A Városi és Elővárosi Közlekedésért Egyesület (VEKE) friss tanulmánya szerint - ha ebben a formában épül meg - sosem térül meg a befektetett 300-400 milliárd forint. Szakemberek az utóbbi 16 évben több olcsóbb és Budapest közlekedése szempontjából kedvezőbb alternatívát felvetettek, ezeket az elképzeléseket járjuk körül, illetve azt, számolt-e ezekkel a kormányzat.

A Gyurcsány-kormány ősszel döntött úgy, hogy a metróépítés költségének államot terhelő 80 százalékát európai uniós pénzből finanszírozza. Azt, hogy ez pontosan hány milliárd forintot jelent, nem tudni, a 4-es metró beruházásának költségeiről maguk a tervezők sem tudnak.

A kormány e döntésével nemcsak a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben (NFT) szereplő, összesen körülbelül 420 milliárd forintos városi és elővárosi közlekedési projektcsomag megvalósulását veszélyezti, hanem saját közlekedésfejlesztési elveit is feladta.

Miközben ugyanis a 4-es metró uniós finanszírozása a budapesti elővárosi vasutak fejlesztésével, az 5-ös metróval (a budapesti észak-déli gyorsvasúttal), az 1-es és a 3-as villamosvonalak meghosszabbításával, a miskolci, a debreceni és a szegedi villamoshálózat fejlesztésével konkurál, ha az NFT közlekedési fejlesztési koncepcióját vesszük alapul, a belvárosi 4-es metró aligha rúghatna labdába (lásd a keretest).

A kormány decemberben dönt a Brüsszelbe küldendő projektekről, bár sokak szerint már eldöntött a meccs a 4-es vonal javára.

A VEKE, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2001-ben készült tanulmánya szerint a 4-es metró jelenlegi formájában gazdaságilag pazarló. A projekttel azonban van egy másik probléma is: éppen a fejleszteni kívánt budapesti és agglomerációs tömegközlekedést hagyja figyelmen kívül, illetve megvalósulása esetén a következő 20 évre tartósítja a régió áldatlan közlekedési állapotát, a csúcsidei dugókat és a tömegközlekedés évről évre romló színvonalát.

Budapest és az agglomeráció tömegközlekedésénak ugyanis alapvető hiányossága, hogy nem egy jól működő hálózat, inkább kényelmetlen átszállásokkal működő vonalak (busz-, metró-, vonat-, HÉV- stb.) nem túl hatékony szövevénye. Ezt a 30 évvel ezelőtti trendet követi a 4-es metró jelenlegi terve is. A tömeközlekedésben ma már nem lehet kizárólag mennyiségi szempontokat figyelembe venni, azaz pusztán nagy kapacitású vonalakat létrehozni - az utazás kényelme legalább ilyen fontos kérdés.

Ezt az idejétmúlt gondolkodást jól példázza a 4-es metró projektjének tervezését, menedzselését végző DBR iroda igazgatójának, Gulyás Lászlónak egy korábbi cikk kapcsán az Indexnek tett nyilatkozata, miszerint "a 4-es metrónak nem az agglomeráció kiszolgálása a feladata, hanem a túlzsúfolt belváros levegőhöz juttatása, a felszíni villamosok, buszok kiváltása." A felszíni közlekedés megszűntetésével ("kiváltásával") azonban az utcát az autók fogják átvenni.

Ennek a levét pedig minden budapesti és a főváros vonzáskörzetében élő megissza főpolgármestertől kezdve az érdi óvónőig: csúcsidei zsúfoltság közúton, folyamatosan romló színvonal a tömegközlekedési járműveken. A rendszer minőségével egyre többen elégedetlenek: mind többen ülnek át autóba, vagyis romlik az egyéni és a tömegközlekedők aránya, főleg a város peremkerületeiben és az agglomerációban, amik közlekedése nem illeszkedik szervesen a városéhoz. A tömegközlekedés (MÁV, Volánbusz, BKV) ugyanis kiszámíthatatlan, az utazás sok időbe telik, a sok átszállás miatt fárasztó és kényelmetlen, a járművek zsúfoltak.

Az állni kényszerülő utas az elsők között választja az autót. Míg a belvárosban a közlekedők 40 százaléka használ autót (a 80-as években ez csak 10-20 százalék volt!), addig a külső részen 65-70 százalékuk, ez az arány pedig évről évre romlik.

A városi közlekedés és nem mellesleg a BKV nyomorúságos gazdasági helyzetét pedig csak és kizárólag az utasok számának növekedése oldhatja meg, hiszen a megszorító csomagokban szereplő jegyáremelés, járatritkítás csak a bliccelők és az autósok számát növeli, a bevételt kevésbé. A kör pedig bezárul, hiszen minél kevesebben tömegközlekednek, annál kevesebb pénz jut a fejlesztésre, ami miatt még kevesebben választják a BKV-t. A közvetett csatornákon (balesetek, zaj és légszennyezés, fárasztó utazás, időveszteség stb.) megjelenő költségek horribilis veszteséget jelentenek Budapestnek.

