"Rendkívüli eszközök" - Gyurcsány és népszavazás

- Az önkormányzati választások után többször is távozásra szólította fel Gyurcsány Ferencet, ő azonban azóta is vígan kocog be reggelente a miniszterelnöki dolgozószobába. A jelenlegi állás szerint tehát úgy tűnik, ön veszített, vagy legalábbis vesztésre áll. Egyetért ezzel a megállapítással?
- A legkevésbé sem. Egyrészt a személyek érdektelenek, mert nem személyek küzdelméről szól a mai magyar politika, hanem az emberek jövőjéről. Arról, hogy olyan ember, aki hazugsághadjárattal becsapta az országot, hatalmon maradása érdekében tönkretette és tönkreteszi annak gazdaságát, megélhetési válságba taszítja családok százezreit, nem maradhat a helyén. Mindegy, melyik pártból jön. Ez elvi kérdés, és fenn is tartjuk álláspontunkat, amíg ez az elfogadhatatlan helyzet fennáll. Másrészt október elsején, az önkormányzati választásokon az emberek - ezúttal már a valóság ismeretében - egyértelmű véleményt mondtak, és megvonták a bizalmat a kormánytól. Minden európai normának fittyet hányva a miniszterelnök figyelmen kívül hagyja a választók döntését, és továbbra is olyan programot próbál keresztülerőltetni, amire nincs felhatalmazása. Ezért úgy fogalmaznék, nem személyek, hanem leginkább az ország áll vesztésre.

- Nem értem, hogy míg önök kivonulnak a parlamentből, amikor Gyurcsány Ferenc felszólal, addig a múlt héten volt egy találkozó, ahol fideszes polgármesterek leültek vele tárgyalni. Nincs valami ellentmondás a kettő között?
- Nincs. Az Országgyűlés a nagy politikai kérdések helyszíne. Mi, demokrata képviselők elvi kérdésnek tekintjük, hogy amíg egy szavahihetetlen, alkalmatlan és békés polgárokra rendőröket uszító, vagyis antidemokrata miniszterelnök áll a kormány élén, ne vállaljunk vele semmilyen közösséget. Kórházak, iskolák jövője, munkahelyek tízezreinek sorsa múlhat a kormányzat döntésein. Itt sem személyekről van szó, a helyi vezetőknek minden alkalmat fel kell használniuk, hogy befolyásolják a mindenkori kormányzatot, a helyben élő emberek érdekében.

- De hát a parlamentben is ugyanolyan nagy kérdésekről van szó, mint amilyeneket ön említett.
- Nem. A parlamentben törvényeket alkotunk. Az önkormányzati munka olyan kérdésekről szól, amelyeket a kormány saját döntéseivel kikerülhetetlenül befolyásol. Melyik kórház, iskola marad talpon, melyiket zárják be. Ez más demenzió, mint az országos politika, ahol elveket, értékeket képviselünk, és ezek szellemében alkotunk törvényeket. A két dimenziót soha nem szabad összekeverni.

- Sólyom László azt mondta a Népszabadságnak adott interjúban, hogy a kivonulás a parlamenti ülésteremből kivételes intézmény, aminek megvan a maga súlya, és ha ezt az ellenzék napi gyakorlattá teszi, akkor ettől a kivételes intézménytől fosztja meg magát, illetve mindkét oldalt.
- Egyetértek vele, de Magyarországon rendkívüli helyzet van továbbra is, ezért rendkívüli eszközök alkalmazása indokolt. A Fidesz Magyar Polgári Szövetségnek erkölcsi kötelessége, hogy nap mint nap felhívja arra a figyelmet, hogy a hatalommal való visszaélés nem elfogadható, sőt jogsértő, ráadásul a felelősség kérdése egyértelműen megállapítható.

- Meddig fognak még kivonulni?
- Ez csak és kizárólag az MSZP képviselőitől függ. Ők mozdíthatják el a kormányfőt. Egy ország morális és politikai válságban marad mindaddig, amíg efféle ember miniszterelnök lehet. Beteges hazudozó nem állhat a kormány élén egy demokráciában. Ez nem pártkérdés, hanem a demokrácia kérdése.

