Azt mégse mondhatták, hogy jó a programjuk, a Horn- Kuncze-koalíció harmatos teljesítményét sem hibáztathatták, maradt az egyetlen elfogadható indok: a Fidesz jól kommunikált. Ki is nevezték gyorsan médiapártnak, olyannak, amelyik érti és ügyesen használja a modern politika nyelvezetét, s valójában csak virtuális, úgymond médiapolitizálást folytat. Ám a párt hatalomra kerülésével azonnal megszűnt a médiumok manipulálásában mutatkozó fölénye, mert a bölcs ballib sajtómunkások átláttak a szitán, s a Fidesz-kormány minden kezdeményezését tárgyilagosan lejáratták, megtaposták, besározták.

A kormányzati kommunikáció azóta sem szedte össze magát, pedig mind a Medgyessy-, mind a Gyurcsány-kormány időt, energiát, pénzt nem kímélve próbálta feltáplálni. Már Medgyessy Péter idő előtti bukása jelezte, hiába tépték éjt nappallá téve a szájukat mindenféle társadalmi párbeszédről, a döntési mechanizmusok demokratizálásáról, a nép és a vezetés között kiépülő és elmélyülő kommunikációs csatornákról, a volt kormányfő csupán azt a jelentéktelen apróságot volt képtelen elhitetni magáról, hogy alkalmas lenne a posztjára. (Menesztésében a legkevésbé sem játszott szerepet akadozó nyelvű, hebegős mivolta.)

Gyurcsány Ferencről az a hír járta, hogy született kommunikátor, aki az emberek meggyőzéséhez felettébb gazdag eszköztárral rendelkezik. Ebből annyi vitathatatlanul igaznak bizonyult, hogy gazdag, talán azért is szerezhetett gond nélkül annyi meggyőződéses hívet párton belül és kívül, példázva az ősi mondást: pénz beszél. Modern, globalista, EU-konform változatában: a tőke kommunikál. A kormány azóta kommunikációs offenzívában van, olyannyira, hogy ma már általánosan elfogadott közhely, miszerint kormányzás helyett is csak kommunikál.
Ám lássuk be, kommunikálni sem könnyű! Mást ne mondjunk, itt van ez a nehézfejű lakosság, amelyik képtelen megérteni a reformok lényegét. A kormány hiába ölt és öl bele milliárdokat az állampolgárok felvilágosításába, a nyáron hiába vonta össze, most hiába választja szét a kormányzati és a kormányfői kommunikációs stábot, hiába küldte (engedte) el a győztes csapat tagjait, hiába pótolná őket a fogpasztamosolyú PR-sztárral, hiába hagyja a helyén, netán lépteti elő Gál J. Zoltánt, az értetlen nép akkor sem tudja felfogni, hogy miért kell közvetlenül fizetnie mindazért, amiért eddig adózott, s ha már közvetlenül fizet érte, miért kell többet adóznia is. Gyurcsány Ferenc szerint a kormány népszerűségvesztése a gyenge kommunikáció eredménye, mintha a kormány teljesítményének semmi köze nem lenne a választói hajlandósághoz. Ám demokráciában nem elegendő lecserélni a személyeket, átalakítani a stratégiát, harsogni, sulykolni a dübörgő gazdaságról, a nagy jólétről és hasonlókról szóló sületlenségeket, a hatékony kormányzati kommunikációhoz az is kell, hogy valami igazságot üzenjen és közvetítsen.
Persze az igazság még Gyurcsánynak is túl sokba kerülne.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet
fidesz.hu