Ám akkor még nem voltak a mai fogalmaink szerint létező gazdag szülők, protekciós gyerekek, az élet olyan területén, ahol az eredményesség mérhető, a tehetség utat törhetett magának. Puskás a legnehezebb években sem feledte, hogy honnan jött és mi a feladata. Nem megélni akart a közösségből, a közönségből, hanem érte is élni.

Az ötvenes évek Magyarországán Puskás sztár volt a javából, ha nem is így hívták és ítélték meg. Nem a média faragta, hanem a tehetsége emelte azzá. Nem azért szórakoztatta az embereket, hogy a megkeresett pénzből majd őket kirekesztve, minél messzebbre visszavonuljon birtokára, hanem hogy közöttük élve megossza velük örömét. Puskás azt is tudta, népszerűsége feladatokat, olykor kényes, kellemetlen feladatokat is ró rá. Úgy hiányzott neki az őrnagyi kinevezés, mint a kvantummechanikában való elmélyülés, de ha már egyszer így hozta a sors, akkor igyekezett jóra használni. Számtalanszor kilincselt az egyik hóhérnál, Farkas Mihálynál, hogy elintézzen ezt-azt, sőt akár életet mentsen.

Hazugság, hogy a nagyobb pénz csábította külföldre. Ha így lett volna, legálisan távozik, még 1947-ben, amikor a Juventus hívta. Le akarták fokozni (nem mint katonatisztet), kétségbe vonták szerepe fontosságát a közösségben - ezért távozott az országból. Tévedés azt hinni, hogy Spanyolországban csak csillogásban volt része, s itt nem a beilleszkedés nehézségeire gondolunk. Kevésbé ismert és még kevésbé hangoztatott részlete az életének, hogy az emigráció törést okozott a számára rendkívül fontos család életében. Mindez akkor vált egyértelművé, amikor a rendszerváltozás után hazaköltözött Magyarországra. (Az egykoron idegenbe távozottak közül, sajnos, hányan és hányan megfeledkeztek erről az elemi megoldásról.) Leánya, már csak a férje miatt is, érthetően Spanyolországhoz kötődött, az unokákról nem is beszélve, de állítólag felesége sem volt biztos a döntés helyességében.

Puskás Ferenc a távollét évtizedeiben sem tagadta meg soha magyarságát, ha bárhol a világon magyar emberrel találkozott, igyekezett segíteni rajta, 1992-ben is tudta, mi a feladata. Nem volt már ok, kifogás, amiért - immár önként - a száműzetést választotta volna.

Barátok máshol is voltak a világon, megbecsülésből még több is kijárt, ám Puskás tudta, haza csak egy van: Magyarország.

Megpróbált hát visszailleszkedni a közösségbe, amiből vétetett. Kezdetben úgy tűnt, sikerrel jár. Hallgattak, sőt számítottak rá, négy mérkőzés erejéig szövetségi kapitányként még a magyar válogatottat is irányította. Terve mégis kisiklott. Egyrészt, mert Magyarország egy évtized alatt többet változott, mint korábban emberöltők során, másrészt, mert betegsége is megakadályozta ebben. Halála, ebben ő sem különbözik az élet más területén alkotó elődöktől, a helyére tette a dolgokat. Az elmúlt hetekben azok is megtanulhatták tisztelni, akik eddig azt sem tudták, mi fán terem a labdarúgás, mit jelent az Aranycsapat. Búcsúztatásakor azok is emelkedetten szóltak róla, akiktől egyébként nem ezt a hangot szoktuk meg. A nagy egyéniségek már csak ilyenek. Halálukkal nemcsak űrt hagynak maguk után, hanem új világot is teremtenek. Csak közösség kell hozzá, amely befogadja.

Haláltusájakor állítólag ez volt Puskás utolsó szava: "Hazamegyek." Hazatalált. Nyugodjék békében.

Novák Miklós, Magyar Nemzet


fidesz.hu