Gulyás István: A közoktatásban az elmúlt tizenhat évben reformot reform követ. Kormányzati ciklusonként változtak a közoktatási intézményekre vonatkozó strukturális szabályok, nem beszélve a tanított tananyagról. Abban kormány és ellenzék régóta egyetért, hogy változtatásra van szükség. A reformok tartalmát illetően azonban erősen megoszlanak a vélemények. A 2006 nyarán elfogadott közoktatási törvény módosítása nyomán 2007 szeptemberétől növekszik a tanárok kötelező óraszáma és az osztálylétszám felső határa, de a pedagógusbéreket befagyasztották. Helyes az analízis?

Gazsó Ferenc: Attól függ, milyen igénnyel lépünk föl. A hazai közoktatási rendszer mai állapotának megértéséhez muszáj egy pillantást vetni a rendszerváltozást megelőző évtized fejleményeire, magára az örökségre. Az 1980-as években egymásra torlódott három nagy kérdés a közoktatásban. Az egyik, hogy az iskolázás kiterjesztése Magyarországon egyre inkább elmaradt az európai átlagtól. A középfokú oktatás befogadóképessége annyira kicsi volt, hogy csak egyharmadát lehetett a megfelelő korúaknak középiskolába íratni, miközben az európai átlag nyolctized volt ebben az időben már. A megfelelő korúak 10-12 százaléka járhatott csak felsőoktatási intézménybe, ez az arány 40-42 százalék volt az európai országok többségében. A másik problémát a tartalom jelentette. Világos volt, hogy a tudástermelés és tudásalkalmazás versenyében egy olyan ország, amely nem tud felzárkózni, nagy bajba kerülhet. A harmadik problémát pedig a társadalom áteresztő képessége jelentette. Vagyis hogy a kiterjesztett oktatás elérhető legyen lehetőleg mindenki számára.

G. I.: Ez gyakorlatilag a rendszerváltással, indult, de hová jutott?

G. F.: Nem indult el. Éppen arról van szó, hogy mindennek lett volna még egy negyedik alapfeltétele, az anyagi erőforrások növekedése. Ám a magyar közoktatás szélsőségesen erőforrás-hiányos. Az ellátottság legalsó szintjén működtetik a magyar rendszert az óvodától az egyetemig. Egy ilyen mértékig erőforrás-hiányos oktatási rendszernél nagy volumenű tartalmi korszerűsítés nemigen képzelhető el.

Stumpf István: A közoktatás hazánk egyik sorskérdése. Olyan társadalomban élünk, amelyre azt mondják, tudástársadalom. Ha rossz minőségű fundamentumokra akarjuk ráépíteni a későbbi képzést, akkor az ország versenyképessége ezen a területen totálisan háttérbe szorul. Nem gondoljuk, hogy egyedül az oktatással lehet a társadalom mobilitási problémáit megoldani, de kétségkívül fontos csatorna. Ha valaki alacsony státusú családba született, tulajdonképpen ott is marad. Sokkal kisebb az esélye arra, hogy jó minőségű tudást szerezzen, mint az, aki magas státusú családba születik. Ez pedig azt jelenti, hogy az oktatás bemerevítheti a társadalmi különbségeket. A rendszerváltozás után nem tisztáztuk az állam feladatát az oktatással kapcsolatban. Mi az, amely elől nem menekülhet. Most csak arról szól a történet, hogy kicsi állam legyen vagy nagy állam, és a rövid távú pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében megint feláldozunk stratégiai kérdéseket.

G. I.: Ennyire katasztrofális következményei lehetnek a pénzügyi szempontból logikus lépésnek?

G. F.: Kedvezőtlen következményei lehetnek, s ehhez társul az a gond, hogy a szakrendszerű oktatásra a kistelepülések jelentős részében nincs lehetőség. Az alsó tagozatos képzést nem lenne szabad a településekről kimozdítani, mert tulajdonképpen a gyerekek utaztatása, a településről való kivonása a fejlődésüket negatívan befolyásolhatja, másrészt a településpolitika szempontjából sem kedvező. Ha mindent elviszünk a vasúttól a postáig meg az iskoláig, olyan helyzetet teremtünk, hogy szükségképpen elindul ezen települések erőltetett elnéptelenedése, hiszen aki szolgáltatáshoz akar jutni, ezeken a helyeken semmit nem talál meg. Az Oktatási Minisztérium az iskolák összevonását, koncentrálását hirdette meg mint a minőség javításának egyik elemét, de ez nem megalapozott elképzelés. Az állam tulajdonképpen kivonult 1990 után a finanszírozásból.

