Senki sem számított könnyű tárgyalásokra. Az Európai Unió illetékesei eleve elhúzódó, 8-10 éves folyamattal számoltak. Az első súlyos válság ilyen korai megjelenése mégis sokakat meglepett, olyannyira, hogy egyes kommentátorok máris múlt időben beszélnek a török csatlakozási próbálkozásról.

BRÜSSZEL ÉS ANKARA VITÁI

Számos ponton van vita Ankara és az EU között, de kiemelkedik ezek közül a jelenlegi válság előidézője, a ciprusi kérdés. Konkrétan most csak arról van szó, hogy Törökország nem akarja megnyitni kikötőit és légikikötőit az ellenségének tartott Ciprusi (görög) Köztársaság vízi és légi járművei előtt, holott a 2005 júliusában aláírt ankarai jegyzőkönyvben kötelezte magát: kiterjeszti az EU-val régebb óta fennálló vámunióját a 2004-ben belépett tíz új tagállamra, köztük a ciprusi görög közösség köztársaságára is.

Tágabb értelemben azonban nemcsak a török kikötők, repterek megnyitásáról és a vámunióról van szó, hanem a Ciprusi Köztársaság Ankara általi elismeréséről. Ha enélkül folytatnák a tárgyalásokat, és vennék fel esetleg Törökországot az Európai Unióba, akkor az a képtelen helyzet adódna, hogy az EU-n belül, ahol elvileg szabad a személyek, az áruk és az eszmék áramlása, egy tagállam nem ismerne el egy másik tagállamot, és nem óhajtana vele kapcsolatokat tartani. Már csak azért is képtelenség továbblépni e probléma megoldása nélkül, mert a Ciprusi Köztársaságnak módjában áll megvétózni a török tagfelvételt, amivel már fenyegetőzött is.

A török álláspont szerint félre kell tenni a ciprusi kérdést az EU-csatlakozási tárgyalásokon, a görög és török közösség között megosztott földközi-tengeri szigetország jövőjének rendezése ugyanis az ENSZ feladata. A törökök szeretnek arra hivatkozni ezzel összefüggésben, hogy a ciprusi török közösség elfogadta, a görög viszont elutasította a 2004-ben rendezett népszavazáson Kofi Annan ENSZ-főtitkár újraegyesítési tervét, tehát "a görögök tehetnek" a ciprusi kérdés megoldatlanságáról.

TÖRÖK ENGEDMÉNYRE BÍRÁLAT A HADSEREGTŐL

Az EU-csatlakozást szívügyének tekintő török kormány mégis tett egy sovány engedményt, nem utolsósorban a megegyezésen buzgólkodó finn EU-elnökség unszolására. Egyetlen kikötő és egyetlen repülőtér megnyitását ajánlotta fel, s azt is nehezen teljesíthető feltételekhez kötötte. Ez azonban egyfelől édeskevés lehet az EU-nak, másfelől máris sok a török belpolitikában kivételes szerepet játszó hadseregnek. Yasar Büyükanit tábornok, a hadsereg főparancsnoka az ország nyilvánossága előtt rosszallotta a kormány engedékenységét, és különösen sérelmezte azt, hogy Recep Tayyip Erdogan kormánya a hadsereg megkérdezése nélkül állt elő ezzel a kompromisszumos javaslattal.

Most ott tart a helyzet, hogy az EU - előbb külügyminiszteri, majd csúcsszinten megvitatva a dolgot - dönteni készül ezen a héten a patthelyzet feloldásáról. Arról kell határoznia, hogy ilyen körülmények között hogyan folytatható a tárgyalási folyamat. Míg Németország, Franciaország és néhány kisebb tagállam szigorú fellépést akar a törökökkel szemben, Nagy-Britannia és a skandináv államok türelmesebb magatartást javasolnak. Kompromisszum lehet a két tábor között az Európai Bizottság javaslata, amely szerint fel kell függeszteni a csatlakozási tárgyalások 35 fejezete közül nyolcat, s le kell szögezni, hogy a többi fejezetet sem zárják le addig, amíg Törökország nem enged ebben a vitatott kérdésben. Ezt a megoldást javasolta a hétfőn lezajlott külügyminiszteri értekezlet is a pénteki EU-csúcs részvevőinek.

A TÁRGYALÁSOK KUDARCA - TRAGÉDIA VAGY KATASZTRÓFA?

