Szegeden látható az alábbi plakát: "Kisebb Magyarországot!" Javasolom, hogy készüljön belőle matrica, és ragasszák ki országemblémaként az ígéretek ellenére továbbra is drága járművekből álló és jelentős számú kormányzati autóflottára a hátsó rendszám fölé.

Hűen tükrözné a mai kormány filozófiáját egyben az egyik neves korábbi miniszter jelszavát: "Merjünk kicsik lenni!"
Egyesek nem átallják azzal bírálni az új kormányzati negyed tervét, hogy nagyzolás, és a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben az ország nem engedhet meg magának egy ilyen nagyszabású építkezést. No de megnyugtattak, hogy ez üzletnek is remek lesz: az eladott reprezentatív belvárosi paloták ára bekerül az államkasszába, így csökken az adósság, a kormány pedig csak a potom bérleti díjat fizeti az új épületekért. Örök időkre. A magyar társadalom még nem jött rá ugyan, hogy a saját házát, lakását is el kellene adnia, és újonnan épülő bérházakba kellene átköltöznie, de ha követi kormányának a példáját, azonnal jókora summa üti a markát, s azzal átvészelheti a megszorítások szűk esztendeit. Amikor én vezettem a Külügyminisztériumot, akkor azt hittem ugyan, hogy nagyon rossz volt a kommunista korszaknak a gyakorlata, amikor a magyar követségek általában bérelt helyiségeket használtak, és átlagban minden tíz évben bérletként kifizettük az ingatlan árát, ezért szorgalmaztam, hogy minél több magyar tulajdont szerezzünk. De most kezdem belátni, hogy ez csak közgazdasági antitalentum voltomból fakadó téveszme volt.

Történelmi levegő

Van azonban még egy aggályom. Hivatalos útjaimon megfordultam számos ország parlamentjében, miniszterelnökségén, külügyminisztériumában, s bevallom, sznob lelkemnek imponáltak a történelmi levegőt árasztó építmények. Az én időmben vált aktuálissá a Külügyminisztérium rekonstrukciója is, és az örökölt tervek között első helyen szerepelt ugyan a Bem rakparti főépület eladása és valahol egy új ház építtetése, de történelmi nosztalgiából én inkább a Duna-parton maradást választottam. Úgy hallom, hogy utódaim külföldi vendégeinek tetszik a kívül-belül megújult régi épület, amelynek a teraszáról ragyogó kilátás nyílik az Országházra, a Margit-szigetre és a budai hegyekre.

A kákán is csomót keresők azt mondhatják, hogy az elmúlt években a jelenlegi minisztériumok rendbehozatalára a kormányok meglehetősen sok pénzt költöttek, s ha ezeket eladjuk, a vételárból a vevők le fogják számítani a szállodává, lakássá alakítás tetemes költségét, ráadásul az árakat is le fogja verni, ha egyszerre ennyi, hasonló jellegű ingatlan kerül a piacra. Sebaj, csak adnak értük annyi pénzt, amennyiből futni fogja az új hivatalok pár évi bérleti díjára, s hogy utána mi lesz, azzal ki törődik. A lényeg az, hogy az egykor oly híres, de mára egyre jobban leépülő magyar vasúthálózat fölöslegessé vált vágányainak a helyén rövidesen épülnek az új egyenskatulyák. Ott a kicsiny és szegény országhoz illő, vörös szőnyeggel borított lépcsőháztól mentes irodaházakban, olcsó importból származó kommersz bútorokkal berendezett szűk szobácskákban fog dolgozni az államapparátus, és egy közös önkiszolgáló étteremben, műanyag tálcákon fogja enni a pizzát. Az ide látogató külföldi notabilitásokat persze nem fogjuk meginvitálni e szerény létesítményekbe, a hazai ügyfelek pedig legalább nem fogják annyira irigyelni a közhivatalnokok jó dolgát.

Határtalan lehetőség

A plakáton is szereplő országcsökkentő program határtalan lehetőségeket rejt magában. A HTMH, a Teleki László Intézet és a Kárpát-medencében még megmaradt magyarul beszélő románokat, szlovákokat és másokat segíteni hivatott közalapítványok megszüntetésével egy sereg kisebb villa és lakás máris várja a gazdag külföldi vásárlót. Szép kilátást, jó levegőt kínálnak, jól jár, aki odaköltözik. Az egykori 63-ból a nyakunkon maradt 19 vármegyeháza egy része is fölöslegessé válik, és egy sereg más megyei intézmény is rövidesen megszűnik, mert a hét régió átveszi a helyüket. De minek ennyi régió, egy még bátrabb kormány megfogadhatná a plakáton szereplő jó tanácsot, és leadhatná a határ menti felesleges területeket.

Kis ország a Bermudákon

Akkor végre radikálisan csökkenthető a képviselők száma, és sokkal olcsóbb lesz az országhatárig kiépíteni az autópályákat. A MÁV deficitje is nagyban csökken. Csak arra kell majd vigyázni, hogy a jelentősen megnövekedő számú határon túli magyarság nehogy az új Kis-Magyarországra tóduljon, tehát szükség lesz egy korszerű állampolgársági törvényre. Természetesen meg kell vonni az állampolgárságot mindenkitől, aki nem lakik Kis-Magyarországon.

A legjobb lenne a maradék országban is csak a tehetősebbeknek hagyni meg a magyar állampolgárságot, a sok szociális juttatás, pazarló egészségügyi ellátás és egyéb kedvezmény így radikálisan csökkenne, és az államháztartás rövidesen egyensúlyba kerülne. S mivel egy igazán kicsiny országnak sem hadseregre, sem külpolitikára nincs szüksége, tovább csökkenthető a miniszterek és a köztisztviselők száma, tehát még olcsóbb lesz a közigazgatás. Ha a 2010-ben megválasztott Gyurcsány-kormány az immár védhetetlenül túl nagy Országházat is eladja, annyi pénz fog befolyni, hogy az euróval nem kell várni 2014-ig, hanem azonnal bevezethetik, tehát alig lesz egy kis csúszás a Medgyessy által megígért időponthoz képest.

A legszebb persze az lenne, ha pár éven belül jönne egy annyira Európa-barát kormány, amelyik belátja, egy ilyen kicsiny országra és nyelvre nincs is szükség, és eladásra kínálja a maradék területet a szomszédoknak. A kapott pénzen az eladók jól élhetnének a Bermudákon.

Jeszenszky Géza, Magyar Hírlap


fidesz.hu