Tette ezt egy méretes zakó után és nem kis botrányok közepette. Az önkormányzati választások érdemi értékelése természetesen elmaradt (bocsánat: a szekciókban, ott igen! Mondjuk, az meg kit érdekel?), a balhékért pedig Orbán Viktor a felelős, nem egy bonyolult képlet, a hülye is megérti. Szerveztek tehát egy ünnepi kongresszust 1956-ot méltóképpen megünnepelendő. Kipirosítva, feldíszítve, fénylő tekinteteken a megindultság finom párájával.

Finomhangolás

Egy kicsit korábban, de mindezzel szinte párhuzamosan, a Die Welt című lap interjút készített Horn Gyulával, az MSZP egyik prominensével, volt miniszterelnökkel. Ő persze, átérezve a helyzet jelentőségét, alkalomhoz illően be is öltözködött; magára kapta azt a kis vattabéléses, jó meleget, majd úgy szólamlott, hogy pufajkásként ő a törvényes rendet védelmezte a bűnöző elemekkel szemben. Tiszta beszéd. Némileg törvénysértő ugyan, hiszen Magyarországon törvény mondja ki, hogy e kies hazában 1956-ban forradalom és szabadságharc volt, de hát finomítani azért lehet. Sőt! Kell is!

A Horn-féle finomhangolásnak két értelmezése lehetséges. Az egyik: nem érdekli, hogy '56-tal kapcsolatban épp most milyen jogszabály mit mond, elvégre például több évtizedig hivatalosan ellenforradalom volt, mégse szakadt le az ég. Igaz, ha valaki mást állított, szájba is lett vágva rendesen. De hát most demokrácia van, így engem csak nem vágnak szájba - gondolhatja "a mi Gyulánk", teljes joggal. Tehát: tudja ő, amit tud, ott volt, ahol kellett, ez a sok mostani ellenforradalmár meg menjen az anyja gulágjába.

A másik értelmezés: az akkori bonyolult helyzet ellenére Horn éles szemmel és még élesebb elmével azonnal felismerte, ki az, aki azért lövöldöz, mert simán randalírozik (lévén csőcselék), és ki az, aki meg azért, mert a végsőkig, az önfeláldozásig védi a forradalom eszméjét. A villámgyors és teljesen életszerű különbségtétel után nem is emelte ő fel a davajgitárt, csak a randalírozókra egy eszményi, szinte égi törvényességet védelmezendő. Mint egy arkangyal.

Sokoldalú párt

Mindeközben a párt elnöke ünnepien világgá röpítette, minden megilletődöttség nélkül, ám a történelmi súly teljes tudatában, hogy 1956 igazi szellemi örökösei ők maguk, mármint az MSZP, hiszen annakidején a forradalmárok is változást akartak, meg most ők is nemkülönben. Most talán ne is mélyedjünk el Hiller István elnök úr árnyalt történelemszemléletében, hanem csupán az esztétikai és logikai élvezet kedvéért vessük össze, csak úgy, hányaveti módon, az exkormányfő által elmondottakkal e magasztos gondolatot. Tudom, nem könnyű kísérlet, tele van a rossz következtetések csapdáival, ám mégis érdemes megpróbálni. Ha nehézkesen megy, már itt is van a szóvivők eleje, maga Nyakó István, hogy eligazítson bennünket, miszerint komplex módon szemléljük: ilyen sokoldalú párt az MSZP. Így helyes: virágozzék minden virág! Dobtáras és nyíló szegfű: a teljesség kiolthatatlan emberi vágya egy párton belül, ahogy az örök meghaladja a múlandót. Ám gyakorlati haszna sem lebecsülendő, hiszen itt állunk az alapok lerakása után a következő fényes terem ajtajában: néppárt lesz az MSZP! Hogyan? - kérdezhetné az okvetetlenkedő bakafánt. Hát így, ilyen színesen!

Módszertani érdekesség, merem mondani, dialektikus bravúr, ahogyan az MSZP meghatározza önmagát: szellemileg a lyukas zászló örökösei vagyunk, jogilag pedig az MSZMP jogutódja, amely MSZMP mellesleg lemészárolta a forradalmat, nagy elődjénél, Haynaunál is kegyetlenebb módon.

Lazán kapcsolódik ide, de mintegy a jobboldal okulására jegyzem meg, hogy Horn Gyulát egyébként 1994-ben mindezek tudatában az istenadta abszolút többséggel választotta meg. Az azóta "Gyula sikánnak" titulált útszakaszon bekövetkezett IFA-baleset tálalásához még a rendkívül intelligens Nyakóra sem volt szükség, hogy fideszes maffiózók tolták volna oda az IFA-t, mondjuk Sipos Józsefnek álcázva magukat.

Kivezető út

A kongresszus másnapján Gyurcsány Ferenc, elunva a trükközést, lapított a jogutódlásról egy őszintét a Parlamentben illusztris hallgatósága előtt. Lehet az ellen bárkinek kifogása, hogy a szellemi (lyukas zászlós) örökséget hangsúlyozzuk kifelé (itthonra meg külföldre), a jogutódlás meg csendben nagyon is jól jön, mert van az a kis vele járó vagyon ugye, valamint az a pár vetyerán- meg munkásőrszavazat? Már megint neki kellett megmutatni a kivezető utat. Nem elhatárolódni kell elvtársak, az a jobboldal mindennapos teendője, hanem nyíltan, kertelés nélkül megmondani, amit a helyzet megkíván! Amit megkívánok a helyzetben. Csóró MSZP! Mi is lenne velük Ferenc nélkül! Tényleg: mi?

Arra még viszont várni kell, amikor Gyurcsány (de lehet, hogy Nyakó) Horn Gyula azon kijelentését is értelmezi, miszerint a "kommunizmus élni segített". Feltételezem, hogy nem a kivégzettekre gondolt. Lehet, hogy csak az elhurcoltakra, megnyomorítottakra. Mert úgy már mindjárt más!

Addig is érdeklődéssel szemlélem, ahogyan Igazmondó Gyurcsány - nemsokára újdonsült szellemi tejtestvére, Gergényi Péter tábornok nélkül - megalkuvást nem ismerve, berberként harcolva építi a köztársaság romjait.

Mile Lajos bölcsész, volt országgyűlési képviselő


magyar Hírlap - fidesz.hu