Az első nagy válság sok elemzőben felvetette a kérdést, milyen következményekkel járna a török csatlakozási tárgyalások meghiúsulása. Az elemzők erősen megosztottak ennek megítélésében, csakúgy mint az európai közvélemény. Egyes elemzők szerint "tragédia" lenne, ha megfeneklenének a tárgyalások, s Törökország felvétele hosszú időre vagy végleg lekerülne a napirendről. Egyes lapok "korszakos hatású katasztrófáról" cikkeznek. Ezek az elemzők úgy vélik, hogy Törökország EU-tagsága lehetőség volna a Nyugat és a muzulmán világ közti szakadék betemetésére, Törökország híd lehetne a Nyugat és az iszlám világa között. Egy európai Törökország követendő modell lehetne a muzulmán világ többi országa számára, s Európa muzulmán kisebbségeit is arra sarkallná, hogy igyekezzenek kiegyezni a nyugati kultúrával.

Európa számára lehetőséget nyújtana arra, hogy ne földrajzi egységként, hanem értékek közösségeként határozza meg magát, Törökország számára pedig a társadalmi átalakulás hajtóereje lehet az EU-tagság vonzása. Törökország már az utóbbi években is sokat tett politikai életének demokratizálásáért - hangsúlyozzák e véleménytábor elemzői, és rámutatnak arra, hogy az európai nyomás egy sor olyan reform katalizátora volt, amelyeket egyetlen török belpolitikai erő sem lett volna képes különben keresztülvinni. Folytatódhatnának-e ezek a reformok, illetve fennmaradhatnának-e a már elért eredmények, ha megszűnne az EU-tagság kilátása és vonzása? - teszik fel a kérdést e tábor elemzői. Figyelmeztetnek: a török pályázat kudarca esetén felszínre törhetnek Törökországban az elfojtott etnikai, politikai ellentétek, robbanásra vezethetnek a világi és vallási erők közti feszültségek. Az sem zárható ki, hogy Törökország annektálná ilyen esetben Ciprus általa megszállva tartott északi részét - vélekednek.

Recep Tayyip Erdogan török kormányfő kissé patetikusan, de nagyon tömören summázta e tábor felfogását, amikor úgy fogalmazott nemrégiben: "a tét nem kisebb, mint a világbéke, a globális terrorizmus elleni harc sikere, a civilizációk közti összecsapás elkerülése".

APADÓ EU-LELKESEDÉS, ZÚGOLÓDÓ TÖRÖK HADSEREG

Az elemzők egy másik csoportja szerint tényekkel alá nem támasztott merő feltételezés az a tézis, hogy Törökország EU-ba való felvételén múlhat a Nyugat és az iszlám világának megbékélése, a civilizációk párbeszéde. E felfogás szerint semmi sem indokolja azt a feltevést, hogy Törökország EU-ba való belépése (és azzal összefüggésben Törökország átalakulása liberális demokráciává) automatikusan feltartóztatná az iszlám fundamentalizmus törökországi térhódítását. Logikusabb az ellenkezőjét feltételezni, hiszen az EU a hadsereg politikai szerepének megszüntetését sürgeti a demokratizálás jegyében, holott eddig éppen a hadsereg volt Törökországban az iszlám fundamentalizmus térnyerésének legfőbb gátja - mutatott rá a Newsweek elemzése.

Joggal tehető föl e nézet hívei szerint az a kérdés, vajon egy külső nyomásra létrejövő új politikai, államhatalmi struktúra, amelynek a jelek szerint nincs szilárd belső bázisa, képes lehet-e majd az egész iszlám világban erőre kapó fundamentalizmus törökországi feltartóztatására. Különösen jogosnak tűnik e kérdés, ha figyelembe vesszük a török társadalom közhangulatát - fejtegetik. Hivatkoznak egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatásra, amely azt mutatta ki, hogy a török lakosságnak csak egyharmada támogatja az EU-tagságot, s egy másikra, amely szerint a törökök csaknem ötven százaléka elsősorban muzulmánnak tartja magát s csak másodsorban töröknek, vagyis azonosságtudata alapvetően vallási meghatározottságú.

