XVI. Benedeket fellépései színhelyén aligha várják majd ujjongó tömegek, s a programban nem szerepelnek nagyszabású szabadtéri misék sem. A négynapos látogatást a legszigorúbb biztonsági intézkedések kísérik, mivel a 78 milliós országban meglehetősen puskaporos a hangulat.

TÖRÖK SÉRELMEK
A törökök még nem felejtették el a katolikus egyházfő szeptemberi, a regensburgi egyetemen mondott beszédét, amelyben egy középkori bizánci császár szavait idézve bírálta Mohamed prófétát, aki - az idézett szavak szerint - "csak rossz és embertelen dolgokat" hozott a világra, karddal terjesztve az iszlám hitet. A regensburgi beszédre emlékezve a múlt héten több tucat tüntető hatolt be az isztambuli Hagia Sophia múzeumba, pápaellenes jelszavakat kiabálva. Egy nappal korábban dühös iszlámisták a nagyváros utcáin felvonulva olyan plakátokat hordoztak, amelyek kétfejű kígyóként ábrázolták XVI. Benedeket és I. Bartholomaiosz isztambuli ökumenikus pátriárkát, az ortodox egyház vezetőjét.

A nagy vitákat és (az iszlám világban) éles tiltakozásokat kiváltó beszéd óta a pápa számos gesztussal próbálta megbékíteni a muzulmánokat. Így magánkihallgatáson fogadta az iszlám országok római nagyköveteit, majd üzenetet intézett a világ muzulmánjaihoz a ramadán alkalmából.

A Vatikán utóbb értésre adta: a regensburgi beszédbe iktatott idézettel az egyházfő megpróbált rávilágítani hit és erőszak összeegyeztethetetlenségére. A pápa sajnálkozását fejezte ki a beszéd fogadtatása miatt. A kényes előadás szövegét még Angelo Sodano államtitkár, a Vatikán kormányfője sem ismerte előre. Ezek a tények arra engednek következtetni, hogy XVI. Benedek elődjénél önállóbban kívánja megszabni a Szentszék diplomáciájának csapásirányát. Mint a Der Spiegel írta, míg II. János Pál arról álmodott, hogy a Sínai-hegyre fölkapaszkodva közösen imádkozzék a másik két monoteista vallás vezető képviselőivel, addig XVI. Benedek karókat kíván leverni az iszlámmal folytatott párbeszédben, leszögezve: az egyik fél nem az értelem útját járja. Márpedig "ésszerűtlenül cselekedni Istennek nem tetsző dolog" - idézett a német hírmagazin a regensburgi beszédből.

A TÖRÖK EU-TAGSÁG
A fentiekből is következően elemzők nem számítanak arra, hogy a törökországi látogatás új párbeszéd nyitánya lehetne a keresztény és az iszlám világ között. Ankarai és isztambuli körök kifejezetten hűvös fogadtatást jósolnak XVI. Benedek számára, aki - még Joseph Ratzinger bíborosként - ellenzője volt Törökország európai uniós csatlakozásának. Pápaként viszont, tavaly április óta, nem hallatja a hangját ebben a kérdésben.

A törökök azonban "nem felejtenek": politikusok és újságírók fejében még élénken élnek a hittani kongregáció egykori vezetőjének érvei Ankara EU-felvételével szemben. Nem merültek feledésbe Ratzinger ismételt kísérletei sem arra, hogy az EU alkotmányában kapjon helyet az Európa keresztény gyökereire való utalás, illetve kiállása a földrész keresztény értékeinek erősítése mellett.

Ezek az emlékek csendültek ki az ankarai törvényhozás elnökének a pápai látogatás előtt adott nyilatkozatából. "XVI. Benedek törökországi utazását fontosnak tartjuk - fogalmazott Bülent Arinc. - Találkozók révén számos hibát ki lehet javítani. Ökölbe szorított kézzel viszont nem lehet kezet fogni."

Nem világos azonban, hogy a Vatikán meddig hajlandó elmenni. A mostani pápa nem kívánja átvenni elődje, II. János Pál "nagy gesztusait". Benedek a módszeresebb megközelítés híve, ez jobban megfelel tudósi és teológusi habitusának - mutatott rá John Voll, a georgetowni egyetemen működő muzulmán-keresztény megértés központjának munkatársa.

