Ha bármilyen rendszer vagy társadalom úgy gondolja, hogy a főbűnösök életét el lehet venni (Európában mi nem így gondoljuk, legalábbis most), a kör máris bezárult: a bűnt elkövették, a tettest elfogták, elítélték, és kivégzik.

Hogy, hogy nem, Irakban ma nem léteznek azok a körülmények, keretek, melyek révén arról lehetne beszélni, hogy az ítélet törvényes. Sokkal inkább "a jaj a legyőzöttnek" ősi metódus szerint működő eljárásról van szó: az új rezsim emberei megszabadulnak a régiektől, azzal a módosító kitétellel, hogy ez az új rezsim nem az iraki néptől származtatható, ami legitimálná. Az országot ugyanis egy külföldi nagyhatalom vezette koalíció elfoglalta, és megszállva tartja, ezáltal döntötték meg Huszein uralmát. Tartottak ugyan választásokat, ám a megszállók jelenléte és az erőszak miatt ezek nem eredményezhettek legitim törvényhozást és kormányt, főleg nem ezektől független igazságszolgáltatást. A három pillér nemcsak ingatag, hanem jóformán nem is létezik.

Minden ellenkező értelmű nyilatkozat ellenére Irak nem demokrácia, és még ha a dolgok jó irányba is mennének, akkor sem válhatna azzá jó ideig. Ha kivégzik Szaddám Huszeint, az jogi értelemben csak egy gyilkosság lesz a 2003 óta zajló események során elkövetett több százezerből - mit sem segít a látszat, az adminisztratív körítés, mely ráadásul messze nem tökéletes.

Amikor a világ egy kormányzati tisztségviselőtől, azaz a nemzetbiztonsági tanácsadótól tudja meg, hogy milyen döntést hozott a fellebbviteli bíróság, akkor már ott sérül a hatalmi ágak szétválasztásának magasztos elve. Persze ne feledjük, hogy ami a mi nézőpontunkból feltűnő, azt az iraki zűrzavarban sokan észre sem veszik. Épp ezért nem demokrácia, nem szabad, független ország - mint azt próbálják elhitetni. Aki ellenzi Huszein kivégzését, azért teszi, mert a pártján áll, valószínűleg szunnita, és jól (a jelenleginél jobban) boldogult a Bász párt uralma alatt, nem pedig azért, mert észleli a jogrend alapvető sérelmét. Aki egyetért vele - esetleg azok közé tartozik, akik önkéntes hóhérsági ajánlatukkal bombázzák a bábkormányt -, valószínűleg síita, esetleg a kurd nemzetiséghez tartozik, tehát jócskán megszenvedte a Huszein-rezsim időszakát.

Ma még nem tudható, hogy valóban ki fogják-e végezni Huszeint. Nagy a bizonytalanság; korábban még arról szóltak a hírek, hogy a fellebbviteli döntést az elnöknek kell ellenjegyeznie, ma ezt már elutasítja a hivatala. Kérdés az is, hogy mi jár a washingtoniak - azaz a zűrzavar előidézőinek - fejében. Lehet, hogy - utólagos okoskodással - jobb lett volna, ha "elfogásakor, harc közben" lelövik? Akárhogyan is, a volt diktátor pere jól jellemzi azt a káoszt, melyet az Egyesült Államok politikája teremtett Irakban. Csak abban reménykedhetünk, hogy a kísérlet kudarca nyomán globálisan előtérbe kerülnek a kifinomultabb eszközök, vagy ami mindenkinek a legjobb lenne, felhagynának a "demokratizálás" erőltetésével, ami elviselhetetlenül sok emberáldozatot követelt - igazi, tartós eredmény nélkül.

Magyar Nemzet, Zord Gábor László
fidesz.hu