Az Országos Választási Bizottság (OVB) a következő napokban dönti el: hitelesíthető-e a kérdések sora, a népszavazási ív. Az ügyben ezután valószínűleg állást foglal az Alkotmánybíróság (AB) is. Utána az Országgyűlés döntése, majd legalább 200 ezer aláírás összegyűjtése következhet. Mindezek után, várhatóan a jövő év közepére a köztársasági elnök kiírhatja a referendumot. Ficzere Lajos professzort, az Európai Jogakadémia elnökét, az OVB korábbi vezetőjét arról kérdeztük: miként ítéli meg a kezdeményezést?

Az eddigi nyilatkozatokból ítélve az is vitás, milyen helyet foglal el a hazai alkotmányos rendszerben a referendum. Egyesek szerint a népszavazásnak csak másodlagos szerep jut az Országgyűlés mellett. Mi erről a véleménye?

- Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, idéznünk kell az alkotmány második szakaszának második bekezdését. Ez így szól: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja." Az Alkotmánybíróság már az 1990-es évek elején értelmezte a közvetlen és a képviseleti demokrácia viszonyát. Akkor egy referendum kezdeményezői az Országgyűlést kívánták feloszlatni népszavazás útján. Az AB akkor fontos elvet rögzített. Álláspontja megjelent a későbbi döntésekben is. A testület mindenekelőtt azt fejtette ki, hogy a népszavazás a hatalomgyakorlás önálló, független formája, s a képviseleti demokráciához képest kivételes jellegű. A parlamentáris berendezkedésű országokban túlnyomórészt a képviseleti testületek - köztük az Országgyűlés - gyakorolják azokat a jogosítványokat, amelyek a népszuverenitásból fakadnak. A bírói testület azonban megjegyezte azt is, hogy ha a népszavazás már megtörtént, a közvetlen hatalomgyakorlás a képviseleti fölött áll, s ezzel a népszavazásnak mint elsődleges hatalomgyakorlási módnak a jelentőségét hangsúlyozta.

- Ez nyilván azért jelentős, hiszen ha a nép igennel válaszol, akkor az akaratának érvényt kell szerezni. Erre pedig az Országgyűlés hivatott, nem?

- Valóban. Az alaptörvényből és annak az Alkotmánybíróság által adott, előbb említett értelmezéséből az következik, hogy az eredményes ügydöntő népszavazás feltétlen kötelezettségeket ró az Országgyűlésre. A törvényhozásnak a nép döntését végre kell hajtania. Nincs más választása. Nem állhat elő tehát olyan helyzet, hogy a képviselők alkotmánysértő mulasztást kövessenek el. Ellenkező esetben az Országgyűlés a jogállami berendezkedés alapjait kérdőjelezné meg.

- Nincs azonban olyan szabály, amely a népakarat teljesítésére határidőt írna elő. Akkor hogyan köti az Országgyűlést a referendum eredménye?

- Időpont valóban nincs meghatározva. Álláspontom szerint azonban természetes, hogy amennyiben a népszavazás eredményeként az Országgyűlésnek törvényt kell alkotnia, nyomban el kell indítani a szükséges jogalkotási folyamatot. Ha pedig a választópolgárok úgy foglalnak állást, hogy a Ház ne alkosson törvényt - például ne privatizáljon valamilyen vagyont -, akkor a törvényhozásnak tartózkodnia kell az ezzel ellentétes jogalkotástól.

- Azt is erősen vitatják, milyen kérdésben lehet vagy nem lehet népszavazást tartani.

- Referendumnak az alkotmány szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben van helye. A rendelkezés látszólag egyszerű, még akkor is, ha hozzátesszük, hogy néhány ügycsoportban az alaptörvény kivételt tesz. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a népszavazásról szóló törvény bevezetője, preambuluma utalást tartalmaz a referendum funkciójára. Azt mondja: fontos, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás és az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetőleg a képviselői döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessen.

- Ön szerint ez értelmezhető úgy, ahogy az utóbbi idők nyilatkozataiban elhangzott, hogy csak a legfontosabb kérdésekről kérdezhető meg a nép?

- Tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét, én ugyanakkor úgy vélem, nem erről van szó. A jogszabály alapján számomra világos, hogy az országgyűlési döntések befolyásolását, megváltoztatását is célul tűzhetik ki a kezdeményezők, mégpedig az Országgyűlés hatáskörébe tartozó és nem tilalmazott bármilyen kérdésben.

