítását.

A The Wall Street Journal és az NBC News múlt heti felmérése szerint a Demokrata Párt minden korábbinál nagyobb, 15 százalékos előnyre tett szert; támogatottsága 52 százalékos, míg a republikánusoké csak 37. Bush ennek ellenére még csak mérlegelni sem hajlandó azt, miképpen tudna együttműködni egy demokrata többségű kongresszussal.

Dick Cheney alelnök másképpen vágta át a gordiuszi csomót (hogy tudniillik mi vár Amerikára, ha a republikánus elnök részben vagy egészben demokrata többségű törvényhozást kap elnöksége hátralevő két évére). A találgatásokat és félreértéseket előre elkerülendő, kijelentette: a Bush-kormány "teljes gőzzel" folytatja eddigi háborús politikáját Irakban, függetlenül attól, melyik párt szerzi meg a kongresszus irányítását. Hozzátette, elismeri, hogy az iraki válság nem népszerű az"amerikai közvélemény számára, de a kormány úgy cselekszik, ahogy helyesnek tartja.

Az elfogulatlanabb és tárgyilagosabb elemzők megjegyzik: a felmérések azt mutatják, hogy jelentős republikánusellenes hullám határozza meg a választások kimenetelét. A demokraták a képviselőházban a jelenleginél 20-25-tel több mandátumhoz juthatnak, és megszerezhetik a többséget. A szenátusi többség elérésére is megvan az esélyük, bár vasárnap este a nagy hírtévék kommentátorai egybehangzóan közölték: a republikánus szenátorok lefaragtak hátrányukból és néhány szorosnak ígérkező állam esetében már át is vették a vezetést a támogatottság tekintetében.

A demokraták mindenképpen jelentős győzelmet szereznek, de semmi esetre sem történelmit vagy földindulásszerűt. A második világháború óta a kétciklusos elnökségek hatodik évében, vagyis a hivatalban lévő elnök második periódusának félidejében tartott választásokon a kormányzó párt átlagban 29 képviselőházi helyet és 6 szenátusi mandátumot veszített. Az idénre előrejelzett 25/6-os veszteség tehát el sem éri a történelmi átlagot.

A konzervatívok által ma már szinte szentnek tekintett Ronald Reagan kormányzásának hatodik évében nyolc szenátori helyet veszítettek a republikánusok, így került vissza a felsőház irányítása a demokraták kezébe. Pedig akkor nem volt háború, nem voltak heti veszteségadatok, eget rengető botrányok. A demokraták hatalomra segítésével 2006-ban a közvélemény bizonyosan Bush és az iraki háború miatt fizet meg a republikánusoknak. A szakértők egyetérteni látszanak abban, hogy a Demokrata Párt kampányával sikeresen változtatta a választást Bush kudarcot vallott külpolitikájáról és "bábparlamentjéről" tartandó népszavazássá. Az amerikaiak szinte minden demokrata választási tv-hirdetésben azt láthatták, hogy a kudarcot vallott iraki háborús politikáért személy szerint Bush elnök, valamint a Republikánus Párt a felelős.

Mi várható tehát, ha a demokraták - mint azt a felmérések mutatják - megszerzik a kongresszus egyik vagy mindkét házában a többséget? Semmi szokatlan, az amerikai demokrácia legutóbbi néhány évtizedében nagyjából fele-fele arányban volt a Fehér Ház és a kongresszus ugyanazon párt kezében, illetve a két nagy párt között megosztva.

Az ellenzék győzelme esetén a demokrata párti többségű képviselőház dönthet valamiről, de az valószínűleg nem fog átmenni a szenátusban. Ha pedig a demokraták mindkét ház többségét megszerzik, akkor az elnöki vétó fogja útjukat állni. Bush elnöksége eddigi hat évében csak egyetlenegyszer alkalmazta ezt az eszközt, hiszen a kongresszus republikánus ellenőrzés alatt volt. Bill Clinton az ellenzék által uralt törvényhozással szemben 37-szer élt ezzel a fegyverrel, Ronald Reagan pedig 78-szor vétózta meg a kongresszus döntését.

Demokrata győzelem esetén George Bush elnöki működésének sikeressége nagyobbrészt attól függ majd, milyen mértékben alakulhat ki kétpárti együttműködés a fontos kérdésekben. A külpolitikában az iraki háborút illetően, a belpolitikában pedig a terrorellenes küzdelemre hivatkozva hozott intézkedések terén olyan kiélezett a szembenállás, továbbá mindkét pártban olyannyira akaratos frontemberek vannak, hogy erre csekélynek tűnik az esély. Bush egyfelől minden bizonnyal sűrűn fog élni vétójogával, másfelől a fontos kérdésekben nem lesz képes akaratát a törvényhozásra kényszeríteni.


MTI - fidesz.hu