A tény az tény marad: az elmúlt ciklusban a régi-új kormánykoalíció nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek a gazdaságot jobb állapotba hozták volna, illetve amelyek megakadályozták volna, hogy az államháztartási egyensúly ne boruljon meg. A kormány most igyekszik a választópolgároktól mindent visszavenni, amit - például az idei választási költségvetésben - kifizetett. Mire ez a nagy igyekezet? Csak arra, hogy a hitelesség látszata fennmaradjon, legalább a nemzetközi pénzvilág szemében. Természetesen a tőke iránti hajbókolás a költségvetési törvényjavaslatból is kiderül.

Olyannyira, hogy visszatükröződnek benne a konvergenciaprogram elemei és számai. Azé a konvergenciaprogramé, amelyet már szakmai körökben is ízekre szedtek, és nemzetközi "sikeréről" csak annyit: maga az Európai Unió vizsgálja meg újból a jövő év tavaszán, hogy végrehajtja-e azt a kormány, miután az eddigi vállalásait - négy-öt év távlatában - még nem sikerült teljesítenie. Ráadásul a szóban forgó felzárkózási terv az elméleti és gyakorlati célt - nevezetesen az euró magyarországi bevezetésének időpontját - nem is tartalmazza!

Visszakérdezhetnénk: mit ér egy szerződés dátum nélkül? Arról nem is beszélve, hogy a konvergenciaprogram későbbi gazdasági-társadalmi hatásait ez idáig még senki sem elemezte. Bármilyen meglepő: maga a kormány által felállított konvergencia tanács sem! Így a most előterjesztett központi költségvetés hivatkozása a konvergenciaprogramra nem más, mint megtévesztés.

A problémát természetesen alkotmányossági dilemma is fokozza: tudniillik úgy lett a konvergenciaprogram az alapja a 2007-es költségvetésnek, hogy az nincs is törvénybe iktatva, miközben az éves büdzsét jogszabályi keretbe kell önteni. S miközben a parlamentben talán leggyakrabban elhangzó szó a reform, a költségvetési törvényjavaslatban nyoma sincs az új kormányzati gondolkodásmódnak. Szocibb a szociknál: húzd meg, ereszd meg.

A legnagyobb gondot az okozza, hogy a jövő évi költségvetési törvény indoklásából teljesen hiányzik a nemzetgazdaság egészében való gondolkodás. A jelek szerint csak a hiány és a bevétel számít. Így a büdzsé készítésekor nem volt fontos tényező, hogy milyen társadalmi-gazdasági folyamatok indulnak el, következésképp: nincsenek benne értékelések az állam egészének jövedelemtermeléséről, annak elosztásáról, felhasználásáról.

Pedig történik majd jövőre néhány "apróság": felére lassul a gazdaság növekedési üteme, visszaesik a fogyasztás, magasabb lesz a munkanélküliség, felpörög az infláció és a fizetések kevesebbet fognak érni. Nagyon leegyszerűsítve: ez az ára a költségvetési kiigazításnak, annak, hogy jelentősen, a GDP több mint tíz százalékáról 6,5 százalékára szűkíti le a kormány az államháztartási hiányt.

Ugyanakkor nem csak az átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika hiányzik a kormányzati térfélről. Hanem sokkal inkább az: mintha nem lenne a kormánynak koncepciója arra, hogy milyen Magyarországot szeretne.

Szajlai Csaba, Magyar Nemzet