- A másik fő vitapont: a javasolt kérdéseket egyenként vagy külön-külön kell vizsgálni, mielőtt a kezdeményezés jogszerűségéről döntünk? Az SZDSZ által a rendszerváltozáskor kezdeményezett négyigenes referendum előtt, vagy az MSZP-nek a sorkatonaság eltörléséről és az első ingyenes középiskolai nyelvvizsgáról meg két további kérdésről tervezett 2001-es javaslata előtt nem voltak ilyen dilemmák.

- Tudomásom szerint sem vetődött fel ez az aggály a gyakorlatban. A hatályos rendelkezések nem tiltják, hogy egyszerre több kérdésről is megkérdezzék a népet. A kezdeményezők általában nem egyetlen kérdést tesznek fel. A választási eljárási törvény úgy rendelkezik, hogy minden kérdést külön-külön kell figyelembe venni. Véleményem szerint tehát nincs mód rá, hogy az illetékes testületek ettől eltérjenek és a tervezett kérdéseket együttesen, egymással összekapcsolva határozzanak arról: elrendelhető-e a referendum az adott esetben. Ennek megfelelően az OVB és az AB a több kérdést tartalmazó kezdeményezések kapcsán külön-külön határozatban elemzi, hogy az egyes kérdések megfelelnek-e a tartalmi és a formai kritériumoknak. Lehetséges, hogy a vizsgálat alkalmával egyes kérdések nem bocsáthatók népszavazásra, mások viszont igen. Az elfogadott kérdéseket emellett más-más szavazólapon kell feltüntetni. Az egyes kérdésekre leadott szavazatok számát és érvényességét külön-külön kell regisztrálniuk a szavazatszámlálóknak. A szavazás eredménye is eltérő lehet. Több kérdés együttes vizsgálatára tehát a jogszabály az eljárás egyetlen szakaszában sem hatalmazza fel a hatóságokat.

- Akkor mire véljük azt a felvetést, amely szerint a Fidesz hétpontos kezdeményezésének együttes vizsgálata azt mutatja, hogy az ellenzéki párt a kormányprogramot szeretné megkérdőjelezni, fölülírni a referendum által. Valóban a kormányprogramot tennék fel népszavazásra?

- Az alkotmány szerint a kormányprogramról nem lehet népszavazást tartani. Hogy miként értelmezendő ez a szabály, arról a joggyakorlat eddig nem foglalt állást. Személyes véleményem szerint az alkotmányozó Országgyűlés a rendszerváltozáskor feltehetően ezért rendelkezett így, mert garantálni akarta a kormányzat stabilitását. Figyelembe kell venni emellett azt is, hogy az Országgyűlés az alakuló ülésén határoz a kormányprogramról. Ugyanekkor dönt a miniszterelnök személyéről is. Mindebből szerintem az következik, hogy a népszavazás szempontjából a kormányprogram csak a maga egészében lehet tilalmazott tárgykör. Vagyis: csupán az alakuló ülésen megszavazott teljes programot tilos a nép elé bocsátani. A kormányprogram egyébként főként célokat és irányokat határoz meg. A megoldási módozatok, a célok elérését szolgáló eszközök és intézmények különfélék lehetnek, s csak a konkrét jogalkotási folyamattal válnak valóra.

- Többek szerint a javasolt kérdések közül néhány a költségvetést is érinti, így ezek nem kerülhetnek a szavazólapra. Miként látja ezt?

