Köszöntőjében rámutatott: Bálintné Kovács Júlia 1990-től szervezte Keresztes Zoltánnal együtt az Armenia Örménymagyar Baráti Társaságot, kezdetben elnökségi tagként, majd elnökként. 1997-ben együttműködési megállapodást kötött az év elején alakult Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülettel, az Apáczai Csere János Baráti Társasággal, a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Körével, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesülettel. Lakása rendszeres vezetőségi ülések, találkozók színhelye, az erdélyi magyar értelmiség, s kiemelten az erdélyi magyarörmény közösség felelősen gondolkodó tagjainak biztos bázisa, ahol mindenkinek rendelkezésére áll. Itt születtek meg a közös programok, magyarörmény konferenciák - Szamosújváron, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen rendezett - kiállítások, könyvbemutatók gondolata az erdélyi örmény múlt és kultúra megismertetésére, megmentésére.

Issekutz Sarolta kiemelte: - A mi Julikánk, fogalommá vált, egyszemélyes intézménnyé nőtte ki magát. Aki itthonról szeretne Erdélyben megtudni valamit, vagy megkeresni valakit, az Julikán keresztül elérheti célját, és ugyanígy működik Erdélyből visszafelé is. Igazi összekötő kapcsot jelent a hazai- és erdélyi örmény közösségek számára, mely mára pótolhatatlanná tette személyét.


Bálintné Kovács Júlia Kolozsváron született 1937. október 27-én. Szülei Magyarláposról - szolnok-Doboka megyéből - Kolozsvárra költözött iparosemberek. Édesapja néhai vitéz Kovács Márton erős örmény gyökereket örökölt apai nagyszüleitől, a Gyergyószentmiklósról elszármazott Kovács Márton mészárostól és feleségétől Mányó Anikától. Édesanyja családjában is fellelhetők az örmény gyökerek, főleg református tanítókat, papokat, jegyzőket, iparosokat találunk a család történetében. Ezért (Kézdi)Vásárhelyi Kerekes Julianna varrónő édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy gyermekei reformátusok legyenek, örmény gyökereik ellenére.

1962-ben kötött házasságot Bálint Tibor íróval, aki az egyetemes magyar irodalom Krúdy-, Déri-, József Attila és Márai díjasa. Házasságukból két gyermek született.

A Romániai Magyar Keresztény Demokrata Párt alapító tagja és megyei vezetőségi tagja 1990-től 1994-ig, az Erdélyi Szépmíves Céh és az EME alapító tagja. 1998-ban- édesapja jogán - vitézzé avatták Marosszentgyörgyön. 2003 óta az Erdélyi Örmény Gyökerek füzetek erdélyi tudósítója.
Dr. Issekutz János 1916. március 3-án született Küküllő vármegyében, az örmény közösség törvényhatósági központjában, Erzsébetvárosban. Szülei apai és anyai ágon tiszta örmények. Egyetlen testvére Sarolta, aki ma - 90 évesen - a család legidősebb tagja.

Mélyen hívő családban nevelkedett. Elemi iskoláit nagy részben magyar és német iskolákban végezte Erzsébetvároson és Brassóban. Az erzsébetvárosi román tannyelvű gimnáziumban tanult, majd 17 éves korában kitüntetéssel érettségizett.

Anyai ágon a Zachariás család sarja, nagyapja dr. Zachariás Simon körorvos, aki budapesti (Rókus kórház) állását hagyta ott, hogy hazatérjen szülővárosába és a "szegények orvosaként" élje le életét nagy megbecsülésben és szeretetben, úgyis, mint az erzsébetvárosi örmény katolikus egyháztanács oszlopos tagja.