A felsorolt a problémákon a 4-es metró vajmi keveset fog javítani, a kényszerátszállások száma az utasok nagyobb részének megmarad, több esetben nő is, miközben az utazási idő nem rövidül jelentősen, esetenként még hosszabbodik is. Az Érd irányából vonaton érkező utasnak ugyanúgy át kell majd szállnia a metróra, legfeljebb a Déli és a Kelenföldi pályaudvar között választhat. Az újpalotai utas helyzetét pedig cikkünk első részében érzékeltettük, a Budapesten a legtragikusabb tömegközlekedéssel küszködő rákoskeresztúriak pedig megint kimaradnak a buliból.

Nem túlzunk, ha azt állítjuk, a 23 fővárosi kerületből 17 semmit nem érez majd a beruházás hatásaiból, de az érintett 6 számára sem lesz egyértelműen rózsás a kép. Az egész város veszít azzal, hogy a horribilis összegeket felemésztő beruházás arányaiban "kis területre" fókuszálódik, miközben elapasztja a forrásokat más, hasznosabb beruházások előtt.

Van másik!
A főváros vezetésének, illetve 2007 és 2013 a közlekedés fejlesztésére 1700 milliárd forintot költeni kívánó kormányzat előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a 4-es metró projektjét a mai szükségletek szerint, az agglomeráció és a peremkerületek bevonásával alakítsák át. Hiszen a VEKE és a műegyetem számításai szerint a metróba fektetett pénz éppen a csekély időmegtakarítás miatt nem térül meg.

Nem kevés potenciális, peremkerületi, agglomerációs utasról van szó, akik akár 5-15 percet is megspórolhatnak egy elővárosi forgalmat is bonyolító, újratervezett 4-es metróval, amely a beruházás megtérülési mutatóit radikálisan javítaná. Erre nemcsak a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE), de évekkel ezelőtt a M4+ Team, illetve a BME mérnökei is rámutattak.

A "4-es metró plusz" ötletét már 2002-ben felvetette Ács Balázs várostervező-közgazdász és István György közlekedésmérnök-hallgató, az M4+ Team tagjai. Az elképzelés szerint a metró csak a Keleti és a Kelenföldi pályaudvar között közlekedne a föld alatt, míg az agglomerációban a MÁV vonalán, a vasútállomásokon gyűjtené össze az utasokat, pontosan úgy, ahogy az 5-ös metró a csepeli és a szentendrei HÉV vonalán teszi majd. Cikkünk első részében ismertetett VEKE-tanulmány utasforgalmi adatokkal is alátámasztja az M4+ Team elképzelését.

Több utas, átjárhatóbb főváros
A "4-es metró plusz" az elképzelés szerint nyugat felől az 1-es (Budaörs, Tatabánya irányából), a 30-as (Érd, Székesfehérvár irányából) és a 40-es (Érd, Pusztaszabolcs irányából), míg keletről a 80-as (Gödöllő, Miskolc) és a 120-as (Maglód, Szolnok) irányából érkező utasokat is átszállás nélkül be tudná vinni a városba, vagy túl azon, vagyis Budapest átjárhatóságát is nagyban segítené.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ingázási adatai alapján a VEKE kiszámolta, hogy abból a 600 ezer utasból, akik naponta átlépik a város határát, alsó hangon számolva 200 ezer utas tudná kihasználni a kibővített 4-est.

Abból kiindulva, hogy a VEKE számításai szerint a 4-es metró tervezői által megadott 474 ezres utasszám helyett valójában csak 260-300 ezer utazás valósul meg, a 200 ezer részben új, agglomerációs utazással együtt a 4-es metró plusz megduplázná a jelenlegi 4-es metró utasidő-megtakarítását, vagyis radikálisan javítaná költséghatékonysági mutatóit (a MÁV elővárosivasúti fejlesztéseivel együtt).

Kevesebb végállomás, takarékosabb üzem
Az egységes vasúti rendszer - 4-es metró plusz, az 5-ös metró, továbbá a 2-es metró és a HÉV összekötése - ráadásul sokkal gazdaságosabban üzemeltethető és finanszírozható, mutat rá a VEKE és az M4+ Team tanulmánya is. Mind a MÁV, mind a budapesti metrók és HÉV-ek üzemeltetésének, infrastruktúrájának jelentős költségét a végállomások jelentik, ahol véget érnek a sínek, idő és pénz megy el a szerelvények "megfordítására", mozdonyok és utasok várakoznak.

