A felállás kezdettől fogva szerencsétlen volt: az egyik gazdag, keresztény többségű és liberális, a másik sokkal szegényebb, nagy többségben muzulmán és jórészt konzervatív. Nem meglepő, hogy idővel a hangulat a jókedvű optimizmusból átcsapott a kölcsönös vádaskodásba és olyan légkörbe, amelyben a felek gyakorlatilag képtelenek kommunikálni egymással.

A hangulat valószínűleg még jelentősen romlani fog szerda után, amikor az Európai Unió közzéteszi a Törökország haladását felmérő országjelentést. Ez a jelentés várhatóan hiányosságokat fog kimutatni majdnem minden jelentős kérdésben.

A Törökország és az EU közötti kapcsolatok további romlásának következményei drámaiak és messzire nyúlóak lehetnek. A tét az a nagyravágyó vízió, amely szerint be lehet fogadni egy muzulmán nemzetet a liberális európai társadalmak sorába, bizonyítandó, hogy nem elkerülhetetlen "a civilizációk összecsapása" Nyugat és az iszlám között.

Sok elemző azt mondja: éppen ezért fogják a felek várhatóan folytatni a tárgyalásokat, soha nem menve el nyílt szakításig, amely olyan üzenetet küldene szerte a világban a muzulmánoknak, hogy a Nyugat nem kész egyenrangú félként kezelni őket.

"Természetesen támogatom az EU-csatlakozást - mondta Bayram Kapici, 38 éves biztonsági őr - De az a kérdés, hol lesz a helyünk az EU-ban? Arra gondolok, hogy muzulmánok vagyunk. Vajon barbárként tekintenek ránk?"

A Törökország csatlakozása iránti lelkesedés drámaian lehűlt mindkét oldalon, miközben a török vezetők szenvedélyes kijelentései, miszerint "a civilizációk szövetsége" léphet a helyére a rettegett "összecsapásnak", kezdenek üresen csengeni.

A török közvéleménynek a EU-tagság iránti támogatása 50 százalék alá zuhant. Sokan úgy vélik, hogy az Európai Unió elváásai - a sértésként érzékelt gyakori kritikák és látszólag végtelen reformkövetelések - közvetlenül a nacionalisták és az iszlámisták kezére játszanak, akik arra várnak, hogy lecsapjanak a megtört és defenzív török pszichére.

Másrészt az európaiaknak valóságos panaszáradatuk van Törökországgal szemben: nem hajlandó objektíven szembenézni a múlttal, különös tekintettel az örményeknek az I. világháború idején történt lemészárlására, amelyet számos történész népirtásnak nevez; hajthatatlan olyan diplomáciai kérdésekben, mint például Ciprus görög nyelvű részének elismerése; siralmas a mérlege az emberi jogok és a kurd kisebbséggel való bánásmód terén; intoleráns a szólásszabadsággal szemben, ami odáig megy, hogy a "törökség megsértése" bűntettnek minősül; mértéktelen csodálattal adózik hadseregének; nem hajlandó feladni az iszlám kultúra olyan elemeit, mint a házasságtöréssel és a homoszexualitással szembeni merev álláspontot.

Sokan Törökország régi riválisait, Görögországot és Ciprust hibáztatják a növekvő keserűség miatt, azt állítva: ezek azért lobbiznak az EU-ban, hogy az unió lépjen fel keményen Törökországgal szemben, amely nem hajlandó az EU-val kötött vámunióját Ciprus görögök lakta déli részére kiterjeszteni. Törökország nem ismeri el a ciprusi kormányt, ellenben a sziget északi részén működő, nemzetközileg el nem ismert kormányt támogatja.

November 2-án lemondták az a találkozót, amelyre úgy tekintettek, mint a ciprusi probléma rendezését célzó utolsó erőfeszítésre. Így nagyon kevés idejük maradt a törököknek az EU szabta december 31-i határidőig arra, hogy engedjenek; ellenkező esetben Brüsszel felfüggeszti a csatlakozási tárgyalásokat.

Mi történne, ha a tárgyalások kudarcba fulladnának?

Először is elveszne az a jelképes vívmány, hogy egy 99 százalékban muzulmán, demokratikus nemzet integrálódik a Nyugatba. Törökország 71 millió polgára, akiket az 1920-as években lezajlott világi átalakulás óta arra neveltek, hogy Európára mint ihlető forrásra tekintsenek, kénytelen lesz máshol keresni pozitív bátorítást.

"Nem kérdés, hogy ebből a nacionalisták húznak hasznot" - jelentette ki Hakan Yilmaz közvélemény-kutató, a politikai tudományok professzora.

A közel-keleti, közép-ázsiai és észak-afrikai iszlám országok, amelyekkel Törökország iszlám gyökerű kormány egyre erősebb kapcsolatokat épít ki, természetes pótlékot jelenthetnek, ha Törökországot az EU elutasítja. Ugyanakkor az utca embere úgy gondolja: szó sem lehet az EU-val való teljes szakításról.

Yilmaz szerint számos EU-vezető a "karzatnak játszik" azzal, hogy nyíltan lekezeli Törökországot. "Egyesek az unió közvéleményében szeretik ezt a fajta megalázást - különösen Franciaországban" - mondta, utalva arra, hogy egy francia törvényjavaslat bűntettnek tekintené, ha valaki azt állítaná: a törökök nem követtek el népirtást az örmények ellen.

Mindazonáltal mindkét oldalon vannak olyan vezetők, akik igyekeznek a kapcsolatot olyan siralmassá tenni, hogy Törökország magától kivonuljon a tárgyalásokról - mondta Ilter Turan, az isztambuli Bilgi egyetem politikai elemzője. Szerinte azonban a török közvélemény, a jelenlegi EU-ellenes hangulat ellenére, ízekre szedné azt a török kormányt, amely kivonulna az EU-tárgyalásokról.

A kulcskérdés az, miként tudná a Nyugat meggyőzni Törökországot arról, hogy megváltozzon - anélkül, hogy megsértené a nemzeti büszkeségét "Egy dolog van, amiben a török közvélemény fölöttébb hajthatatlan - mondta Turan, a lényegét ragadva meg a kérdésnek - Ha benne kell lenni az unióban, akkor egyenlő feltételekkel legyünk benne".

Kapici nem hiszi, hogy az EU valaha is befogadja tagjai közé Törökországot, de már az is jó az országnak, hogy megpróbálja.

"Muzulmán vagyok, istennek hála - mondta - De nem akarok része lenni egy arab uniónak vagy valami hasonlónak. Törökországnak mindenképpen jobb Európa oldalán állni."


MTI - fidesz.hu