Barabás Miklós a civil mozgalom régi harcosa: 1974-től a KISZ Központi Bizottságában jeleskedett, 1984-ben pedig az Országos Béketanács főtitkárává választották. Ma ő a kormány és a társadalmi szervezetek közötti párbeszéd vezéregyénisége, az általa képviselt Európa Ház pedig megkerülhetetlen tényező a nonprofit porondon. Ugyancsak az előző rendszerben ívelt magasra Bányász Rezső csillaga. A Lázár-, majd a Grósz-kormány szóvivőjének politikai karrierje 1990-ben szakadt meg. A rendszerváltozás után be kellett érnie a Civil Parlament külügyi bizottságának irányításával, 1996-ban pedig Schmuck Andort váltotta a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács élén. (Bányász négy éve nem tudott ellenállni a politika csábításának: nevét az 1998-as választáskor a Munkáspárt országos listáján találjuk.)

A Civil Fórum nevet viseli egy másik gyűjtőszervezet, melynek korábbi vezetője, Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének első embere. "Civilben" az MSZP gyermektagozatát igazgatja, tavaly pedig a Demokratikus Charta reinkarnációjaként szerveződött Otthont Magyarországból! mozgalom mindeneseként korteskedett a szocialisták mellett. Szintén a baloldalban látja a haladás zálogát a több százezer embert tömörítő Társadalmi Unió. Vezetője, Szabó Miklós a tavalyi választások előtt együttműködési megállapodást kötött a szocialistákkal, s az unió több száz tagszervezetét az MSZP győzelméért mozgósította. Hasonló összefonódás érhető tetten az ifjúsági szervezetek körében is. A Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács élén néhány éve Újhelyi István szocialista politikus állt, a gyűjtőszervezet jelenlegi vezetője pedig Kordás László, akiben a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnökét is tisztelhetjük. A 2002-es választásokon Kordás neve az MSZP országos listáján bukkant fel - nem sokkal lemaradva a Magyar Úttörőszövetség irányítója, Rácz Péter mögött.

A felsorolt szervezetek most - több társukkal egyetemben - a kormány civil stratégiájának születése körül bábáskodnak; ember legyen tehát a talpán, aki e politikával átszőtt civil világban rendet akar vágni. Márpedig erre vállalkozott Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) államtitkára. A kabinet civil felelőse nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy - egy hamarosan aláírandó megállapodás formájában - egyszerre alakít ki szorosabb együttműködést a kormány és a társadalmi szervezetek között, valamint száműzi a politikát a civilek életéből. S hogy e két törekvés eredőjeként mi is lenne a civilek hivatása? Baja szerint helyes, ha ezek a szervezetek esetenként bírálják az ország vezetését, s "fontos, hogy a civil társadalom jelezze, ha a kormány társadalmi támogatottsága csökken egy területen".

A stratégia szerint civil köztestületet kellene létrehozni, mely Baja felfogásában "a kormány tárgyalópartnereként szerepelhetne, és döntően befolyásolhatná a források elosztását a civil szervezetek között". A közel hatvanezer egyesülés képviseletére sebtében felállított, gyenge legitimitással rendelkező csúcsszerv ötletét azonban megszületése óta bírálat éri. Sokan azzal érvelnek: a helyzet nem érett meg arra, hogy valamennyi érdeket egyetlen testület fedjen le. Mivel pedig a társadalmi szervezetek világa nem választási rendszeren nyugszik, sokszor nehéz egy-egy szereplőről eldönteni: önjelöltről, avagy széles társadalmi háttérrel rendelkező civilről van-e szó. Az idejekorán létrehozott csúcsszervezet tehát azt eredményezné, hogy a kormány bebetonozza a mai, politikailag kiegyensúlyozatlan szerkezetet. (A szerepüket most kereső polgári körök például biztosan kimaradnának ebből a képviseletből.) A kancellária civil főosztályán lapunknak azt nyilatkozták: tisztában vannak e veszéllyel, ezért nem kívánják siettetni a civilek önszerveződését.

Az idő persze sürget. A kormány ugyanis úgy döntött, hogy a jövőben nem az Országgyűlés társadalmi szervezeteket támogató bizottsága osztja szét a civileknek szánt költségvetési keretet. A pénz fölött átmenetileg a Miniszterelnöki Hivatal, majd a létrehozandó Nemzeti Civil Alapprogram rendelkezne. Az indoklás szerint a parlamenti bizottság a pártok harcának színtere lett, s sokadrangúvá vált a civil érdekek megjelenítése. Szabó Imre, az országgyűlési testület szocialista elnöke nem győzött egyetérteni a javaslattal, mondván: inkább érdemi kérdésekkel kívánnak foglalkozni, s nem szívesen ártanák magukat holmi pénzosztásba.

