A leginkább európai formátumúnak mondott, jellemzői többsége által igazi demokratának tartott Zoran Djindjicet 2003. március 12-én lőtték le, amikor kocsijából kiszállva be akart lépni a belgrádi kormánypalotába. Az ötvenéves politikusra, a Slobodan Milosevic hatalmát megdöntő demokratikus ellenzék egyik legkarizmatikusabb vezetőjére két lövést adtak le, s hiába szállították rögtön kórházba, belehalt sérüléseibe.

A feltételezett merénylők, a zimonyi klán néven ismert maffiaszerveződés és a vele szövetkező titkosszolgálati tisztek pere 2003. december 22-én kezdődött, de az érdemi eljárás csak három hónappal később indult el, miután különválasztották a merényletet a vádlottak által elkövetett többi bűnténytől, s harmadára apasztották a perbe fogottak számát. Eredetileg ugyanis 36 személyt - többségükben a zimonyi bűnbanda tagjait - állítottak bíróság elé úgy, hogy közben a Djindjic meggyilkolásával leginkább gyanúsíthatók még szökésben voltak.

Közülük mára tizenhárman maradtak - öten jelenleg is szökésben -, s már köztük van az értelmi szerzőként elsőrendűvé minősített vádlott, Milorad Ulemek Legija volt titkosszolgálati ezredes, a Vörössapkások néven ismertté vált kommandó volt parancsnoka, aki 2004. májusának elején önként feladta magát, továbbá helyettese, Zvezdan Jovanovic, aki a vizsgálat, s az eddigi tanúvallomások szerint a Djindjiccsel végző két lövést leadta egy közeli lakóház egyik emeleti lakásának ablakából, valamint Aleksandar Simovic, a zimonyi bűnbanda tagja, akit idén novemberben fogtak el. Ők azonban csak azután léphettek elő első-, másod- és harmadrendű vádlottá, hogy a kormányfőt maffiaellenes elszántsága miatt halálra ítélő két zimonyi klánvezetőt - a Legija mellett másik értelmi szerzőnek minősített Dusan Spasojevic Siptart és Mile Lukovic Kumot - két héttel a gyilkosság után tűzharcban agyonlőtték a szerb rendőrség kommandósai.

A zavarosan - a gyanúsítottak és vádlottak közti többszörös helycserével, számtalan megválaszolatlan kérdéssel - indult per az elmúlt három évben jó néhány olyan fordulatot hozott, amely legalábbis kérdéseket vet fel a tényállást és az ügy lefolytatását illetően.

A szerbiai ítélkezési gyakorlatban először a Djindjic-per során állított az ügyészség úgynevezett védett tanúkat, akik eleve mentességet kaptak a gyilkosságban játszott, az ügyészség megítélése szerint másodlagos szerepükre, cserébe azért, hogy vallomást tesznek a főbűnösök ellen. Az ötlet csak részben vált be: az első, elvben a rendőrség által szigorúan védett tanút, a zimonyi klántársa ellen vallani készülő Kujo Krijestoracot 2004. március 1-én a háza előtt lőtték agyon, három hónappal később pedig - feltehetően ugyancsak a zimonyiak - a második védett tanúval, Zoran Vukojevic Vukkal is végeztek. A harmadik, Ljubisa Buha Cume a zimonyi bűnbanda riválisának, a surcini klánnak - ebből váltak ki a zimonyiak - a volt vezetője ugyan élve megúszta a tanúskodást, de ez év őszén a rendőrség segítségével külföldre kellett távoznia, hogy elkerülje volt barátai bosszúját.

Ha ez nem lett volna elég, a per három-négy hónapon keresztül azért szünetelt, mert a nyomozati eredménnyel szemben felmerült a lehetősége annak, hogy nem egy, hanem két mesterlövész volt, s nem két, hanem három lövést adtak le Djindjicre. Ezt a verziót végül a németországi Wiesbadenben működő tekintélyes kriminalisztikai intézet szakértői vizsgálták meg, s idén januárban Belgrádba érkezett jelentésükben a nyomozást végzőknek adtak igazat. Ezt követően még hetekig tartott a huzavona, hogy személyesen, Belgrádban, Németországban, vagy netán videokonferencia keretében hallgassa-e meg őket a bíróság.

A Djindjic-per során azonban nem csak a bűnözőkkel, a jogszolgáltatókkal sem volt minden rendben. Az ügy tárgyalását vezető bíró, Marko Kljajevic például ez év szeptember elején lemondott megbízatásáról, arra hivatkozva, hogy az államhatalom - pontosabban nem körvonalazott cél érdekében - nyomást gyakorol rá. Ennek bizonyítékaként azt hozta fel, hogy testvérét, Goran Kljajevicet, a belgrádi cégbíróság elnökét április közepén letartóztatták egy gazdasági bűncselekményeket elkövető, "csődmaffia" néven elhíresült, s az államot több mint tízmillió euróval megkárosító - ügyvédekből, bírákból, cégvezetőkből álló - bűnbanda tagjaként.

A bíróváltás után újra kellett kezdeni a bizonyítási eljárást, amely azért közeledhet már a végéhez, mert az új tanácsvezető bíró - a korábbi elnök helyettese - sokkal fürgébbnek bizonyult elődjénél. Kljajevicnek 2004-ben és 2005-ben is csak negyven-negyven tárgyalási napra, az idén pedig - nyolc hónap alatt - tízre futotta az idejéből, ezzel szemben Nata Mesarevic bírónő három hónap alatt folytatta le a megismételt bizonyítási eljárást, s jutott el a régen - a szerb közvélemény által a számtalan fordulat, halogatás után már fásultan, s talán közömbösen is - várt ítélethirdetés küszöbére.


MTI - fidesz.hu