Olvastam az újságban a Cigány választások botrányáról. Egy "normálisabb" országban, normális körülmények között ez lenne egy nagy és döntő szög a szoc-libek koporsójában. Hát ez a "választás" nem a parlamenti választásoknak látványos paródiája? Ha valaki nem akarta látni-tudomásul venni, hogy mi történt tavasszal, mostan megvan a lehetősége, hogy elgondolkodjon rajta, mi minden történhetett akkor.

Első óra a gimnáziumban. Mozart: Don Giovanni (az a nagyszerű opera, ami többek között a pusztító és önpusztító rögeszmékről, az erkölcstelenségről, a képmutatásról is szól). Régi a videó és a TV készülék, nem találjuk a megfelelő adót. Közben beugranak különféle adók, a közszolgálati is, természetesen. Kiket látunk röpke másodpercek töredéke alatt? Verebest (kétszer is különböző változatban, a fiatalabbik és az aktuálisabbat, ahol még hitelesebb bohócnak néz ki). És még -nicsak!- Bánó Andrást, a hamisítót. Ők terjesztik az igét. De kis remény még van. A gyerekek spontán, őszinte hahotája. (Pedig egy szót sem szóltam!)

Ezt tegnap a rádióban hallottam. A cigány elektori gyűlésről beszéltek, és közvetítették a hallgatói SMS-ket. Le a kalappal, a többség - akár balos, kár jobbos volt - elég világosan "látta" a történteket. Addig, amíg a bemondónő elolvasta a következőt: XY azt kérdezi, hogy mi a különbség a piros szegfű és a magyar kokárda között? Hát, erre mit lehet válaszolni? A bemondó sem szólt egy árva szót. Esetleg felvilágosíthatta volna XY-t, hogy a magyar kokárda egy nemzetnek a jelképe. (Nem Kovács László is feltűzte, a Pokorni-Kovács vita kezdetén?). A vörös szegfű viszont a szocialista pártnak a jelképe. Ez a különbség.

P. József
(Az olvasói levél e-mailben érkezett szerkesztőségünkbe)