Paul Eaton nyugalmazott tábornok, aki 2003-tól 2004-ig az iraki hadsereg kiképzésének irányítója volt, úgy fogalmazott, hogy a védelmi miniszter mindenki másnál felelősebb az Irakban kialakult helyzetért. Kenneth Adelman, Bush egykori tanácsadója szerint a neokonzervativizmust járatták le a háborúval. Richard Perle, aki a Pentagon politikai tanácsadó testülete vezetőjeként aktív részese volt az Irak elleni támadás megindításának, azt nyilatkozta: ha 2003-ban előre látta volna, hová vezet ez a háború, akkor valószínűleg nem javasolta volna Szaddám Huszein megbuktatását.

Az egyes neokonzervatív vélemények mára majdnem hogy megegyeznek a liberális The New York Times álláspontjával, amely szerint Rumsfeld stratégiailag, hadműveleti szempontból és taktikai téren is alkalmatlan, és mindenki másnál súlyosabb felelősség terheli azért, ami Irakban történt. Ezért mennie kell - szólt a lap ítélete.

A közvélemény-kutatások már nyáron jelezték, hogy az amerikaiak több mint fele kritikus szemmel tekint az Irakban követett stratégiára. A közhangulaton csak tovább rontott az a friss amerikai titkosszolgálati jelentés, amely szerint az iraki konfliktus tovább fokozta a világméretű terrorizmust. Rumsfeld mégis kitartott. Elszántnak tűnt. Bátornak tartotta magát.
A félidős kongresszusi választásokat megelőzően egyre többen írtak, nyilatkoztak arról, hogy a megméretés tulajdonképpen Irakról szól, a háborús stratégiáról dönt majd. Több elemző fogalmazott úgy: a választás egyben népszavazás az iraki háborúról.

A republikánusok nem utasították el mély felháborodással és értetlenséggel ezt a megközelítést, s demokrata ármánykodást sem véltek a háttérben. Nem hivatkoztak arra, hogy összességében mégis csupán részleges törvényhozói megméretésről van szó, ráadásul az amerikai rendszer köztudottan prezidenciális, azaz egyetlen kormánytagnak sem kell kötelező módon távoznia, bármi is legyen a voksolás eredménye. Bush, Rumsfeld és környezete gyorsan tudomásul vette a számukra lesújtó eredményt.

Elfogadták, hogy a szavazók - az egyébként hivatalos formában természetesen nem Irakról szóló választáson - tulajdonképpen a háborús politikáról mondtak ítéletet. A következtetéseket is levonták, s ennek eredményeként Donald Rumsfeld lemondott. Megelőzte ezzel, hogy a demokrata sikertől felbátorodott háborúellenes többség esetleg az utcára vonuljon. Kijelenthető: a terjeszkedő és gőgös politikája miatt mostanában joggal ostorozott Egyesült Államokban azért működik a demokrácia. Amerika még nem következmények nélküli ország - mondhatná a politológus.

Ugye, ezt is észreveszik idehaza a "bezzegamerikázók"? Ugye, lesz legalább néhány olyan írás a balliberális sajtóban, amely most nem csak New York féktelen liberalizmusa és az arab világ irányába erőszakkal indított neokonzervatív "demokráciaexport" miatt szereti a maga véleményformáló módján Amerikát, hanem azért is, mert lám-lám, ott nem erény a hatalomhoz való esztelen ragaszkodás? Ugye - legalább néhány pillanatra -, mellőzik a "na jó, de..." kezdetű érvelést, és sutba dobják a jó öreg kettős mércét? Ha igen, közösen kérhetnénk egy egész kis magyarországi demokráciaexportot Rumsfeld úrtól.

Pataky István, Magyar nemzet


fidesz.hu