Az öröm felhőtlen volt, hiszen egy forintot sem költöttek reklámra, ügynökök képzésére, év végi partira, de még ajándékokra vagy képeslapra sem - mindezt megtette helyettük a magyar adóhivatal. Az APEH ugyanis a közelmúltban bejelentette: jövőre tízezer vagyongyarapodási vizsgálatot indít, s erre a célra ötszáz új munkatársat állít csatasorba. Az új és régi munkatársak feladata az lesz, hogy az idei vizsgálatok után jövőre alaposan a gazdagok "körmére" néznek: megvizsgálják, kik vásároltak nagy értékű autót és ingatlant, kik vettek részt luxusutazáson, melyik ékszerboltban hagyott többmilliós számlát valaki, majd öt évre visszamenően egyeztetik az adóbevallásokkal. Akiknél úgy látszik, nincs vagy nem volt fedezet a kiadásokra, ott beindul az ellenőrző gépezet: egyeztetésre hívják az illetőt vagy kérdőívet küldenek ki - ami akár vagyonnyilatkozatnak is tekinthető. A végeredmény - legalábbis az APEH szerint - milliós adóbírságok, milliárdos plusz adóbevétel.

Persze már az elmúlt években is voltak ilyen vizsgálatok, de mindössze pár száz. A jövőre beígért tízezer vizsgálat lehetősége viszont már minőségi ugrás, mondhatni paradigmaváltás - ami beindította vagy más szóval görcsbe rántotta a tehetőseket, s ennek következtében máris megindult a tőke kifelé. Nem csak egy vékony gazdag réteg érezte-érzi úgy, hogy lecsap rá az adóhivatal, hanem azok is, akik eddig úgy vélték: nem tartoznak a legmódosabbak közé, s ezért nem fenyegeti őket szigorú és alapos vizsgálat. Most viszont úgy tűnik, ők is léptek. Ez csapódott le az említett - és vélhetően más - svájci bankoknál is. A magyar pénzintézetekből, számlákról és egyéb befektetésekből származó pénz landol most és a jövőben náluk, hiszen a svájci banktitok védelmet nyújthat, reményt adhat a magyar adóhatósági vizsgálatok ellen.

A kimenekülő tőke azonban csak a jéghegy csúcsa. Az adóhatósági vizsgálatok hatása sokkal szélesebb körben érvényesül. Már most panaszkodnak az ingatlanosok, az utazási irodák, az autókereskedők és a galériások. Attól tartanak, hogy a luxuscikkek iránti kereslet mérséklődése elsősorban náluk csapódik le, forgalmuk és bevételeik csökkennek. Ez pestiesen szólva lehetne egyéni szociális probléma is, de a helyzet ennél jóval árnyaltabb. A drága cikkek és utazások forgalmának csökkenése ugyanis adóbevétel-kieséssel jár együtt, s ez biztos, hogy milliárdos nagyságrendet érhet el évente. A gazdagok ugyanis az adóhivatali vizsgálatoktól tartva nem a magyar boltokban vásárolnak - inkább Bécsben, Londonban vagy New Yorkban. Autót pedig inkább Pozsonyban, Kolozsváron vagy Kassán vesznek majd, s ott kötnek biztosítást és szereltetik a járgányokat - ráadásul mindezt sokkal olcsóbban. A kedvezőtlen hatás tehát sokszorozódik, mint ahogyan a kieső adóbevételek is. Mindezek hatását és összegét felbecsülni egyelőre lehetetlen.

Mint ahogyan az elmaradt adóamnesztia hatását sem lehet felmérni. A kormány ugyanis, úgy tűnik, jegelte annak a törvénynek az előterjesztését, amely lehetővé tette volna a külföldön lévő vagyonok kedvezményes hazahozatalatát. Az őszi ülésszakra szánt törvénytervezet egyszeri, tízszázalékos adó mellett próbálta volna hazacsalogatni a külföldi számlákon levő magyar vagyonokat - mégpedig úgy, hogy garanciát nyújtott volna az anonimitásra, vagyis arra, hogy az adóhivatal később nem csap le a pénzét hazautalóra. Úgy tűnik, hogy a sikeres külföldi példák nem sarkallták cselekvésre a kormányt, inkább a befuccsolt német adóamnesztia tanulságait vette figyelembe akkor, amikor a törvényjavaslat mellőzéséről döntött. Persze az is lehet, hogy mérlegre tették az amnesztia következtében befolyó pénz és a "bezzeg a gazdagoknak mindent szabad" politikai következményeit, s úgy látták, ez utóbbi súlyosabb...

A most bejelentett adószigorítás és adórazzia réme immár értelmetlenné és lehetetlenné teszi az amnesztia bevezetésének lehetőségét. A kormány - bizonyára politikai tényezőket is figyelembe véve - a vasszigor mellett döntött. Ez sokba kerül majd - és nem csak a gazdagoknak.

Szakonyi Péter, Magyar Hírlap


fidesz.hu