- De akkor a megyei fideszes politikusok miért nem szabtak egy olyan feltételt, hogy tárgyalnak a kormánnyal, viszont egy általuk beteges hazudozónak tartott emberrel ők sem állnak szóba?
- Teszek még egy kísérletet. A polgármesterek és a megyei önkormányzati vezetők azért viselnek felelősséget, hogy másnap lesz-e még iskola. Lesznek-e tanárok, lesz-e közszolgáltatás. Ezek olyan kérdések, amelyek meghaladnak minden más nagypolitikai kérdést. Az iskola, a kórház, a közszolgáltatások működése nem politikai elvek kérdése. Azoknak a politikai rendszer vagy a miniszterelnök személyére való tekintet nélkül működniük kell.

- Az Országos Választási Bizottság az önök által népszavazásra javasolt hét kérdés közül csak háromnak adott zöld utat. Önök az Alkotmánybírósághoz fordultak, de ha ott hasonló döntést hoznak, akkor mihez fognak kezdeni?
- Spekulációkba nem bocsátkozom. A helyzet az, hogy az OVB állásfoglalása nem perdöntő, ezért is lehet vele szemben fellebbezni. De én nemcsak jogi értelemben tartom aggályosnak az OVB álláspontját. Ma már jól látjuk, hogy ez egy részrehajló testület. A kormány a közélet szinte minden fórumát megpróbálta pártpolitikai és kormányzati alárendeltségbe szorítani, ez történt az OVB-vel is. A legkirívóbb példa az, hogy míg az előző OVB esetében egyszer fordult elő, hogy döntését a Legfelsőbb Bíróság felülírta, addig a mostaninál ez tucatnyi alkalommal történt meg. Erősen feltételezhető, hogy pártpolitikai indíttatásból cselekszenek. Most is ez a helyzet. Az indoklásukat csak azért nem nevezem nevetségesnek, mert ha még a kormány kerékbe törte is az OVB-t, attól még fontos része az alkotmányos rendszernek, és mint ilyen, tiszteletet érdemel.

- Ön hogyan szavazna ezekre a kérdésekre?
- Hét igennel. Ez a kormány olyan társadalomátalakító döntéseket hozott és kíván meghozni, amelyekre senki nem hatalmazta fel. Ez a kormány illegitim, így ezek a döntések is illegitimek. Törvényesek, de illegitimek. A lakosságtól megtagadták annak lehetőségét, hogy a jövőjét érintő kérdésekről egyáltalán véleményt tudjon mondani. A legkirívóbbak az egészségügyre vonatkozó döntések. A választások előtt az MSZP egyértelműen nemmel válaszolt arra kérdésre, hogy lesz-e fizetős egészségügy. Így megvonták az emberektől a lehetőségét annak, hogy részt vegyenek az egészségügy hosszú távú átalakításáról szóló vitában. Ma olyan megszorításnak vagy reformnak nevezett, valójában hosszú távú társadalomátalakító döntéseket hoz az MSZP, amelyeket senkivel sem vitatott meg. A népszavazás ilyen szempontból nem más, mint a demokrácia visszahelyezése a jogaiba, a közös jövőnkről szóló vita lehetőségének a megnyitása.

"Ellentétes hangulatkeltés" - vízió és megszorítás

- Ha már visszautalt az áprilisi választásokra, a The Economist nevű tekintélyes brit hetilap az első forduló előtt közölt egy cikket, amelynek a címe az volt: Magyarország borzasztó politikusai, az első mondata pedig úgy hangzott: nyilvánosan mindkét oldal képtelenséget beszél, miközben a háttérben azt ígérik, hogy józanul fognak cselekedni. Ők mindkét oldalt említik, ön magára ismer ebben a jellemzésben?
- Nem, de mindenkinek joga van szamárságokat írni Magyarországról. Ha van, aki megjelenteti, akkor el is olvashatjuk ezeket. Mint ahogy egy másik mérvadónak tartott brit lap is megtette, amelyik nagy jólétről és dübörgő gazdaságról cikkezett. Attól tartok, a magyar emberek tekintélyes része nem ismerne magára és a saját hazájára ezekből az írásokból. Mindenesetre a britek jól jártak a szocialista kormánnyal, megszerezték a magyar közvagyon egyik legértékesebb darabját, a Ferihegyi repteret.

