Persze még véletlenül sem a hatályos kormányfő, hiszen az ő szerepe szükségképp megosztó, s alig függ az aktuális kormányzás minőségétől vagy minősíthetetlen voltától. Göncz Árpádot - köszönhetően az erősen irányított pártos közvéleménynek - legvitathatóbb döntései idején sem tudta senki letaszítani a virtuális élről. Mádl Ferenccel ez már elő-előfordult. A markáns államfői véleményeket megfogalmazó Sólyom László esetében pedig úgyszólván törvényszerű, hogy hajdani alulmaradt vetélytársa, Szili házelnökként megelőzze a hiúság vásárán. A helycsere nem az elvei mellett következetesen kiálló Sólyomot minősíti, hanem a Szilit pajzsra emelő, "békeszerető" közvéleményt.

Nem szívesen írok hölgyekről ilyeneket, de a dobogós helyeken tanyázó Szili Katalin és Dávid Ibolya igen nagy rákfenéi a tökéletlen magyar demokráciának. Mindketten mérhetetlenül sértettek, s a sors igazságtalanságaként élik meg, hogy mindenféle férfiak miatt nem lehetnek miniszterelnökök, illetve államfők. Holott a politikai pályán van ilyen: a tehetség nem egyenlően méretik, az egyenjogúság oda-vissza érvényes. A rákfene nem is emiatt értendő, hanem az összejátszó jogtiprás miatt. Szili és Dávid - úgymond - barátnők, ám ez még nem volna baj, bár vezető kormánypárti politikus és állítólagos ellenzéki pártelnök között azért mindenesetre furcsa. Csakhogy az asszonyi barátságnak olykor közjogi következményei is vannak. Olyanok, amelyek akár az Országgyűlés összetételét, így a kormányzás kimenetelét is befolyásolni tudják. Konkrétan arra az esetre gondolok, amikor Herényi Károly MDF-es frakcióvezető egy nem létező frakcióülésre hivatkozva kizárta azokat a frakciótagokat, akik - szabályosan - éppen őt készültek kizárni. Herényi és Dávid tudatosan, szánt szándékkal törvényt szegett, a "barátnő" Szili pedig (amúgy hívő keresztény asszony; a pápát is gyermeki tiszteletéről biztosította) nem vizsgálta a frakcióülés valóságtartalmát. Azaz a legnépszerűbb politikus az Országgyűlés elnökeként asszisztált a harmadik legnépszerűbb politikus nyilvánvaló hazugságához, törvényszegéséhez.

Ezt nem én állítom, hanem a független magyar bíróság. Friss fejlemény, hogy az MDF-nek másodrendű alperesként fejenként kétmillió forintos nem vagyoni kártérítést kell megfizetnie a pártból kizárt Balsai István és társai részére a Fővárosi Bíróság elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint. Az öt politikus két éve indított pert Herényi Károly, az MDF, illetve az Országgyűlés ellen jó hírnév megsértése miatt. A bíró a határozat indoklásában kifejtette, hogy a nem vagyoni kárigény megalapozott, mivel a valótlan állítás kedvezőtlen megítélést válthat ki a társadalomban.

Az ítélet Herényi - és közvetve Dávid - hazugságára üti rá a pecsétet, s a hazugságban cinkos Sziliére csak azért nem, mert a Legfelsőbb Bíróság időközben megállapította, hogy az Országgyűlés nem perelhető, mivel nem rendelkezik jogi személyiséggel. Azaz Szili akármit csinál házelnöki minőségében, elsikálhatja saját köreiben: a hatalmi ágak egymást ellenőrző montesquieu-i elve (ez esetben a bírói ítélethozatal) őrá nem vonatkozik. Viszont ez a jogtiprás fölöttébb népszerű korunk társadalmában. Talán az ezüstérmes Sólyom megszólalhatna az arany- és bronzérmesek kisded üzelmei ügyében.

Csontos János, Magyar Nemzet


fidesz.hu