A VEKE tanulmánya további spórolási lehetőségeket is felvet. Nem kéne megépíteni a 4-es metró kelenföldi járműtelepét, aminek csak a tervezésére 350 millió forintot ítélt meg nemrégiben a DBR, a beruházás összege többtízmilliárdos tételt jelenthet. Mivel a kibővített metrónak nem kell versenyeznie a villamossal, a busszal, a jelenlegi, egymást sűrűn követő állomások közül néhányat ki lehet hagyni, ami további költségmegtakarítást eredményez.

A fölösleges állomásokkal is spórolni lehet
A 4-es metró első szakaszának állomásai közül a VEKE szerint érdemes volna összevonni a Móricz Zsigmond körtér és a Bocskai úti, a Fővám és a Kálvin téri, a Rákóczi téri és a Népszínház utcai megállókat, ezek megépítésének költsége egyenként 10-20 milliárd forint, gyakorlati hasznuk viszont nem sok van, a felszíni közlekedés ugyanis marad. (Ha valaki ugyanis 500 métert akar utazni a Bartók Béla úton - hacsak nincs monszun vagy hóvihar - nem fog lemenni a föld alá metrózni egy megállót, inkább felszáll a buszra vagy a villamosra.)

A Bosnyék téri szakasz helyett gyorsvillamos
Ha a "4-es metró plusz" valósul meg, nem kell megépíteni a 4-es vonal Keleti pályaudvar és Bosnyák tér közötti szakaszát, aminek megtérülési mutatói még az első szakaszéinál is rosszabbak, és nem mellélkesen csak az alapberuházás - felszíni építkezés nélkül - 100 milliárd forintba kerül. De erre a szakaszra is született már megoldás.

Miközben a 4-es metró jelenlegi terve jelentősen nem csökkenti Dél-Buda, és ezen belül a belső Bartók Béla út - vagyis a felszíni közlekedés - zsúfoltságát, az áramvonalasított és kibővített 4-es metró megspórolt költségéből meg lehetne valósítani a Bodrog Zoltán és Perlaki Attila közlekedésmérnökök által kidolgozott Karolina-terv pesti felét.

Lesöpörték az asztalról
A teljes kiépítettségben Újpalota-Döbrentei tér-Albertfalva között közlekedő, azaz Budapest északkeleti és Buda déli részét a Thököly, Rákóczi és Tétényi út mentén összekötő gyorsvillamos a jelenleg széttöredezett budapesti villamoshálózatot egy kelet-nyugati irányú gerincvonallal tenné egységesebbé, az átszállások megszűnése miatt az utasok számára gyorsabbá és kényelmesebbé - mindezt a metrónál nagyságrenddel olcsóbban.

Arról nem is beszélve, hogy a villamos nagyobb kapacitású, megbízhatóbb, környezetkímélőbb, barátságosabb, mint a vonal kapacitásának nagy részét jelenleg kiszolgáló 7-es buszcsalád. A Karolina-terv - a kis Gellért-hegyi alagúttal együtt - a becslések szerint legfeljebb 100 milliárd forintból megvalósítható.

Ezeket az elképzeléseket a főváros és a BKV mérnökei eddig mindig egy kézlegyintéssel lesöpörtek az asztalról, a 4-es metró 38 éves tervét érdemben sosem változtatták meg, és bár az 1996-os megvalósíthatósági tanulmány kitért két alternatívára is (buszhálózat-fejlesztésre és egy gyorsvillamosvonalra), a metrótervezők alaposan sosem vizsgáltak meg más lehetőségeket, mint erre előző cikkünkben ismertett világbanki állásfoglalás is kitért.

A vonalbővítés kizárva
Sőt, a metrótervező DBR tudatosan a vasúti bővíthetőség ellen játszik. Jó példa erre az Etele téri végállomás: a metró vonalvezetése a tervek szerint merőlegesen, ráadásul 14 méterrel a föld alatt helyezkedik el a Kelenföldi pályaudvar vágányaihoz képest, ellehetetlenítve, de legalábbis jelentősen megnehezítve a metró- és vasútvonalak összeköthetőségét.

A főváros és a DBR ugyanis esetenként azzal védi a 4-es metrót, hogy akár elővárosi vasúttá fejleszthető: azt láttuk, hogy az Etele térnél ez már nem állja meg a helyét, és mivel a Keleti pályaudvarnál a Bosnyák térig egy második szakasszal is bővítették a projektet, lemondhatunk a kelet-pesti bővítésről is.

A főváros hosszú ideje egyetlen nagyobb vonalhosszabbítási projektjét sem hajtotta végre, legfeljebb választások előtt ígérgette. Gondoljunk a 3-as metró Káposztásmegyerig, az 1-es villamos dél-budai, a 2-es metró Budagyöngyéig, illetve a gödöllői HÉV vonalán történő meghosszabbítására.