- Szerintem ők arra utaltak a cikkben, hogy az önök kampányában, illetve választási programjában sem volt egy árva szó sem arról, hogy itt költségvetési kiigazításra, fájdalmas megszorító lépésekre lenne szükség.
- A Fidesznek van egy világos gazdaságpolitikája, ezt ajánlottuk az embereknek. És ez nemcsak szavakból és vállalásokból épül fel, hanem tettekből is. Mi négy évet kormányoztunk már, és sikerült egy olyan gazdaságpolitikát végrehajtanunk, hogy egyszerre csökkent az államadósság, az infláció, a költségvetési hiány és a munkanélküliség. Közben pedig nőtt a gazdaság. Erre azt szokták mondani a közgazdászok, hogy ilyen gazdaságpolitika nincs. Lehet, hogy az Economist is ezt írná, ha erről a kérdésről kifejtené az álláspontját. De a polgári kormány bebizonyította, hogy van: mi ezt közösen végrehajtottuk. Ilyen gazdaságpolitika igenis lehetséges, és mi erre most is képesek lennénk.

- Azt mondta, hogy csökkent az államadósság, de a Magyar Nemzeti Bank tanulmányában szerepel, hogy 2001-től kezdett el növekedni a GDP-arányos államadósság.
- Tisztázzuk, hogy miről is beszélünk. Amikor arról van szó, hogy egy kormány milyen gazdasági teljesítményt ért el, akkor a teljes kormányzati évekről érdemes beszélni. A választások félbevágják a választási évet, és értelmetlen vita alakul ki arról, hogy kihez tartoznak a jó dolgok és kihez a rosszak.

- De a tanulmányban 2001-et írtak, a választás pedig 2002-ben volt.
- Ha az 1999. január elseje és 2001. december 31-e közötti időszakot is megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a ciklus végén az államadósság GDP-arányosan kisebb volt, mint amikor átvettük a kormányzást. Hogy azon belül milyen mozgások voltak, az részletkérdés, a négyéves kormányzati teljesítménnyel való elszámolás tekintetében nincs jelentősége.

- Visszatérve még az Economist-idézetre, miért hagyták önök a kampányban szinte teljesen figyelmen kívül, hogy ilyen nehéz helyzetben van a költségvetés, és ennek következményei lesznek?
- Mi egy négyéves vállalást tettünk közzé. Azt, amit vállaltunk a 2006-os programban, azt 2010-re teljesítettük volna mindenestül, szőröstül-bőröstül. Az részletkérdés - bár izgalmas -, hogy mennyit tudhattak a magyar emberek a költségvetés valós állapotáról. Az időközben ismertté vált részleket alapján is úgy látom, ha májusban megkezdhettük volna a kormányzati munkát, 2010-re teljesítettük volna a vállalásainkat.

- Az ön egykori pénzügyminisztere, Járai Zsigmond jelenlegi jegybankelnök már februárban azt mondta, súlyos a helyzet, megszorításokra van szükség, és külön kiemelte, hogy szerinte a szociális ellátásokat kellene lefaragni. Ehhez képest önök 14. havi nyugdíjat ígértek.
- Magyarországon szükség lesz 14. havi nyugdíjra. Ha valaki ismeri a nyugdíjasok életszínvonalát, akkor efelől nem is lehet kétsége. Szívesen hallgatom a makrogazdasági elemzőket, de elfogadhatatlan, hogy bárki azt mondja, a magyarországi nyugdíjakat azon a szinten kell állandósítani, ahol most vannak. Az az emberséges, hogy a nyugdíjakat emelni kell, ez társadalmi és politikai célunk. És ha nő a gazdaság, ha közben csökkenteni tudjuk a munkanélküliséget, akkor van mód magasabb nyugdíjakra is. A mostani gazdaságpolitikát azért utasítjuk el, mert rossz irányt választ. Növeli az adókat, ezzel emelkedni fog a munkanélküliség, egyre kevesebb lesz a termelő ember, és nekik kell eltartani a nem dolgozókat, akikből egyre több lesz. Ez a csőd. A választási kampányban is elmondtam többször, hogy ha nem hozunk ésszerű gazdaságélénkítő döntéseket, akkor 10 százalék lesz a hiány. Annyi is lett. Ezt a miniszterelnök-jelölti vitában is felhoztam, de a kormányfő ezt kerek perec letagadta.