Voll szerint a pápa teológiailag körülbástyázott valódi alapot akar teremteni a muzulmánok és a keresztények közötti értelmes párbeszédhez olyan kérdésekről, mint a hit és az értelem.

A MUZULMÁNOK KÖZÖTT ÉLŐ KERESZTÉNYEK SORSA
Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a négynapos látogatásnak nem lehetnek következményei a muzulmánok számára. A program "állami" része meglehetősen soványnak tűnik: XVI. Benedek Ankarában udvariassági látogatást tesz Necdet Sezer török államfőnél, majd fölkeresi a modern török állam alapítójának, Kemal Atatürknek a mauzóleumát.

Egyházi síkon annál izgalmasabbnak ígérkezik a pápa találkozója Ali Bardakogluval, az állami egyházügyi hivatal fejével, aki szeptemberben maga is felháborodottan reagált a Regensburgban elhangzottakra. Bardakoglu elvárta volna, hogy a római pápa hivatalos formában kérjen bocsánatot szavaiért, s bár pozitívan nyugtázta az egyházfő sajnálkozását, úgy vélte: időre lesz szükség ahhoz, hogy a muzulmánok "teljesen elfelejtsék".

Az egyházi aspektusok között megfigyelők arra számítanak, hogy a pápa fel fogja hívni a figyelmet az iszlám világban élő keresztények sorsára. Várhatóan külön is kitér majd a Törökországban élő, egykori virágzó és jelentős ortodox vallási közösség maradványaival való bánásmódra. Az Európai Unió a november elején kiadott országjelentésben felszólította Ankarát, hogy bővítse a nem muzulmán vallási közösségek jogait. A keresztény egyházak, főleg a németországiak, pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy Ankara biztosítsa azokat a jogokat a keresztényeknek, amilyeneket az európai országokban élő muzulmánok követelnek maguknak.

TALÁLKOZÓ AZ ÖKUMENIKUS PÁTRIÁRKÁVAL
A látogatás csúcspontjának ígérkezik a nyugati és a keleti keresztény egyház két vezetőjének találkozója Isztambulban. Az egykori Konstantinápoly Fanar nevű kerületében található I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárkának, az ortodox egyház fejének a székhelye. XVI. Benedek már megválasztása előtt több ízben kifejtette, mennyire fontos számára az ökumené - azaz a keresztények egységtörekvése -, különösen pedig az ortodox hívők sorsa.

A két nagy egyház közötti teológiai párbeszéd felvételéről még 1979-ben állapodott meg Fanarban II. János Pál és I. Démétriosz pátriárka. Az e célból megalakult közös bizottság munkája azonban 2000-ben félbeszakadt, és csak tavaly szeptemberben kezdődött újra. A felek megegyeztek abban, hogy figyelmüket központi egyháztani témákra, elsősorban a pápa primátusának a kérdésére összpontosítják.

I. Bartholomaiosz 2004-ben tett ausztriai látogatása alkalmával, a grazi egyetemen mondott beszédében kitért a primátusra, azaz Róma püspökének az (egységes) keresztény egyházban betöltött szerepére, még az 1054-ben bekövetkezett szkizma (egyházszakadás) előtt. Ez alkalomból idézte Athanagorász pátriárka szavait, aki VI. Pál 1967-es fanari látogatása idején "a tisztességben közöttünk elsőnek és a szeretetben elöljárónak" nevezte a római pápát.

A keleti és a nyugati egyházat csaknem ezer éve megosztó viszály központi kérdése a pápai hivatal és a pápai csalatkozhatatlanság értelmezése (utóbbit 1870-ben deklarálta a Vatikán). Mint I. Bartholomaiosz több ízben kifejtette, az ortodox egyházak készek ma is az egyenlők között az elsőnek (primus inter pares) elismerni Róma püspökét (azaz a pápát). Annak az egész kereszténység fölötti igazságszolgáltatói (bírói) hatalmát azonban nem hajlandók elfogadni.

Walter Kasper bíboros, a keresztények egységén munkálkodó vatikáni tanács elnöke bizakodását fejezte ki, hogy a két egyházfő találkozója új reményt, bátorítást és lendületet hoz az ökumenikus kapcsolatokba. Emellett szól az a körülmény, hogy a közeledést szolgáló lépések több éven át tartó hiánya után a fanari találkozóról közös nyilatkozatot fognak kiadni.


MTI - fidesz.hu