Bár a reformnak nevezett valaminek a várható jótékony hatását még nyomokban sem látjuk, az internacionalistákból globalistákká átvedlett elvtársak minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megőrizzék megbízóik bizalmát. Sajátságos módon nem a magyar választók bizalmáról van szó, hanem azokéról, akiknek az érdekében nadrágszíjjal, időnként gumilövedékkel és könnygázzal "reformálnak".

Még az óévben kiderült: Molnár Lajossal nem lesz gördülékeny az egészségügy átalakítása. A nagy "reformer" ugyanis a kórházak átalakítása előtt megfeledkezett egy aprócska körülményről, arról tudniillik, hogy a kórházi ágyak kidobálása után a vezető szakorvosok nemcsak a kalapjukat veszik, hanem hónuk alá kapják a lélegeztető gépeket is, amiket az áfatrükkös gazdálkodást igénylő nehéz időkben alapítványaik nevére gyűjtöttek be adományokból. Január első napjaiban pedig azzal szembesültünk a gyógyszertárakban, hogy a november elején beharangozott és törvényerőre emelt háromszáz forintos dobozdíjat mégsem kérik a patikusok, mert a beszedését nem sikerült a hatálybalépés idejére szabályozni. A benzinkutasok most még sebbenzinnel moshatják kezeiket, a káosz őket egyelőre nem érte el.

Ha összehasonlítjuk a BKV-vonaljegy, a fővárosi vécéhasználati díj, a 300 forintos orvosi vizitdíj és a dobozdíj költségének nagyságrendjét, illetve utóbbiak adminisztrációs költségeit, még örülhetünk is, hogy csupán elszenvedői vagyunk az ostobaságnak, és nem az elkövetői. Az egészségügyi miniszternek valószínűleg már se megbízható kezelőorvosa, se gyógyszerésze nincsen, így aztán nincs kitől megkérdeznie utólag se, hogy vajon nem járt volna-e kevesebb mellékhatással egyszázaléknyi tb-járulék-emelés, mint ennyi erőltetett - és csekély társadalmi megbecsülést és gazdasági hasznosságot eredményező - sületlenség.

Ráadásul itt van a nyakunkon a gázártámogatás átalakítása a megszokott gyurcsányi bonyodalmakkal és a bojkottszámba menő zárt ajtókkal a gázszolgáltatóknál. Arról most ne is essék több szó az indokoltnál, hogy a Horn-kormány idején ugyanez a koalícióba tömörült társaság adta el potom áron (47 milliárd forintért), alkotmánysértő módon az önkormányzatok gázszolgáltató cégeinek többségi tulajdonjogát azoknak a külföldi befektetőknek - szerződésben rögzített mértékű, garantált és kivonható nyereséggel -, akik most zárt ajtókkal kedveskednek szegény ügyfeleiknek. Ezek a gázszolgáltatók amúgy húsz százalékkal drágábban kapják az orosz gázt, mint a többi uniós országbeli társaik, miközben a mi miniszterelnökünk van olyan jó barátságban Putyin elnökkel, hogy kemény üzleti tárgyalás helyett puha narancsfelfújt falatozásával töltheti el az időt egy történelmi villában.

Pedig ha nem terhelné az embereket az elfuserált gázközmű-privatizációval garantált eszközarányos nyereség, és az egykori Nagy Testvérrel a szirupos barátság helyett a korrekt üzleti viszonyt ápolnák a szocialisták, most nem lett volna szükség ilyen brutális gázáremelésre. És nem kellene a megszorítócsomag által kizsigerelt embereket még arra is rákényszeríteni, hogy a fűtés költségének enyhítése érdekében napokig a hivatalt járják: gázóraátírással, a nagymama lakcímének megváltoztatásával töltsék az időt.

Persze lehet, a gyurcsányi reform lényege csupán annyi, hogy érezzük magunkat megalázva a saját hazánkban.

Torkos Matild,
Magyar Nemzet

fidesz.hu