Látszik, hogy Standish úrnak sejtelme sincs a magyar titkosszolgálatokat gyötrő rettenetes dilemmákról. A fene sem tudja már, hogy melyik külföldi szolgálat a baráti, és melyik az ellenséges. Egyáltalán melyik létezik még, hiszen a Stasi, a Secu, a KGB rég megszűnt, mégis van, amelyik sokkal aktívabb, mint valaha. A testvéri KGB-t a hűséges Medgyessy volt kénytelen móresre tanítani, ugyanakkor a Moszad már akkoriban elválaszthatatlan szövetséges volt, amikor a két ország még ellenségként fenekedett egymásra.

Csodálkozhatunk-e, ha ebben a kiismerhetetlen világban derék hírszerzőink és elhárítóink kerülik a külföldieket, s inkább a hazai ellenséget próbálják lerendezni, azokkal is van gond elég. A magyar szolgálatokat amúgy is rengeteg trauma érte az előző tizenhat évben. Kezdve azzal, hogy az állampolgárok nem rokonszenveznek a szolgálatok legfontosabb feladatával, azzal, hogy mindenekelőtt a maguk múltbéli szerepét akarják tisztára mosni. Ebben a szívet-lelket megkeserítő, értetlen légkörben kell megfelelniük az új kihívásoknak is, azaz elfogadható magyarázatokat adni ballépéseikre. (Csak néhány, egészen kivételes bravúrt említenénk meg: pénzpapírt szállító kamion elvesztése, a "zsurki vodkagyár", a Mucuska-gate.)

Külföldi kémeket hajkurászni kockázatos, kétes kimenetelű tevékenység. A felkészült, kiképzett ügynökök akár még veszélyesek is lehetnek, nem úgy, mint a többnyire ártatlan, tehát mit sem sejtő "belső ellenség". Ezek keresztények, meg nemzeti elkötelezettségűek, reakciós mindenféle elemek mind, a haladás ellenségei, még ha nem csinálnak is semmit, akkor sem árt, hogy a szolgálatok rajtuk tartsák a szemüket. Nem szólván arról, hogy a kormánynak egyre égetőbb szüksége van valami komolyan vehető belső ellenségre, nem ám holmi ellenzékieskedő, szószátyár értelmiségiekre, hanem kőkemény, demokráciát, köztársaságot fenyegető, az országot szellemi sötétségbe, anyagi nyomorúságba taszító, kegyetlen fenevadra, akire rá lehet kenni minden bajunkat.

S ha az állam és az állambiztonság között ily éteri összhang születik, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy meglelik, leleplezik, szétverik a "belső ellenséget", ha másként nem, hát kreálnak valami éppen megfelelőt. Ennek évszázados baloldali hagyománya van, valóban nagyon értenek hozzá.
Nem kétséges - bár Standish úr nem vette észre -, hogy a honi nemzetbiztonság is a reform útjára lépett. A belső biztonság növelésére tett intézkedések félő, hogy nemsokára már eredményt is hoznak. A külföldi szolgálatok elleni védekezést sem hanyagolják el a magyarok, hanem előkészítik a hírszerzés és az elhárítás új, modern, korszerű szemléletű átalakítását. Mivel a szolgálatok sokba kerülnek, s viszonylag kevés, azonnal konvertálható hasznot hoznak, a költségvetés számára is üdvös lenne, ha a közbeszerzés mintájára hírbeszerzési pályázatot írnának ki, s az a cég, amelyik a legjobb ajánlatot teszi, megkapja a titkainkat. Az így felszabaduló szellemi és anyagi erőket is a belső ellenség legyűrésére lehetne koncentrálni. Reszkethetnek a reakció sötét erői!

Ugró Miklós, Magyar Nemzet


fidesz.hu