Az eseményről tudósító erdélyi Krónika Toader Nicoarát, a történelem-filozófia kar dékánját is idézi, aki szerint a jelenkori történelem néha ugyan kényelmetlen, de érdekfeszítő mind a kutatók, mind a közönség számára.

"Kettős érzés kerít hatalmába, valahányszor szóba kerül az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Egyrészt büszkeség a forradalomért, másrészt szomorúság a sok-sok ember, köztük tizenéves gyermekek meghurcolásáért" - ezekkel a szavakkal vezette fel az értekezletet Csucsuja István professzor, a BBTE történelem-filozófia karának dékánhelyettese.

A lengyelországi Jan Sadlak professzor, a Felsőoktatásért Európai Központ igazgatója, az ENSZ Nevelési, Kulturális és Tudományos Szervezetének (UNESCO) romániai megbízottja 1956-os személyes élményeit felelevenítve elmondta, hogy a népi demokratikus rendszer jobbítását célzó lengyelországi törekvésekre Magyarországról érkezett az első pozitív visszajelzés.

A budapesti Politikatörténeti Intézet főigazgatója, Földes György előadásában kiemelte, hogy az 1956-os magyar forradalom gyökereit nem csak a gazdasági és társadalmi elégedetlenségekben lehet keresni, hanem a "desztalinizációs" törekvésekben is.

Több más kutató is előadást tartott. A román Smaranda Vultur az antikommunista ellenállás ötvenes évekbeli történéseiről, Liviu Tarau a szovjetunióbeli és a kelet-közép-európai folyamatokról, Vekov Károly történész a forradalom előzményeiről, Alina Ilinca és Liviu Marius Bejenaru a Gheorghe Gheorghiu-Dej félreállítására tett kísérletről beszélt.

MTI - fidesz.hu