- Az önkormányzati választások után a hvg.hu-nak már azt mondta, hogy szükség lesz megszorításokra.
- A helyzet azóta drámaivá vált, ma nem ott tartunk, mint 2006 áprilisában voltunk. A helyzet sokat romlott. A kormány teljesítménye merő dilettantizmus. Most már valóban meg kell történnie néhány fájdalmas lépésnek, bár én ezt nem megszorításnak nevezném, hanem pénzügyi válságkezelő csomagnak. Ennek világossá kell tennie, hogy kinek kell fizetnie, mennyit és mennyi ideig.

- Ön hol szorítana meg?
- Először is a luxuskiadásokat el kell felejteni, és itt nem kis összegről van szó. Benyújtottunk egy 200 milliárdos módosító csomagot, ami jelzi, hogy a költségvetésben van valóságos tartalék. Például az önkormányzatoknak is lehetne mintegy 62 milliárd forinttal többet juttatni. Az egészségügynek is 57 milliárddal, és így tovább.

- Ön most arról beszél, hogy hova lehetne még többet adni, de én a megszorításokról kérdeztem. Tehát hol szorítana meg?
- A kamatkiadásoknál elsősorban. A pénzügyi válságot okozó legnagyobb kiadás nem a szociális ellátás, a nyugdíj, az egészségügy és az oktatás. A válság igazi okait az eladósodás miatt bekövetkezett hitelfelvételek és azok kamatterhei jelentik. A kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a folyamatos hazugságok miatt komoly kamatfelárral lehet csak hitelhez jutni. Ha lenne egy olyan kormány, amely képes stabilizálni a gazdaságot, és helyreállítani az ország vezetőinek szavahihetőségét, akkor kedvezőbb feltételekkel jutnánk hitelhez.

- Szinte lehetetlen olyan közgazdászba botlani, aki ne tartaná elkerülhetetlennek, hogy hosszú távon hozzá kelljen nyúlni a szociális ellátásokhoz.
- A magyar közgazdászok többsége akkor érzi jól magát, ha folyik a vér. Úgy gondolják, hogy a költségvetési egyensúlyhoz a minél bátrabb megszorítási intézkedéseken át vezet az út. Én meg azt mondom, hogy a gazdaság növekedésén át is vezet út. Nemcsak a zsugorítás, hanem a növekedés útja is járható. Ennek a nézetnek kevés híve van Magyarországon.

- Tehát nem ért egyet a saját egykori pénzügyminiszterével, Járai Zsigmonddal sem?
- Nem folytattam, és nem is folytatok semmilyen gazdaságpolitikai vitát hivatalban lévő jegybankelnökkel.

- Nem lehet, hogy egyszerűen arról van szó, ön tart attól, hogy megmondja az embereknek: itt most bizonyos dolgokat vissza kell fogni?
- Magyarországon a családok ötven százalékának nincs semmilyen tartaléka. Nem vagyok hajlandó részt venni abban az országos félrevezetési akcióban, hogy csak az emberek kárára, csak az ő rovásukra, csak az ő zsebükre lehet megoldani a mai magyar pénzügyi-gazdasági válságot. Azt javaslom, hogy erről nyissunk vitát. Erről ma nem lehet vitatkozni, mert létezik egy ezzel ellentétes hangulatkeltés: a média, a neoliberális közgazdászok és a kormánypropaganda részéről. Miért kellene szétverni az egészségügyet, az oktatást? Biztos, hogy el kell tiltani a nyugdíjasokat a munkától? Szerintem nem. Hát beszéljünk erről!

- Ha ezt a gondolatmenetet követem, akkor ön azt állítja, hogy a jelenlegi kormány tudatosan tönkre akar tenni teljes társadalmi csoportokat.
- Azt állítom, hogy a koalíciós pártoknak van egy társadalomépítési koncepciója, amely világosan kiolvasható a tetteikből. Számos olyan döntést hoznak, amelyről azt mondják, nemcsak hogy szükség van rá, hanem az a helyes is. Például a tandíjat nem azzal magyarázzák, hogy válság van. Szerintük az a helyes, ha a tanulók fizetnek. Ugyanez a helyzet az egészségüggyel. Ám van olyan része is a kormányzati terveknek, amelyeket megfontolásra érdemesnek tartok. Például azt, hogy a munkaképes emberek esetében a szociális ellátást kapcsoljuk össze a munkavégzéssel. De az egészségügyben és az oktatásban elképzelt terveket nem. Itt történelmi dimenziókban és hosszú távon egymástól teljesen eltérő vízióink vannak. Ők olyan fejlődési utat jelölnek ki, amely számos társadalmi csoport számára kirekesztő. Lemondanak arról, hogy a legszegényebbek fel tudjanak zárkózni, és tudomásul veszik, hogy a középosztály legalább fele le fog süllyedni a napi megélhetési gondokkal küszködők világába.


