Ha valakinek nem volt elég, hogy füsttől fuldokolva támogassa fulladozó gyermekét a metró forgalmi ügyeletébe; ha valaki nem telt be azzal, hogy a metró egyik kijáratánál a kivezető utat elálló, azonosító számokat nem viselő, leginkább dél-amerikai diktatúrák karhatalmaira hajazó figurák pajzsukat keresztbe fordítva, némán fenyegessék meg, a másiknál pedig ugyanezek az alakok minden indok nélkül félreállítsák és megmotozzák, így engedve tovább a Körútra; ha valakinek kevés volt, hogy idős édesapjához, aki a második legerősebb parlamenti párt hivatalos gyűlésén vett részt, majd onnan gyanútlanul hazaindult, felszólítás nélkül könnyázgránátot vágjanak szintén azonosíthatatlan pribékek; akinek kevés volt, hogy országáról annak miniszterelnöke azt mondta: "ez a kurva ország", s aztán ne kérjen bocsánatot - mindezeknek ajánlhattuk volna, hogy hallgassák meg, milyen jelentés készül róluk, s főleg milyen szellemben.

Bizonyára azoknak is lehetett volna ajánlani a népszerű tévéműsor reggeli adását, akik csupán afelől érdeklődnek: mégis, miként dolgozza fel a hatalom, hogy országszerte s a főváros tekintélyes részein is tömegek kívánják: takarodjanak. Hat perc hamisítatlan kacagás, vagy éles fájdalom - kinek milyen a humorérzéke.

Ha nem tudsz mit kezdeni vele, írass róla egy jelentést - a régi recept most is beválni látszik. A történtek fényében tragikomikus élmény volt Gönczöl Katalin, "az elmúlt másfél hónap eseményeit elemző szakértői munkacsoport" elnökének nyilatkozata a reggeli tévéműsorban. A legszebb pillanat talán az volt, amikor a professzor asszony kijelentette: "...és egyébként a gyülekezési jogot pedig használni kell, hiszen az egyik legértékesebb, legmagasabb rangú szabadságjogunk, amit '89-ben vívtunk ki magunknak"; e pillanatokban a stúdió falán, egy óriási méretű kivetítőn olyan filmrészlet pergett, melyen a rendőrök égő gránátokkal bombázzák a tüntetőket.

A beszélgetésből kiderül: a Gönczöl által vezetett, a miniszterelnök megbízásából ténykedő munkacsoport elemzi a szeptember-októberi, fővárosi eseményeket. Ismerős szöveg: "sajnálatos eseményként" tanultak elbutított magyarok milliói; nemrég számolták ki: a kommunista egypártrendszer évtizedei során mintegy 6 millió magyar diák hallotta ezt a magyar és világtörténelem egyik legjelentősebb forradalmáról és szabadságharcáról. A csoport munkája január végére fejeződik be; jelentésüket, mondta el Gönczöl, "azonnal" nyilvánosságra hozzák. Azt is leszögezte: benne van a levegőben, s nagyon valószínű, hogy lesznek jogszabálymódosításra vonatkozó indítványok.

Ebben bármiféle bizottságosdi nélkül biztosak lehetünk; az újabb posztkommunista regnálás 2002-es kezdete óta a belügyi és rendőri vezetők egyetlen, jól követhető motivációja, hogy szűkítsék, korlátozzák a gyülekezési jogokat hazánkban.

A bizottság célja az, hogy megvizsgálják: a hatályos jogszabályok megfelelnek-e a nemzetközi elvárásnak és a mi helyzetünknek - tudtuk meg. Valószínűleg hiba lehetett itt az EU-csatlakozáskor, akkor még egyrészt arról volt szó, hogy nincs baj igazságügyi téren a jogharmonizációval, másrészt, hogy ez egy szabad ország, a civilizált európai államok közösségének része. No, nem addig van az: "elévült, elavult jogszabályokról is lehet szó". Valóban, az elemi emberi jogokat rögzítő jogszabályok mindig is elavultnak tűnnek a diktatúra számára. Hasonló, haszontalan holmi a nem tetsző réteg, társadalmi csoport bármely szellemi terméke is. Volt olyan, hogy nyílt színen el is égették, vagy szenespincékbe száműzték a nem tetsző kacatokat; persze, tudjuk. Akkor is ilyen módosítgatásokkal kezdődtek a dolgok.

Szórakoztató pillanat volt az is, amikor a neves tudós kommunikációs problémákra vezette vissza a "szeptemberben-októberben történteket". Érdekes kommunikációs probléma az, amikor egy földön fekvő tüntetőt összerugdosnak, vagy amikor 12 éves gyermekeket védő szülőket ráncigálnak ki üvöltve a kapualjból a rendőrök az utcára, ahol éles lőszerhez hasonló hatású (a gyakran emlegetett francia rendszeresítésűnél nagyságrendekkel veszélyesebb, hegyes végű) gumilövedékek záporoznak. Mi ez, ha nem kommunikációs probléma. A kommunikációnál maradva: nem hangzottak el az elemzésben olyan csúnya szavak, mint az angolszász nyelvterület tudósítói, elemzői által a zavargások idején használt "kormányellenes tüntetések", "a kormányfő hazugságai miatt felháborodott csoportok", a "hamis költségvetési adatok", s a kulcsszó: "hazudott Gyurcsány", vagy angol fordításban a közismert "hazudtak, nappal, hazudtak éjjel..." . (Jegyezzük meg: kizárólag az AFP szélsőjobbozta le a tüntetőket, őket egy magyar fiatalember tudósította; e forrásból sajnos a világ számos sajtó- és elektronikus orgánuma vette át a koncepciózus, megtévesztő szóhasználatot.) A legmeghökkentőbbnek mégis az a kijelentés tűnt, hogy "a tananyag alakításától kezdve a gyerekek neveléséig" milyen területeken lehet majd levonni a tanulságokat.

Nos, valóban épületes hatással volt a gyerekek nevelésére, hogy az egész ország egy trágár szót üvölt, s ezt bizony a miniszterelnök bácsi mondta. No, ezt kommunikálja nekik valaki. Meg azt, hogy hazudtam, no és akkor mi van, majd esetleg tüntetnek az emberek, aztán megunják és hazamennek. Tanárok panaszkodtak, hogy kiskamasz gyerekek azt mondták: kész van a házi feladat, majd amikor lebuktak, akkor komikus arccal széttárták a karjukat, hogy hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal.

Csodás minta a gyerekeknek; ha már zsenge koruk miatt lemaradtak a helikopterből részegen vadakat géppisztolyozó hadügyminiszterről, a suksüköző, hatelemis "egyetemi tanárokról", hát itt van nekik még egy kis kommunizmus. Ha már szabadság nem jutott.

Udvardy Zoltán, Magyar Nemzet


fidesz.hu