Nézzük, no, itt van ez a kis probléma, ez a Karthágó itt szemben, a Mare Nostrum túlpartján. Tisztelt Szenátus! Nem értek egyet Catóval, aki minden beszéde végén azt hajtogatja: "Ceterum censeo Carthaginem esse delendam". Jó hogy nem azt mondja: "a köztársaságért." Az olyan üres ripacskodás volna. (nevetés a szenátus padsoraiban). Szavak, szavak. Igen, Fabius Pictor már valóban készül arra, hogy megírja a legújabb pun háborút (derültség a teremben), de hát mibe kerül az nekünk, rómaiak? (Bekiabálások: és a 3200 talentum?) Jó, igaz, fizettek hadisarcot a karthágóiak, de 700 hadihajót vesztettünk a csatározásokban. Én pusztán azt akarom mondani, hogy volna itt egy emberünk, aki szerény térítés mellett egymaga elvállalná, hogy elpusztítja Karthágót.

Na, milyen csönd lett. Hát akkor elmondanám, Tisztelt Szenátus. Nézzék itt ezt a karvalyorrú római férfiút, akit sem a patríciusok, sem a plebejusok nem ismernek még eléggé. Pedig ő lehet Róma reménysége, annak záloga, hogy a sárkányfog-vetemény a Mare Nostrum minden partján kikeljen, Róma dicsőségét szaporítva. Tervem az, hogy ő legyen Karthágó új ura. (Zavar a teremben, közbekiabálások.)

Tudjátok, a túlparti, veszélyes Birodalomban most éppen anarchia dúl, Hannibál ellenjelöltei békétlenséget szítanak. Emberünk felbukkan majd a hatalmi zavargások közepette szerfölött módos tevetrágya-kereskedőként. Itt van ez a mostanában fölkerült Hannibál, ugye, aki igen kellemetlen egy figura számunkra. Először őt kell letenni a hatalomból. Nos, emberünk majd hírét kelti Karthágóban, hogy Hannibál diktátor akar lenni, s olyanokat suttog, hogy ha viszont őt választják meg a punok, akkor ingyenes lesz a tengeri közlekedés, kevesebb adót kell fizetniük, csodadoktorokat bérelnek Numídiától a költséges hadsereg fenntartása helyett. Nem, egyáltalán nem kell betartania az ígéreteit. (Többen felugrálnak, méltatlankodnak.) Igen, képtelennek tűnik, amit mondok, de karvalyorrú emberünk megteheti Karthágó élén, hogy több évig semmit nem csinál. Hogy mit tesz, ha ez kiderül? Hát büszkélkedik majd vele. Ezáltal Karthágóban zavar keletkezik; nem folytatják hispániai hódításaikat; nem építenek több hajót. Hadseregük pedig majd a karthágóiakat fogja kordában tartani, mert, igazatok van, bizony majd Karthágó lángba borul. Kezditek már érteni emberünk nagyságát?

S ez még mind semmi. Miután küldöttünk lángba borította a gyűlölt Várost, és leverte az ellene utcára vonult karthágói lázadókat, bejelenti, hogy ezután a katonáik nem ló, hanem szamárháton közlekednek; az elefántjaikat pedig eladják a kereskedőknek. Hogy mivel indokolja mindezt? Hát azzal, hogy ugyebár addigra Karthágó annyira eladósodik, hogy minden aranyuk, ezüstjük, sőt a kincstáruk utolsó rézpénze is rámegy a törlesztésre. Emberünk, aki az afrikai varázslóktól is tanult mágiát, ezt fogja mondogatni: konvergencia. Igen, ti azt hiszitek, ez a szó azt jelenti, valami tart valami felé, de ő majd olyan célokat fog kitűzni, amik elérhetetlenek. A cél az lesz, hogy Karthágó népe is a római tálentummal fizethessen, csakhogy javaikkal majd rosszul sáfárkodnak, s így soha nem érhetik el, hogy megvalósuljon, amit szeretnének. Ám erre hivatkozva emberünk megszünteti a gyermek istápolyokat, más birodalmakba zavarja dolgozni a karthágói ifjakat, pökhendi módon lekezeli gyógyításért pénzt kérő orvosaikat; Karthágó kitűnő iskoláiból elbocsátja a tanárokat, s bezáratja mind az ezüstöt és ónt munkáló, bronzkészítő üzemeket.

A mi dolgunk csak az lesz, hogy készenlétben álljunk az ekével és a sóval. Tudjátok, rómaiak, ez az új methodus; egy görög jövőbe látó jós úgy magyarázta nekem, hogy ere ezredévek múltán majd azt mondják, ez az energiatakarékos megoldás. A mi érdekünk most az, hogy emberünk mihamarabb útra kelhessen; s hogy szegény karthagóiak végig ne sejtsék meg, ki áll cselekedetei mögött. Mondjuk, majd mindig azt mondja, hogy "a köztársaságért." Mert így vagy úgy, de Karthágónak, ha mindezt eltűri, valóban pusztulnia kell.

Udvardy Zoltán, Magyar Nemzet


fidesz.hu