Márciusban ünnepli megalakulásának, a római szerződés aláírásának ötvenedik évfordulóját az európai közösség. A római szerződést, valamint az azóta elfogadott alapszerződéseket felváltani hivatott alkotmány életbe lépése helyett azonban mindössze egy deklarációval kell majd beérnünk. Az EU népszerűsége az eddig mért egyik legalacsonyabb szinten áll, és az egységes Európa megálmodói csak azzal vigasztalódhatnak, hogy az unióban és intézményeiben még így is jobban bíznak az emberek, mint a hazájuk intézményeiben. Míg saját országukról az európaiak mintegy fele gondolja, hogy rossz irányba mennek a dolgok, az EU-ról csak egyharmaduk gondolja ezt. A bővítést gyakorlatilag ugyanannyian ellenzik, mint ahányan támogatják. A többség egyébként elfogadná az alkotmányt - köztük a dokumentumot korábban népszavazáson elutasító franciák és hollandok is. Csakhogy a vészesen lejáratódott politikai elit e két ország egyikében sem meri ismét megkockáztatni, hogy a szavazás ismét az alkalmatlanságáról szóló referendummá váljék.

A tengely béna fele

Ebben a helyzetben kellene csodát tennie Berlinnek. Csakhogy hiába Angela Merkel elkötelezettsége, ha az EU lokomotívjának tartott francia-német kettős egyik tengelye elakadt. Jacques Chirac elnök olyan népszerűtlen, hogy jobb, ha meg sem szólal. Az áprilisi választásokig teljes a bizonytalanság. A konzervatív Nicolas Sarkozy minialkotmányt szeretne, újabb népszavazás nélkül. A szocialista elnökjelölt, Segolène Royal viszont újratárgyalná az alkotmányt, majd európai népszavazásra bocsátaná.

Londonban a folyamatos botrányok megbénítják az eddig leginkább Európa-barát kormányfőt, Tony Blairt. Utódjelöltje, Gordon Brown sokkal bizalmatlanabb a kontinenssel szemben, s kerülné a népszavazást.

Lengyelországban a nyugati munkavállalási lehetőségek és a gazdáknak jutó uniós támogatások miatt népszerű az EU és az alkotmány is. Csakhogy soha ilyen euroszkeptikus kormánya nem volt még Lengyelországnak. Csehországnak még kormánya sincs, de a korábban Václav Klaus vezette polgári demokraták ellenzik az alkotmányt, s lengyel kollégáikhoz hasonlóan attól tartanak, hogy a nép esetleg megszavazná.

Egyeztetés az utódokkal

A németek, Merkel korábbi, a viszonylag gyors megállapodásban bízó szavai ellenére, kénytelenek az alapokmány ügyét az elnökség végére hagyni. A júniusi EU-csúcson próbálnak majd menetrendet elfogadni arról, milyen módon és mikorra szülessen meg az új szöveg. Berlin szeretné, ha 2008 második felére, a francia elnökség idejére ratifikálható állapotba kerülne az alkotmány, hogy a 2009-es európai választásokat már annak alapján rendezhessék. Az ilyen hosszú távú tervek miatt a németek két utódukkal, Portugáliával és Szlovéniával is egyeztették programjukat, amelynek végrehajtásába is aktívan be kívánják vonni őket.

Addig pedig marad a márciusi deklaráció, amelyben az eredeti tervek szerint újra kívánták fogalmazni az EU alapértékeit, de egy ilyen nagy indulatokat kavaró ideológiai vitát - a Vatikán már jelezte, hogy az alkotmány helyett a deklarációban szeretné látni Isten nevét - Berlin nem szívesen vállalna.

