Eközben Sólyom László példát adott arról, miként kell tálalni az önrendelkezés kérdését. A köztársasági elnök - aki hivatalában fogadta Calin Popescu-Tariceanut - üdvözölte azokat a román megnyilatkozásokat, amelyek Koszovó és Abházia esetében a területi autonómia biztosításában látják a tartós stabilitás és demokrácia biztosítékát. Az államfő ismertette álláspontját, miszerint a szórványban élő kisebbségek számára a teljes kulturális autonómia, míg a tömbben élők számára a területi autonómia lehet a megoldás.

Gyurcsány Ferenc csupán egyetlen fontos kérdésről - a munkaerőpiac megnyitásáról - tett említést tárgyalópartnereinek. Közölt egy hivatalos döntés előtti szándékot (részleges nyitás) úgy, hogy eközben a kisebbik kormánykoalíciós partner egészen mást mond az ügyben (korlátozások nélküli, azonnali zöld jelzés a romániai és bulgáriai munkavállalóknak). Az előkészítettség hiánya vagy egy hirtelen jött miniszterelnöki improvizáció? Ki tudja? S mi jöhet még elő e kérdés kapcsán a december közepére ígért hivatalos döntésig? Talán ismét egy kis románozás, mint a státustörvény vagy a kettős állampolgárságról döntő népszavazás idején? Ma csak annyi bizonyos, hogy ismét adott egy téma, amellyel magyar emberek önző ösztöneivel lehet játszani. Ehhez pedig nagyon ért hazudós miniszterelnökünk.

És ha már Gyurcsány Ferenc személyes "adottságairól" beszélünk, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a magyar- román kormányülést övező biztonsági intézkedések leginkább egy puccstól rettegő afrikai diktátor kockázatos színrelépésére hajaztak. Először is a kormányülést vélhetően azért szervezték a Szépművészeti Múzeum épületébe, mert a Kossuth tér, Gergényi Péternek köszönhetően, hetek óta egy ostromlott vár benyomását kelti a kettős kerítés mögül szigorúan nézelődő rendőrökkel. Csakhogy csütörtök reggeltől egészen a román delegáció kora délutáni távozásáig a Hősök tere is "műveleti területté" változott. Itt is megjelentek a biztonsági kerítések, kiürítették a teret. A miniszterelnökök érkezésekor még a földalatti sem állt meg a Hősök terénél. A várost kevésbé ismerő erdélyi kollégák elmondása szerint a vaskerítések mellett büszkén pózoló rendőrök pökhendi módon tessékelték odébb a több száz kilométeres utazás után az anyaországi eseményre érkező újságírókat. Romániában ez a stílus már régen nem dívik. A sajtó munkatársait egyébként a múzeum egyik hátsó bejáratánál ellenőrizték a biztonságiak, majd ezt követően a félhomályos pincén (!) keresztül, csövek és ládák között terelték a szervezők a miniszterelnöki tájékoztató helyszínére. Gondoljunk bele, milyen kellemes élményekkel gazdagodhatott Tariceanu kormányfő: október 23-án egy, az emberektől hermetikusan elzárt Kossuth téren koszorúzott, most pedig egy tökéletesen kiürített Hősök terén fogadta őt magyar kollégája.

Furcsa állapotok kezdenek szokványossá válni Budapesten. Gyurcsány Ferenc sikerként igyekszik eladni a médiában a román kormányfő látogatását, miközben rendőri erőkkel tartja távol magától a magyar lakosságot. Az európai szintnél egyre mélyebbre kerülünk.

Pataky István, Magyar Nemzet