E véleménytábor elemzői rámutatnak arra is, hogy a török tábornokok egyre nyíltabban zúgolódnak a brüsszeli nyomásra végrehajtott liberális reformok ellen, leginkább persze az ellen, hogy ki akarják szorítani a hadsereget a politikából. ("A török fegyveres erők sohasem fogják feladni a Török Köztársaság alapvető értékeit az Európai Unió kedvéért" - mondta szeptemberben Yener Karahanoglu tengernagy, a haditengerészeti erők főparancsnoka.) Könnyen lehet, hogy az európai uniós követelmények teljesítése hamarabb vezetne el a lefojtott politikai indulatok nyílt kirobbanásához, mint a csatlakozási folyamat esetleges kudarca - érvel ez a tábor.

NYUGATOSODÁS ÉS FUNDAMENTALIZMUS ELLENTÉTE

Azt az érvet sem találja helytállónak, amely szerint egy európai Törökország áhított modellé válhatna az iszlám világ számára. Törökország eddig is "nyugatosnak" számított az iszlám országok családjában. (Az Egyesült Államok szoros szövetségese, 1952 óta a NATO tagja, nyugat-ázsiai bástyája, erődje a Közel-Kelet határán. Izraellel jó viszonyt ápol, és katonai együttműködést folytat. 1964 óta az Európai Unió - régebben Európai Gazdasági Közösség, illetve Európai Közösségek - társult tagja. Gazdasága nyitott piacgazdaság, politikai rendszere pluralista, parlamentáris. A vallást kizárja az államügyekből, alkotmányban rögzítette az állam világi jellegét és a nemek egyenjogúságát, stb.) Törökország nyugatossága eddig sem talált követőkre az iszlám világában, miért lenne ez másként EU-csatlakozása után? - érvelnek e felfogás hívei. Rámutatnak arra a körülményre is, hogy az utóbbi években, amióta napirendre kerültek a Törökország-EU csatlakozási tárgyalások, inkább az iszlám fundamentalizmus nyert teret Törökországban, semmint a törökök "nyugatos" politikája az iszlám világában.

Az EU "házon belülre" hozhatja Törökország felvételével a iszlámista fundamentalizmus csapását. Muzulmán kisebbségeivel eddig is adódott ugyan gondja, ám Törökország belépésével "tagállami szintre" emelkedhetne a muzulmán fundamentalizmus problémája a dolgok kedvezőtlen alakulása esetén - vélik ezek az elemzők. És akkor még szó sem esett azokról a tetemes pénzügyi nehézségekről, amelyeket egy hozzávetőleg hetvenmilliós lélekszámú, viszonylag szegény ország felzárkóztatása jelentene az EU számára - holott az EU még csak a kezdeteknél tart a 2004-ben csatlakozott országok felzárkóztatásában, s ráadásul több délkelet-európai, balkáni ország felvételét és felzárkóztatását is tervezi a következő évekre - teszik hozzá. Végül felhívják a figyelmet arra is, hogy az Európa és Törökország közti jelentős kulturális különbségek társadalmi feszültségeket okozhatnak a törökök EU-taggá válása esetén az unió több tagállamában - legalábbis átmeneti jelleggel. Eme érvrendszer szerint tehát a török csatlakozás nagyon is kétséges, feltételezett előnyeivel szemben sok konkrét, előre látható probléma van a mérleg másik serpenyőjében, így a tárgyalások kudarca semmiképpen sem lenne tragédia vagy "korszakos hatású katasztrófa".

A csatlakozási tárgyalások mostani válsága nyomán egyesek máris temetik a török EU-tagság ügyét. ("Törökország sohasem lesz az EU teljes jogú tagja, erre a realitásra kezdenek ráébredni minden oldalon" - fogalmazta meg ezt a hangulatot Daniel Hannan konzervatív brit európai parlamenti képviselő.) Ez azonban alighanem elhamarkodott következtetés. Az Európai Unió egyetlen tagállama sem ellenzi nyíltan Törökország felvételét, sőt mindegyik a támogatásáról biztosítja, legfeljebb csak a felvételi feltételrendszer érvényesítésének szigorát illetően vannak köztük nézetkülönbségek. Másrészt Törökország nagyhatalmú szövetségese, az Egyesült Államok, amellyel Ankara a Truman-doktrína 1947-es meghirdetése óta kivételesen szoros kapcsolatokat ápol, gőzerővel támogatja és sürgeti Törökország EU-tagfelvételét, és valószínűleg latba is fogja vetni számos hathatós eszközét a török csatlakozási folyamat sikere érdekében.


MTI - fidesz.hu