Fiatalként magába szívta azt a családi indíttatást, hogy tudással és az emberek iránti szeretettel, önzetlen segítéssel kell jó kereszténnyé válni.
A kolozsvári román jogi egyetemet állami ösztöndíjjal, összevontan 1936-ban, húszévesen, kitüntetéssel végezte, majd 1938-ban huszonkét évesen ugyancsak kitüntetéssel megszerezte a jogtudományi doktorátust. 1941-ben Budapesten jegyzőkönyvi dicsérettel tette le az egységes bírói és ügyvédi szakvizsgát. 1939-től albírói kinevezéssel kezdetben Kőhalmon dolgozott, ahol a peres ügyekben - egyedüliként az országban - három nyelven tárgyalt, a peres felek igényei szerint. Besztercén, Bánffyhunyadon, majd Kolozsváron járásbíró.
1942-ben nősült Marosvásárhelyen, felesége a szászrégeni, székely származású Pataky Erzsébet, akitől két leánygyermeke született a háború alatt: Anna Mária és Sarolta Erzsébet.

A II. világháború alatt 1944-ben hadiszolgálatra hívták be, míg felesége Anna Mária lányával Bánffyhunyadról menekült Magyarország felé és hozta világra Sarolta lányát Zala megyében. 1945 tavaszán amerikai hadifogságba került, ahonnan ősszel szabadult, vagyis megszökött. Rögtön jelentkezett az Igazságügyi Minisztériumban, ahol ideiglenes szolgálatra beosztották a Dombóvári Járásbírósághoz. 1947-ben áthelyezték a budapesti Törvényszékhez, ahol polgári peres ügyeket tárgyalt, majd a Legfelsőbb Bírósághoz hasonló ügykörben. Nemcsak Romániában, hanem Magyarországon is a legfiatalabb bíróként, különösen törvényszéki és legfelsőbb bírósági bíróként végezte munkáját, nagy szakmai és erkölcsi elismeréssel. Valamennyi munkáltató kiemelte jellemzésében lankadatlan szorgalmát, példás ügy- és ügyfélszeretetét, alapos jogászi felkészültségét, emelkedett gondolkozását, az ügyek körültekintő értékelését, eredményességét.

A család újrakezdte életét Magyarországon, miután mindenük Erdélyben maradt. 1953 júniusában - több száz bírótársával együtt - elbocsátották a Legfelsőbb Bíróságtól, először téves indokolással, majd az úgynevezett B. lista alapján. Indok: polgári beállítottság, nyugatos, klerikális. Személyi jellemzésben megfogalmazott cél: "az igazságügy folyamatos megtisztítása, hogy az igazságügyi apparátusnál is megjavítsák a szocializmus építésének a folyamatát".

1953 őszén felvételét kérte a Budapesti Ügyvédi Kamarába. A 2. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagjaként 1976-ig, nyugdíjazásáig végezte ügyvédi tevékenységét a kollégák és az igazságszolgáltatásban résztvevők legnagyobb szeretetével és megbecsülésével övezve. 1959-ben a magyar - román államközi jogsegélyegyezmény keretében egyedüli felhatalmazást kapott az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy a romániai magyarok hazai vagyonjogi ügyeiben (hagyatéki, tulajdonközösségi ügyek) eljárjon. Nyugdíjazásáig a Pénzintézeti Központon keresztül sok száz erdélyi magyar ügyét intézte el magas színvonalon, nemcsak az ügyfelek, hanem mindkét állam megelégedésére.

A család Budapestre kerülése után azonnal felvette a kapcsolatot a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészséggel, ahol Kádár Dániel plébános idejében az Egyháztanács jogi ügyeit intézte.

1993-ban felkérésre elkészítette az örmény kisebbségi önkormányzatok választásához szükséges első alapdokumentumokat és megállapodásokat, majd Sarolta lánya felkérésére elvállalta a XII. ker. Örmény Kisebbségi Önkormányzat alelnökségét haláláig.
Az Országos Örmény Önkormányzat 1996 október 6-i Aradi Vértanúk emlékünnepségén Kiss Ernő és Lázár Vilmos díjban részesítette a hazai örménységért önzetlenül folytatott több évtizedes munkájáért.

Frigyesy Ágnes - fidesz.hu