A Kreml prioritása

A szovjet vezetésnek a harminchat órával Nagy Imre bejelentése előtt hozott döntését nagy valószínűség szerint inkább az október 29-én Egyiptom területén elkezdődő izraeli-arab összecsapások befolyásolták. Ezek ugyanis a nyugati és a keleti világ közötti atomháború rémét vetítették előre.

Ez az oka annak, hogy - ez tűnik ki a nyilvánosságra kerülő titkos iratokból - a szovjet vezetés október utolsó és november első napjaiban főleg a közel-keleti helyzetre koncentrált. Sukri Kuvaitli szíriai államfő október 30-án kezdődő moszkvai látogatásán Hruscsov, Bulganyin, sőt Zsukov marsall is a vendéggel volt elfoglalva. Kuvaitli katonai segítséget kért "a nagy marsalltól, Németország legyőzőjétől", de helyette Hruscsov adta meg az érdemi választ: "Majd meglátjuk, mit tehetünk. Pillanatnyilag nem tudjuk, miképpen lehetnénk Egyiptom segítségére, de folyamatosan ülésezünk, hogy megtárgyaljuk ezt a problémát."

A szuezi válság, amely az után tört ki, hogy Nasszer egyiptomi elnök 1956 nyarán váratlanul bejelentette a brit-francia tulajdonban lévő Szuezi-csatorna államosítását, jóval bonyolultabb volt a szovjet uralom ellen kirobbanó magyar forradalomnál. Ott rejlett benne az arab világ és az Amerikai Egyesült Államok küzdelme éppúgy, mint a "London-Párizs tengely" és Washington kötélhúzása, az el nem kötelezettek bontakozó mozgalmának belső konfliktusai, az arab világon belüli megosztottság - nem is beszélve az egyiptomi belpolitika szövevényes érdekellentéteiről.

Döntő órák

A szovjet vezetésben is heves viták dúltak a kérdés körül. A szuezi válság megoldására 24 ország részvételével megrendezett londoni konferencián Moszkvát képviselő Dmitrij Sepilov külügyminiszter memoárjából tudjuk, hogy elutazása előtt Hruscsov kifejezetten a helyzet élezésére utasította őt. Oly gyakori verbális hevületei egyikében a pártvezető még a Nagy-Britannia és Franciaország elleni háború gondolatát sem utasította el. "Ugyan már, hogy ne vernénk szét ezeket a szarháziakat?" - ordította Sepilovnak. Hruscsov olyan reményteljesnek látta Moszkva térnyerését az Egyesült Államok és a brit-francia vezetés közötti ellentétben, hogy még Londonba is külügyminisztere után üzent. Követelte, hogy Sepilov a brit fővárosból történő "elutazása előtt jól vágja pofán ezeket az imperialistákat".

Ha tehát nem volt is közvetlen, egyértelmű ok-okozati összefüggés a magyarországi intervenció és a szuezi válság október végi fejleményei között, azért a Nyugatnak jól jött volna, ha a brit-francia terv szerint Izraelnek a Sínai-félszigeten megindítandó hadművelete kezdetén, október végén Moszkvát leköti Budapest pacifikálása. Egy máig élő felfogás szerint 1956 őszén a szabad világ ezért hagyta cserben Magyarországot. Annyi tény, hogy az izraeli csapatok október 29-ről 30-ra virradóra megtámadták Egyiptomot, és hét napig megszállás alatt tartották a Sínai-félszigetet. Október 31-től az angol-francia légierő támogatta ezt a hadműveletet. És ezekben a napokban, október 30-án késő este vagy 31-re virradóra szánta el magát a Kreml a második fegyveres beavatkozásra Magyarországon.

Két megszállás

A szovjet pártvezetés 31-én délelőtt hozta meg döntését, és ez után egyeztetett róla a "népi demokráciák" vezetésével. A lengyel párt élére akkor visszakerülő Gomulkával folytatott október 31-i tárgyalásról a szovjet pártvezetésnek tartott beszámolójában - a fennmaradt titkos jegyzőkönyv szerint - Hruscsov egyértelműen összefüggésbe hozta a szuezi válságot a magyarországi fejleményekkel.

A szükségképpen szűkszavú dokumentum szerint "Hruscsov et. kifejti az elképzeléseket. Felülvizsgáljuk (a helyzet - G. Á.) értékelését, a csapatokat nem vezényeljük el Magyarországról és Budapestről, kezdeményezőleg lépünk fel a magyarországi rendteremtésben. Ha elmegyünk Magyarországról, ezzel felbátorítjuk az amerikaiakat, az angolokat és a franciákat - az imperialistákat. A gyengeségünknek tulajdonítják, és támadásba lendülnek. A mi pártunk sem érti meg (a csapatkivonást - G. Á.). Egyiptom mellett feladjuk Magyarországot is (gondolják majd - G. Á.). Nincs más választásunk."

Gereben Ágnes történész


Magyar Hírlap - fidesz.hu