Így az elnökség első félidejére maradnak a praktikus dolgok. Az egyik ilyen a vállalkozásokat sújtó európai túlszabályozás csökkentése. Günter Verheugen vállalkozásokért felelő uniós biztos most határozott szövetségesre talál eddigi szélmalomharcához. Verheugen szerint az adminisztrációs terhek az uniós GDP 3,5 százalékába kerülnek a vállalkozásoknak, ezért a negyedük eltörlése is százötvenmilliárd euróval (38 ezer milliárd forint) növelné a GDP-t. Angela Merkel egyik konkrét javaslata az, hogy a parlamenti ciklus végéig el nem fogadott európai bizottsági előterjesztéseket (jogszabályokat csak az Európai Bizottság kezdeményezhet) el kell felejteni. Ma ugyanis minden javaslat addig kering a jogalkotás útvesztőjében, amíg valamiféle, sokszor a kényszerű kompromisszum miatt eredeti célját már elérni képtelen vagy elavult formában fogadják el.

Integrált energiapolitika

A német elnökség kiemelt témái közé tartozik az energia kérdése is. A környezetvédelmi államtitkár Berlin-ben egy nemzetközi újságírócsoportnak elmondta, hogy olyan integrált energiapolitikát akarnak elindítani, melyben az ellátás biztonsága és a hatékonyság, illetve a környezetvédelmi szempontok együtt jelennek meg. Mathias Machnig szerint sürgősen megoldást kell találni a kiotói szerződés lejárta utáni (2020) időkre is, de a kiotói célok sem lesznek teljesíthetők jelentős változások nélkül. A jelenlegi trendeket figyelembe véve az energiaszükséglet 2050-re harminc százalékkal nőne, s a károsanyag-kibocsátás megduplázódna. Machnig ezért Európában is bevezetné a japán rendszert, amelyben csak a leghatékonyabb energiafelhasználású elektronikai cikkek kerülhetnek majd forgalomba. A megújuló energiák pedig nemcsak környezetkímélők, de 2020-ra a környezetvédelmitechnológia-ipar volumene meghaladhatja az autóiparét.

Berlin támogatná az úgynevezett "tiszta szén" eljárással működő erőművek építését is, mivel a hagyományos energiaforrások egyelőre nem lesznek teljesen nélkülözhetők, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a kínai gazdaság gyors növekedésével arányosan miként emelkedik a károsanyag-kibocsátás. Az atomenergia kérdését viszont messziről kerülik, mivel ebben a német nagykoalíció tagjai szögesen ellentétes álláspontot képviselnek.

A legsürgetőbb ügy Európa energiafüggőségének csökkentése. Ez egyúttal politikai kérdés is, hiszen a gáz túlnyomó része Oroszországból érkezik. Miután Berlin Moszkvával közösen épít gázvezetéket, nem meglepő a német külügyminiszter tegnapi kijelentése. A Moszkvába látogató Frank-Walter Steinmeier közölte: az EU-orosz új partnerségi megállapodás aláírásával "nem várhatunk addig, amíg Oroszország végrehajtja a szükséges belpolitikai reformokat". Igaz, hozzátette, hogy az emberi jogok romló helyzete sem hagyható figyelmen kívül, és felszólította Moszkvát, írja alá az energiaszállításokat szabályozó uniós energiachartát. Steinmeier ugyanakkor figyelmeztetett, hogy Oroszország nélkül elképzelhetetlen olyan nagy konfliktusok megoldása, mint a közel-keleti vagy az iráni.

A német elnökség egyik fő területe pedig éppen a külpolitika lesz. Berlin készül Koszovó sorsának rendezésére, Iránnál pedig el akarja érni, hogy a várhatóan rövidesen rendelkezésére álló nukleáris technológiát csak áramtermelésre, és ne hadicélokra használja. Kezelni kell az ősszel választások elé néző Ankarát is. Törökországgal az EU másfél hete részlegesen felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat, s a török vezetés most dühöng. Berlin pedig, mivel amúgy is ellenzi, hogy Törökország valaha is az EU teljes jogú tagja legyen, nem a legalkalmasabb partner a megnyugtatására. Egy ilyen stratégiailag fontos partner elidegenítése viszont megengedhetetlen - s ezt tudják jól a németek is.

Rockenbauer Nóra, Magyar Hírlap


fidesz.hu