"Cinikus lett volna" - pártelnökség és "oszt' jó napot"

- Beszéljünk egy kicsit más témáról, és ismét visszanyúlnék az áprilisi választáshoz. A második forduló előtti utolsó napon, a kampánycsend előtt ön tartott egy zártkörű eligazítást Tatán. Ott azt mondta: "Én is biztatok szombaton és vasárnap, a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy egy szavazásra való felhívás, amiért engem elmarasztal majd az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt' jó napot".
- És ment ilyen?

- Azt nem tudom, de...
- De tudhatná, ha felteszi a kérdést. Biztos tájékozódott. Ment ilyen?

- Én nem kaptam ilyen telefonhívást.
- Nyilván nem ment. Én pereltem ezért a bíróságon, és a bíróság úgy ítélte meg, hogy semmilyen jogszabálysértést nem követtem el.

- Kit perelt be?
- Már nem emlékszem pontosan. Bíróságra került az ügy, és a bíróság kimondta, hogy semmilyen jogszabálysértést nem követtem el.

- Az egy másik ügy volt. Amiről én beszélek, az el sem jutott a bíróságig, mert az OVB úgy döntött, hogy mivel zárt körben hangzott el a kijelentés, ezért nem foglalkoznak vele. Amit ön említett, az az ásotthalmi beszéde volt, arról valóban kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem törvénysértő.
- Az a lényeg, hogy én a kampányban semmilyen jogszabálysértést nem követtem el.

- Mégis, ön szerint nem cinikus egy kicsit, hogy egy vezető politikus azt mondja, csinálhatok olyat, ami esetleg jogilag vitatott lehet, aztán a jogászok majd elintézik?
- De, cinikus lett volna, ezért nem is csináltam, mint látja. Még egyszer figyelmébe ajánlom, semmilyen jogszabályt sem sértettem meg a választási kampány során. Sem.

- Viszont mondta.
- De nem csináltam. Valóban, ezt átgondoltam, és nem csináltam.

- Tehát akkor este még átgondolta, és lefújta a dolgot?
- Még egyszer mondom: amiről ön beszél, az nem történt meg. Valóban nehéz kérdés, hogy egy magunkfajta, törvénytisztelő párt miként viselkedjen, ha azt tapasztalja, hogy ellenfele gátlások nélkül lépi át a jogszabályokat, és sorozatban követ el törvénysértéseket. Többféle lehetséges válasz is felmerült a Fideszben, és örülök, hogy végül nem vállaltuk a szabályok megsértését. Betartottuk a jogszabályokat.

- De maga a mondat elhangzott, nem?
- Maga a mondat elhangozhatott, de ilyen nem történt meg.

- Beszéljünk a legfrissebb eseményekről is. A szombati kongresszus után erősödött a pozíciója?
- Kellett volna?

- Arra gondolok, hogy létrejött egy új testület, amely az önkormányzati képviselőket, polgármestereket tömöríti, és ezt ön vezeti. Ez erősödést jelent, nem?
- Eddig nem én vezettem? De, csak nem volt az alapszabályban. Egy párt életében, különösen, ha az az önkormányzatok pártja, mint a Fidesz, az a normális, ha az önkormányzati vezetők a legmagasabb szinten kapcsolódhatnak be a döntésekbe. Ez eddig is így volt. Ám most 260 százalékkal, majd négyezerre nőtt az önkormányzati képviselőink száma. Ezt most már bele kellett foglalnunk az alapszabályba is.

- Meddig lesz egyébként még pártelnök?
- Mindaddig, amíg bizalmat kapok a kongresszustól. 43 éves vagyok, az életkorom nem indokolja, hogy a nyugdíjazáson gondolkodjam.

- Vannak olyan emberek a pártban, akik az ön helyére léphetnek?
- Mindig is voltak: a Fidesz Magyar Polgári Szövetség kezdettől fogva demokratikus párt. Minden tisztújítás előtt elmondtam, hogy számos olyan embert ismerek, akik kiválóan el tudnák igazgatni a Fideszt.

- Mondana neveket?
- Nem. Senkit sem akarok kínos helyzetbe hozni azzal, hogy kihagyom.

