Először nézzünk szét a liberálisok háza táján. Aki azt mondja, hogy erős túlzás a gazdasági minisztert a miniszterelnök emberének nevezni, az lapozza fel Debreczeni József Gyurcsány-könyvét. A kormányfő így meséli el az új miniszter "megtalálásának" történetét: "Kuncze akkor, az expozé napján, szerdán odajött hozzám a Parlamentben, hogy hát akkor a Pistának (Csillag István miniszter - a szerk.) maradni kell, mert nincsen más jelöltje. Mondtam: nem fog maradni. Egy dolgot tudok neked segíteni. Nagyon őszintén. Ismered te Kóka Jánost? Mondta, hogy ismeri, és nagyon jó véleménnyel van róla. Kérd fel miniszternek, mondom. De nem fog egy ilyen tehetséges üzletember bejönni a politikába, válaszolta Kuncze. Erre én: ezt a munkát már elvégeztem helyetted, már beszéltem vele. Szóval ne lepődj meg, ha azt fogja mondani, hogy más már felkérte. El fogja vállalni. Kérd fel miniszternek. Így lett az ő minisztere Kóka János. Hogy az SZDSZ-nek mit mondott? Nem tudom, ez az ő dolga."

Kuncze valószínűleg jókat mondott a párttársaknak, mert Kóka belépett az SZDSZ-be, és - miután egyéniben vesztett az első kerületben - listán a párt parlamenti képviselője is lett. Egy évre rá pártelnök is lehet, és ehhez hasonló villámkarrierre eleddig nem volt példa a rendszerváltozás utáni magyar politikai közéletben.
A békát azonban nem mindegyik SZDSZ-es képviselő nyelné le szó nélkül, ezért Gyurcsány újra taktikázásra kényszerül. Minden bizonnyal ennek része az álbotrány, amely során a miniszterelnök felháborodott a korkedvezményes nyugdíj ügyében Fidesszel szavazó beosztottján (Kóka jutalmat sem kapott), aki a voksolásnál a "szabad demokrata lelkiismeretére" hallgatott. Most a kemény, még a szocikkal-kormánnyal is szembemenő Kóka felépítése a cél, hogy meggyőzzék a Gyurcsánnyal nem túlzottan szimpatizáló liberálisokat is arról, jó elnökük lenne az egykori üzletember.
A liberális hetilap egyelőre nem állt be a sorba, a legfrissebb számban címlapra tették a legesélyesebb ellenjelöltet, és kétoldalas interjút közöltek Fodor Gáborral, aki a párt vezetésétől markánsan elütő véleményt fogalmazott meg például a Gergényi-ügyben vagy a nyugdíjszavazás ügyében. Kérdés, hogy mennyire tudja megszervezni magát az SZDSZ belső ellenzéke a tavaszi választásokig - és ugyanez a kérdés a szocialistáknál is: lesz-e bátorság valakiben reális alternatívát kínálni a Gyurcsány-féle gőzhengerrel szemben?

Ha nem akadnak ilyen emberek, érdekes idők jönnek ránk. Az Orbán-kormány idején diktatúrát vizionáló és túlzott hatalomkoncentrációról sikoltozó liberális elit egyelőre szó nélkül tűri, hogy a miniszterelnök és szűk baráti-üzleti köre maga alá gyűrje a kormányt és a parlamenti többséget adó pártokat. Egy zártkörű részvénytársaság kezében lesz Magyarország, mindennapi osztalékkal és mindenen átgázoló profitérdekkel.
Kedves rendszerváltó liberálisok, önök is ezt akarták?

Lukács Csaba, Magyar Nemzet