Ezzel szemben Halász János, a bizottság fideszes tagja a Heti Válasz érdeklődésére emlékeztetett: az Országgyűlés az előző ciklusban mindig nagy többséggel fogadta el a testület döntéseit; viták voltak, de a támogatások odaítélése átlátható volt. Kérdés, így lesz-e ez a jövőben is, ha - miként többen gyanítják - a MEH-ben Baja Ferenc jószerivel "mellényzsebből", politikai ellenőrzés nélkül osztja majd szét a 2003-ra szánt 400 millió forintot. Mivel pedig az új támogatási rendszer még várat magára, Halász szerint veszélybe került a civilek idei pénze. Eddig ugyanis a pályázatokat decemberben írták ki, és a következő nyárig át is utalták az összegeket; most a bizonytalan feltételek késleltetik a folyamatot. (A MEH-ben erről lapunknak úgy vélekedtek: mivel nem programok támogatásáról, hanem a szervezetek működésének finanszírozásáról van szó, néhány hónapos csúszás nem jelenthet gondot.)

A kormány az alapprogram létrehozásakor a civilek régi óhaját teljesítené. A tervek szerint ugyanis a személyi jövedelemadó nonprofit egyesüléseknek felajánlható egy százalékának azon része, melyről senki sem rendelkezett, nem az államot gazdagítaná, hanem a társadalmi szervezetekhez kerülne. Ez az összeg - mivel az adózók több mint a fele nem élt a lehetőséggel - 2002-ben közel hatmilliárd forintot jelentett. A kérdések kérdése - vagyis hogy az erre a forrásra pályázók között ki osztja szét a pénzt - azonban újabb problémákat vet fel. A törvénytervezet szerint az alapprogram tanácsa lesz hivatott a döntéseket meghozni. E 13 tagú testület elnökét és két tagját a parlament - jelenleg baloldali többségű - társadalmi szervezeteket támogató bizottsága adná; három résztvevőt a (szocialista vezetésű) kancellária delegálna, nyolcat a már említett civil érdekképviselet jelölne. Mivel azonban a döntésekhez elég lenne a szótöbbség, a civil tanácstagok szavazatai közül mindössze hármat kellene megszerezni a kormánypárti fölényhez - s ez gyerekjátéknak tűnik. (A politikai alapon történő támogatás lehetőségét erősíti, hogy a tervezet szerint Baja Ferenc hivatala a szétosztható pénz 15 százalékát ítélhetné oda az államtitkár szívéhez közel álló szervezeteknek.) A kérdőjelek sorát szaporítja, hogy - miként a törvényjavaslatban olvasható - az alapprogram tanácsának tagjai által vezetett szervezetek nem kaphatnak a központi támogatásból. Talány azonban, hogy ezek, az állami bevételtől eleső egyesülések miből pótolják a hiányt, illetve hogy nem álcivilek akarnak-e majd a pénzosztó testületbe kerülni.

A stratégia mindemellett több olyan elképzelést tartalmaz, melynek politikai színezettől függetlenül valamennyi civil örülhet. Alighanem egyöntetű tetszést váltana ki, ha egy-egy pályázat benyújtásakor nem a társadalmi szervezeteknek kellene három-négy központi szervvel igazoltatni, hogy nincs köztartozásuk, hanem ezt az állami informatikai rendszer üzemeltetője végezné el. Az is egyszerűsítené a civilek dolgát, ha a kisebb egyesülések kötelező adminisztrációja csökkenne. Valószínűleg több adományozó nyúlna a pénztárcájába, ha ezután a közhasznú, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezetek támogatására felajánlott összeg 30, illetve 50 százalékánál nagyobb részét lehetne leírni az adóból. A MEH-ben lapunknak azt is elmondták: a stratégiában olvasható elképzelések alkalomadtán további ötletekkel bővülhetnek. Felmerült például, hogy ne csak a szerencsejátékokból származó állami bevétel 0,5 százaléka egészítse ki az alapprogram költségvetését, hanem az - egyébként egészségre káros - jövedéki termékek eladásából (cigaretta, alkohol) befolyó pénz egy része is a civileket gazdagítsa. Talán éppen azokat a szervezeteket, amelyek ezen káros hatások következményeinek enyhítésén fáradoznak.


Szőnyi Szilárd, Heti Válasz, 2003. 01. 03.