- Széles körben ismert, hogy nem lehet népszavazást tartani a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, az adó- és illetéktörvények tartalmáról. Számos olyan kezdeményezés volt már, amely valamilyen módon összefüggött a költségvetéssel, ezért az Alkotmánybíróság is több alkalommal kifejtette az ügyben az álláspontját. A 2001-ben és a 2004-ben hozott határozatokra szeretnék most utalni. Az első döntés azt mondta: a népszavazás intézményének kiemelt jelentősége az úgynevezett tiltott tárgykörök zárt, szoros értelmezését követeli meg. Nem lehet tehát ezeket tágan, kiterjesztően értelmezni, mert ez azt jelentené, hogy csak kevés ügyben volna mód népszavazásra. Az AB azt is hangsúlyozta, hogy a költségvetési törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi, költségvetési vonzata van. Elvi éllel, általános érvénnyel fogalmazta meg továbbá, hogy ha a népszavazásra szánt kérdés csak távoli, közvetett összefüggésben van valamelyik tiltott népszavazási tárgykörrel, mondjuk a költségvetéssel, akkor az a kérdés népszavazásra bocsátható. Ettől szerintem némileg eltér a 2004-es jogértelmezés, amelyet egy nyugdíjemeléssel összefüggő kérdés kapcsán fogalmaztak meg. A testület úgy döntött: a népszavazásra bocsátandó kérdés szövege nem utal ugyan a költségvetési törvényre, de értelemszerűen az következik belőle, hogy a nép pozitív válasza esetén meg kellene változtatni a költségvetési törvénynek a nyugdíj-biztosítási kiadásra vonatkozó főösszegét. A nyugdíjemelést célzó kezdeményezést ezért a bírák elutasították.

- Az ellenzéki párt hét kérdése között lát-e olyat, amelyik várhatóan nem állja ki a próbát?

- Két kérdésről már döntött az OVB és az Alkotmánybíróság is. Ilyen volt a kettős népszavazás idején, 2004-ben a kórház-privatizációt érintő tárgykör. Csak kevés szavazat hiányzott ahhoz, hogy a népszavazás ebben eredményes legyen. A családi gazdálkodóknak a termőföldekre vonatkozó elővásárlási joga is szerepelt már a kezdeményezések között, mégpedig 2002-ben, s akkor az OVB és az AB is hitelesíthetőnek tartotta a népszavazási ívet. Ez a referendum azonban elmaradt. Az említett két kérdéséről valószínűleg most is hasonlóan döntenek az érintett testületek. Valószínűleg nem lesz akadálya azon kérdés feltevésének sem, amely arról érdeklődik, egyetért-e a választópolgár azzal, hogy gyógyszert csak patikában lehessen vásárolni. Ugyanez mondható el annak a kérdésnek a kapcsán is, amely azt tudakolja: maradjon-e meg a nyugdíjasok munkavállalásának jelenlegi lehetősége.

- Nem ütközik-e vajon tilalomba, hogy a felsőoktatásban ne kelljen tandíjat, részhozzájárulást fizetni, illetve hogy ne vezessék be a vizitdíjat az egészségügyben. Ezek esetleg érinthetik a költségvetést.

- Megítélésem szerint e kérdések csak távoli és közvetett összefüggésben állhatnak a költségvetéssel. A tandíj az egyetemeket illetné meg, a felsőoktatási intézmények ugyanakkor köztudomásúan autonóm intézmények, s ez a saját bevételeik meghatározására is vonatkozik. A vizitdíjat sem a költségvetés kapná meg - azzal az egészségügyi intézmények gazdálkodhatnának.

- Marad a hetedik kérdéskör: annak törvénybe foglalása, hogy a költségvetési hiány túllépése esetén a miniszterelnök és a kormány tagjai speciális, objektív felelősséggel tartoznak. Ezt is sok kifogás érte az elmúlt napokban. Önnek mi a véleménye?

- Az alkotmány alapján a kormánytagok jelenleg a kormánynak és az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel, s kötelesek tevékenységükről beszámolni. Ugyancsak az alaptörvény szerint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, felelősségre vonásának módját külön törvény szabályozza. Az alkotmányból és a vonatkozó törvényből az vonható le, hogy az állami vezetők felelőssége alapvetően politikai természetű. Vagyis: leválthatók, visszahívhatók. A jogállást rendező jogszabály ugyanakkor háttérszabályként utalást tartalmaz a köztisztviselői törvényre. Ez utóbbi ismeri a köztisztviselők úgynevezett objektív felelősségének fogalmát. S bár elismerem mások jogát az ettől eltérő szakmai álláspont kifejtéséhez, magam úgy vélem: a kérdés feltehető népszavazásra. Ennek nem mond ellent az, hogy az állami vezetők felelőssége elsődlegesen továbbra is politikai jellegű marad. A kérdésben jelzett speciális, objektív felelősség törvénybe foglalását semmilyen rendelkezés sem tilalmazza.

Kulcsár Anna, Magyar Nemzet


fidesz.hu