A Robert Gates előtt álló kihívás kétségkívül az, hogy megfeleljen az iraki kivonulási stratégiával kapcsolatos nagy elvárásoknak, mégpedig a most létrejött kongresszusi demokrata többség és a háborútól megcsömörlött közvélemény nyomása alatt.

Annak alapján, hogy George Bush elnök úgy beszélt Donald Rumsfeld utódjáról mint aki "friss távlatokat" hoz majd, a várakozások szerint Robert Gates megteszi, amire elődje képtelen volt: megtalálja a módját, hogyan hajtson végre rövid távon jelentős csapatkivonást Irakban anélkül, hogy a felkelőtevékenység újabb hulláma borítaná el az arab országot, vagy hogy engedné azt polgárháborúba süllyedni.

"Ha bárkinek volna olyan ötlete, amely varázsütésre megoldja a problémát, az elnök és az előző miniszter már megtette volna, szívesen kihozták volna a csapatokat minél előbb" - vélekedik Michael DeLong nyugalmazott tengerészgyalogos altábornagy, az amerikai középső parancsnokságnak az afganisztáni és az iraki háború alatt volt parancsnokhelyettese.

A Lee Hamilton volt demokrata párti képviselő és James Baker volt külügyminiszter vezette, Irakkal foglalkozó független vizsgálóbizottság tagjaként Gatesnek több hónapig volt alkalma foglalkozni a kérdéssel. A testület az év végéig - sőt várhatóan már a következő hetekben - jelentésben foglalja össze az Egyesült Államok iraki stratégiájának alternatíváit.

Néhány katonai vezető eközben csendesen azzal a javaslattal állt elő, hogy a Irakban szolgáló amerikai csapatok számát oly módon csökkentsék, hogy átrendezik a koalíciós erők feladatait, vagyis úgy, hogy csökkentik az amerikai erők harci feladatait, és inkább az iraki csapatok kiképzésére, tanácsadó és szükséghelyzeti támogató feladatokra használnák fel őket. Az elképzelés szorgalmazói azzal érvelnek, hogy az amerikai jelenlét mérséklése csökkentené a feszültséget, és visszavetné az erőszakot.

Demokrata párti oldalról azt is sürgetnék, hogy azonnal hívjanak haza amerikai csapatokat Irakból, ezzel nyomást gyakorolva az iraki kormányra, több felelősség vállalására késztetve azt.

A szenátus fegyveres testületekkel foglalkozó bizottságának elnöke, a republikánus John Warner viszont arra figyelmeztet, hogy nem érdemes nagyon hamar változtatási javaslatokra számítani, mert Gatesnek "valószínűleg nem volt még annyi ideje, amennyit szeretett volna". Maga Bush elnök szintén tartózkodik attól, hogy irányváltásról beszéljen Irakkal kapcsolatban, ehelyett "új látószög" szükségességét hangsúlyozza.

Más demokrata hangok azt hangsúlyozzák, hogy Gatesnek meg kell birkóznia az észak-koreai és az iráni nukleáris programok ügyével, azzal, hogy az amerikai hadsereg Afganisztánban, Kelet-Ázsiában és a világ legkülönbözőbb pontjain állomásozik, valamint a katonai felszerelés anyagi fedezetének biztosításával.

Egyes szakértők rámutatnak: az, hogy az új miniszter több évtizedet töltött a Központi Hírszerző Ügynökségnél (CIA) - ebből bő egy évet, 1991 novemberétől 1993 januárjáig a szolgálat élén -, segítségére lehet abban, hogy összehangolja a különböző hírszerző szervek munkáját, és Gatesnek szakmai múltja miatt jó érzéke van a nem hagyományos hadviselés szükségletei iránt, amivel az amerikai hadsereg éppen csak kezd megbarátkozni.

Mások szerint viszont Gates egyik legértékesebb jó tulajdonsága az, hogy nem Rumsfeld: szemben a gyakran arroganciával és hatalomvággyal vádolt előző miniszterrel ő pragmatikus politikus és tanulékony személyiség hírében áll.


MTI - fidesz.hu