G. I.: Mintegy negyven százalékban...

G. F.: Az iskolai fenntartás kötelezettségét ráruházta az önkormányzatokra. Az állam csak azt vállalta, hogy az iskolázás költségeihez bizonyos összeggel hozzájárul. Így aztán a kistelepülések iskolái még ellátatlanabbak, hiszen az önkormányzatok bevételi forrásai minimálisak. Önbeteljesítő jóslatként működik az egész, mert az innen kijövő gyerekeknek a tudásszintje két teljes osztálynyi tudással marad le mondjuk a nagyobb településekéhez képest.

G. I.: Ezen hogyan lehetne segíteni?

S. I.: Mi voltunk a falunkban, Hercegkúton az utolsó olyan osztály, amely még a felső tagozatot is a faluban tölthette, aztán Sárospatakon a felső tagozat körzetesítése megtörtént. Ebben van sok pozitív elem, mert egy csomó szaktanárt jobban lehetett alkalmazni, a szakköröket minőségibb szinten tudták menedzselni, de ha a faluból kivonjuk az értelmiséget, akkor a falu népességmegtartó képessége elvész. Ott kell tartani az alsó tagozatos osztályokat a falvakban, egyébként olyan erózió indul el, amelynek társadalmi és környezeti kárai sokkal súlyosabbak, mint amit ez a pénzügyi restrikciós lépés forintokban hoz a konyhára.

G. F.: Egy ilyen finanszírozási rendszer keretei közt semmifajta változás nem lesz. Körzetesíthetik összevissza, koncentrálhatják, teljesítménylejtőre kerül az oktatási rendszer, mert a minőség javításának sem az anyagi, sem az intézményi, sem a szakmai föltételei nincsenek meg.

G. I.: Jön a varázsszó: az unió segít ebben.

G. F.: Az unió semmit sem segíthet, ez nem uniós probléma. Az első lépés az lenne, hogy garantáltan biztosítani kell oktatási rendszerünkben a programfinanszírozást. Az nem megy, hogy az oktatási rendszer, esetleg az iskola valamilyen programot elindít, aztán a következő évben kiderül, hogy nincs rá pénz.

G. I.: Jelentheti ez adott esetben a meglévő források koncentrálását is?

G. F.: Nem létező forrásokat nem lehet koncentrálni. A gyermekek oktatása akkor is sokba kerül, ha a tanulókat a kistelepülésekről be kell járatni a körzeti iskolába. És akkor meg kellene oldani még az egész napos ottlétüket. Ennek föltételei vannak, s nem lehet őket egy tanteremben tartani egész nap. Tehát az egész rendszert kellene ahhoz fejleszteni, hogy jobb színvonalú oktatás és képességfejlesztés alakuljon ki. Ám ennek semmilyen feltétele nincs meg, és nem is látok törekvést arra, hogy ezeket kialakítsák. Inkább pszeudokezdeményezések vannak, mint például az, hogy most bizonyos településekről elvonom az iskolát, mert kicsi a gyerekszám, és akkor azt mondom, hogy takarékoskodtam, mert kevesebbe kerül az egész működtetése - mint ahogy most kivonnak 11 milliárd forintot az általános iskolai képzésből...

G. I.: Ez így van...

G. F.: Hanem még azt is állítják - ami teljesen megalapozatlan -, hogy ha egy ilyen szervezeti változást realizálnak, akkor ettől jobb lesz az oktatás és iskolai képzés. Tévedés. Ettől önmagában nem lesz jobb.


Echo Tv - fidesz.hu