fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Haiti?
2006. november 14., 07:42
Magyarország gyarmat, Gyurcsány Ferenc pedig mindenben kiszolgálja a gyarmatosítókat. A miniszterelnök gyakorlatilag átengedte hazánk irányítását a nemzetközi pénzügyi köröknek, s teljes egészében szolgálatukba állította a fiskális politikát. Az elmúlt hónapok fényében már senkinek nem lehet arról beszélni, hogy megtévesztették tanácsadói.

Az SZDSZ régóta úgy működik, mintha az ország gazdasági tönkretételében lenne érdekelt. A magyar társadalom érdekeinek ellehetetlenülésében azonban most már a szocialistákat sem lehet felmenteni azon az alapon, hogy nincsenek kellően beavatva, ezért nem ismerik, mi zajlik a kormányzaton belül.

A párt álláspontját Lendvai Ildikó egyértelműsítette: azért nem más, hanem Gyurcsány a miniszterelnök, mert nélküle a nemzetközi befektetők bizalma megrendülne.
A tüntetéssorozatra adott és még a nemzetközi közvélemény rosszallását is kiváltó, durva rendőri reakció nem volt véletlen. Az embereknek meg kellett mutatni, hogy ha a jövőben bármilyen kismértékben szembefordulnak a hatalommal, annak válogatás nélküli véres verés lesz az ára. Ehhez nem kis adalék, hogy mindeközben a tolerancia és mindenféle szabadság bajnokaként verekedő SZDSZ újra lelepleződött.

Demszky Gyurcsánnyal együttesen küzdött meg azért, hogy a jog és a rend követésében keménykötésűnek kikiáltott, azonban az európai normákat semmibevevően brutális budapesti rendőrfőkapitány ne menjen el nyugdíjba. Gergényi tábornok ugyanis már bizonyított. A bűnözés letörésével és a szakmai lelkiismerettel szemben a könnyebb utat, a hatalmi-politikai elvárásnak való, kritika nélküli megfelelést választotta.

Akárhogyan is tekeri a szót a kormánysajtó, a tüntetéssorozat az egyre bontakozó kiszolgáltatottság és a globalizmusnak minden értéket feláldozó hatalom alantassága miatt robbant ki.

A 2007-es költségvetési tervezetből tudjuk, hogy a kormány nem fúj visszavonulót, s a magyar társadalmat térdre kényszeríti. Miközben a magyar vállalkozókat, a diákokat, a nyugdíjasokat, a családokat újabb és újabb terhekkel zsigereli ki, addig a tőkeerős külföldi vállalkozások hihetetlen adókedvezményekben részesülnek. Az tehát egyszerűen hazugság, amit Draskovics Tibor, az államreform-bizottság elnöke állít: "közszolgáltatásokra többet költünk, mint amennyink arra van, amennyit képes az állam beszedni". Még akkor is az, ha a népnyúzást olyan, szakmainak álcázott ostobaságokkal, mint "reformkényszer", "reformdiktatúra" szavakkal próbálja megmagyarázni.

Reformdiktatúra van, de a kormánynak nincsenek diktatórikus törekvései - mondta tegnap Draskovics, ami a rendőri brutalitás fényében finoman szólva kételyeket ébreszthet. Ám nem kell túlságosan mélyre ásni ahhoz, hogy a kijelentés ellenkezőjéről még inkább meggyőződhessünk.

A költségvetésből kiderül, hogyan és miért épül a diktatúra. Míg az összes minisztérium költségvetése jelentősen csökken, addig a tavalyihoz képest több pénzből gazdálkodhat az APEH, a létszámát 500 fővel bővítik. Központosítják a vám- és pénzügyőrség, az államkincstár és az adóhatóság informatikai rendszereit, amire új, 432 fős intézményt hoznak létre. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknak és a rendőrségnek szintén nő a költségvetése.

Félmilliárdból a lehallgatórendszert fejlesztik, hogy így "fokozhassák" a "szélsőséges szervezetek és csoportok elleni küzdelmet". (Az SZDSZ még nem tiltakozott.) De vajon mi is történik? Találgatás helyett álljon itt egy áthallásos példa!
Haiti 1914-ben - valamennyi alapvető funkciója tekintetében - amerikai gyámság alá került. Az USA által kinevezett és a haiti vezetők által csupán jóváhagyott tisztviselők döntötték el az ország költségvetését, bevételeit és kiadásait. Az államok között kötött szerződés szerint "(...) Haiti elnöke az USA elnökének jelölése alapján kinevez egy pénzügyi tanácsadót, aki a pénzügyminisztériumhoz lesz beosztva, és akinek javaslatai megvalósításához a miniszter hatékony segítséget nyújt.

Ez a pénzügyi tanácsadó megfelelő rendszert dolgoz ki a bevételek növelésére és a kiadásokkal való összhang megteremtésére, megvizsgálja az államadósság tényleges helyzetét, és felvilágosításokat ad mindkét kormánynak az esetleges adósságok tekintetében, javaslatokat tesz a bevételek begyűjtésére és a felhasználás modern módszereire, valamint egyéb javaslatokat dolgoz ki a pénzügyminiszter számára Haiti jóléte és virágzása szempontjából (...) A legfőbb adószedő által összegyűjtött bevételekből először is a legfőbb adószedő, valamint helyettese és alkalmazottai fizetését és költségeit kell fedezni, valamint az adóhivatal költségeit, ideértve a pénzügyi tanácsadók fizetését és költségeit. Másodszor Haiti államadósságaira és kamataira kell fordítani a bevételeket, harmadszor a rendőrségnek a fenntartására (...), és ami ezután marad, az használható fel Haiti fenntartásának folyamatos költségeire." A szerződés azt is rögzítette, hogy: "(...) ha szükségessége felmerül, az Egyesült Államok hatékony segítséget nyújt Haiti függetlenségének megőrzéséhez, olyan kormány fennmaradásához, amely megvédi az állampolgárok életét, vagyonát és egyéni szabadságát." Az eredmény: Haiti ma a világ egyik legnyomorultabb országa.

Az akkori amerikai, ma globális tőke természete azóta sem változott. Ugyanúgy szüksége van a kormányok "jóindulatára", még ha nem is ennyire nyíltak a megkötött szerződések. A globális tőke ugyan kevésbé kiismerhető, de az utcai tiltakozások és a költségvetés felvillantotta a lényeget. Gyurcsányékról mára bebizonyosodott, hogy nem a magyar érdekeket kívánják képviselni.

A magyar emberek Európában eddig is kirívóan rossz egészségügyi, szociális és gazdasági helyzete romlani fog. Érthetetlen, hogy amíg például Romániában a román, Ausztriában az osztrák, Horvátországban a horvát érdekek dominálnak, addig Magyarországon a magyar érdekek miért nem. Ennek a problémának a széles körű megértése azonban pillanatok alatt elsöpörné a Gyurcsány-kormányt.

D. Horváth Gábor, Magyar Nemzet


fidesz.hu