- Mi a helyzet például Kósa Lajossal? Őt el tudja képzelni az ön helyén?
- Igen, Kósa Lajos kiváló ember, aki egy nagy párt irányítására is alkalmas. Komoly értéke a Fidesznek.

- Tavasszal lesz tisztújító kongresszus, számít arra, hogy lesznek más jelöltek önön kívül?
- Az alapszabály erre lehetőséget ad, ezért egészen a kongresszusi jelölés lezárásig ez nyitott kérdés.

- De nem tartja valószínűnek.
- Nem befolyásol. Mindenképp megmérettetem magam.

- Ez ugyan még messzebb van, de mi a helyzet a miniszterelnök-jelöltséggel? Megcélozza ezt a posztot?
- Túl van azon az időhorizonton, amit belátok.

- Pedig önt nagy stratégának mondják, és csodálkoznék, ha nem gondolkozott volna még el ezen.
- Túl van azon az időhatáron, amiről ma értelmesen lehet beszélni. Azt is mondhatnám, hogy idő előtti. Túl sok lehetőség van még nyitva.

- Kósa Lajos azt mondta az áprilisi vereség után, ő nem tartja valószínűnek, hogy önből még egyszer miniszterelnök-jelölt lesz. Ezen talán ön is elgondolkodott, mégiscsak a párt egyik erős embere mondta.
- Ez egy demokratikus párt. Mi értéknek tartjuk, ha valaki elmondja a véleményét. Ma azonban ennél sokkal fontosabb és aktuálisabb kérdések is vannak. Például az uniós pénzek, amelyek felhasználásának módja kulcskérdés. Központi gigaprogramokra költjük-e el az EU-s pénzeket, vagy megpróbáljuk decentralizálni az ésszerűség határáig, és inkább helyi reformokat létrehozni belőle.

- Miért nem szavazták meg akkor a választott regionális önkormányzatokról szóló kormányjavaslatot? Akkor ők dönthetnének a pénzek szétosztásáról.
- Ki mondta, hogy odaadták volna?

- Ez szerepelt az ismert kormányzati tervekben.
- Ó, boldog hiszékenység! Hányszor kell még becsapni az embereket, hogy megértsék: a szocialisták ígéretei lyukas kétfillérest sem érnek.

- Most ez azt jelenti, hogy ha a szocialisták bármit mondanak, az ön szerint hazugság?
- Garanciák nélkül minden szavuk pehelykönnyű. Úgy is száll tova. Egyébként semmi szükség választott regionális testületekre. Az újabb politikusokat, telefonokat, hivatalokat és gépkocsikat jelent. Felesleges politikai bürokráciát.

- Ha jól emlékszem, megszűntek volna a megyei önkormányzatok, és helyettük jöttek volna a regionális testületek. Ez kevesebb költséget jelent elvileg.
- Miért kellene egyáltalán megszüntetni a megyei önkormányzatokat? Miért kellene a döntéseket egyre távolabb vinni az emberektől? Nem inkább az ellenkezője volna kívánatos? Egyébként mi beadtuk a területi képviselők létszámának radikális csökkentéséről szóló javaslatunkat a parlament elé, de azt a szocialisták leszavazták. Semmi akadályát nem látom annak, hogy a megyei vagy a városi szintre vigyük az uniós forrásokról szóló döntéseket. Itt megint csak nem válságkezelésről, nem átmeneti állapotról van szó, hanem ahogy a szocialisták is mondják, egy új Magyarországról. Amelyben az EU-s pénzek sorsa nem helyben dől el, hanem gigaprogramokba öntik. Ma 90-10 százalék az arány az EU-s pénzek központi és helyi felhasználása között. Meg kellene ezt fordítani, és intézménybezárások helyett helyi reformokat indíthatnánk ebből a hatalmas összegből.

- Önnek a mostani Magyarország tetszik?
- Az a kérdés, hogy egy rondábbat akarunk vagy egy szebbet a mostani helyett. Amit ők akarnak, az rosszabb lesz. Mi nem azért szeretjük a hazánkat, mert nagy, hanem mert a miénk. Vagyis a mostani elárult, becsapott, kifosztott és megalázott állapotában is hűségesek vagyunk hozzá. A szocialisták által megcélzott új Magyarországból nem kérünk. Ferde az ábrázatja.

Pethő András, Origó


fidesz.hu