A szent tehén
Jóllehet a közlekedésfejlesztésre fordítható 1700 milliárd forintos uniós források elköltéséről legkésőbb jövőre döntenie kell a kormánynak, a fővárosi és elővárosi közlekedés fejlesztéséről érdemi vita sosem folyt, a metrószerződést a fővárossal aláíró kormányzat egyszer sem kérte számon a BKV-t, a DBR-t, hogy érvekkel támassza alá elavult elképzeléseit.

A Fidesz ugyan 1998 és 2002 között befagyasztotta a metróprojektet, de azóta sem állt elő érdemi alternatívával, sőt ma már a metró lelkes hívei közé tartozik. A 4-es metró, úgy tűnik, szent tehén a politikusok számára, míg a nyugdíjrendszer és az egészségügy érinthetetlensége megszűnni látszik, a metróberuházást szakmai oldalról egyik oldal sem merte vagy tudta támadni.

(A BKV szakmaiságáról és arról, hogy a BKV-t tulajdonló fővárosnak úgy tűnik, nincs közlekedésfejlesztési koncepciója, itt és itt már megemlékeztünk.)

Demszky Gábor személyes ügye
Némi magyarázatot talán adhat erre, hogy a 4-es metró kérdését a főpolgármester, Demszky Gábor sosem engedte ki a kezéből. Amíg a közlekedésfejlesztési ügyekért, amibe beletartozik 1-es és a 3-as villamos meghosszabbítása, az 5-ös metró, a Fővárosi Önkormányzat közlekedési ügyosztály felel, addig - micsoda véletlen - a 4-es metró tervezését, kivitelezését a Főpolgármesteri Iroda alá tartozó Programvégrehajtó Iroda (PVI), illetve névleg a BKV-s DBR végzi.

A PVI elméletileg a főváros külföldi hitelekből finanszírozandó gigaprojektjeit koordinálja, többek között az iroda intézte a 4-es metró költségeinek 20 százalékos fővárosi önrészére felvett fejlesztési banki (EIB) hitelt. 2003-ban az iroda a fővárosi pénzeszköz-átadások 23 százalékáról, mintegy 8,6 milliárdról döntött. Az iroda szerepe a gigaberuházások megvalósulásában jelentős, arról azonban nem tudunk, hogy a budapesti közlekedésfejlesztés szakmai ügyeiben is az-e.

Szerettük volna utánajárni, hogy az operatív programokban szereplő közlekedésfejlesztési projektek összeállításakor a felvetett szakmai aggályok felmerültek-e egyáltalán. Mint kiderült, a projektek szakmai felülvizsgálatát a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) végzi, ám ott "államtitkár hiányára" hivatkozva nem tudtak érdemben válaszolni kérdéseinkre.

GKM: Legalább el lehet költeni a pénzt
"A projektek megvalósításának ütemezését elsősorban az előkészítettség és szakmapolitikai megfontolások határozzák meg. A 4-es metró jól előkészített projekt, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az EU-s forrásokat minél előbb le lehessen hívni, és a konvergenciaprogrammal, valamint a költségvetés helyzetével összhangban költségvetési források takaríthatók meg" - írta szűkszavú válaszlevelében a GKM, amiben azt is elismerik, jóllehet szakmai kérdésekben ők döntenek, sosem vizsgálták felül a 4-es metró tervét, ami mintha kapóra jönne az EU-s források mielőbbi lehívásához.

Ez azért is különösen érdekes, hiszen Kóka János miniszter a választás óta úton, útszélen hangoztatja, hogy a vasúti, városi és elővárosi közlekedés pazarló rendszerét meg kell reformálni. Mint látható azonban, a gyakorlatban erről szó sincs, és az, hogy egy ilyen gigaprojektet felülvizsgálat nélkül az uniós finanszírozású projektek közé sorolnak, sokkal inkább ötletszerű, mintsem átgondolt reformerkedésről tanúskodik.

Az agglomeráció és Budapest közlekedésének fejlesztése ugyanis elképzelhetetlen elővárosi vonalak nélkül, és egy - a MÁV bevonásával - módosított 4-es metró még mindig alkalmas volna egy ilyen funkció ellátására. Ehhez képest a 2007 és 2013 közötti fejlesztési pénzekből egy villamospótló belvárosi metró épülhet, illetve a MÁV az elővárosi vonalak fejlesztése címen felújíthatja néhány Budapest környéki állomását és pályaszakaszát, illetve lassan ütemes menetrend készül. Mindez sokkal inkább a Kádár-korszak közlekedésének óvatos modernizációjának tűnik, mintsem 21. századi közlekedésfejlesztésnek.


Index - fidesz.hu