Gyurcsány Ferenc miniszterelnök rövid időn belül bejelentheti új jegybankelnökjelöltjét, akit aztán a köztársasági elnök nevez ki. Úgy tudjuk, a legesélyesebb az 1954-ben született Simor András, a Deloitte könyvvizsgáló és tanácsadó cég magyarországi vezére, a már megszüntetett konvergenciatanács tagja.

Az új elnök kinevezésével a kormány és a jegybank viszonyában új korszak következhet, ráadásul fél éven belül a jegybank teljes felső vezetése is lecserélődhet, hiszen lejárnak az alelnöki mandátumok is. Elsőként Szapáry Györgyé - még februárban. Helyére jogilag még Járai Zsigmondnak kell jelöltet állítania, ám vélhető, hogy megegyezik utódjával e személyi kérdésben. A nyáron aztán Auth Henrik és Adamecz Péter sorsáról, utódlásáról is dönteni kell.

Az utóbbi négy és fél év kényszerű együttélése és súlyos konfliktusokkal terhelt kapcsolata után persze nem meglepő, hogy a kormányfő nem marasztalja Járai Zsigmondot a Magyar Nemzeti Bank (MNB) élén. Helyére nyilván olyan szakembert keres, akit nemzetközi tapasztalata, elismertsége, hazai tekintélye és szakmai felkészültsége, valamint egyensúlyérzéke alkalmassá tesz a független intézmény irányítására, ám aki egyben kész a konvergenciaprogram és a reformok ésszerű, a jegybanki működéssel összeegyeztethető támogatására.

Simor András technokratának számít, nem köthető politikai irányzatokhoz. Pályafutását az MNB-ben kezdte, s dolgozott a jegybank azóta megszűnt londoni leánybankjánál, a Hungarian International Banknál is. Innen a magánszférába vezetett az útja: 1989-ben alapító vezérigazgatója a Creditanstalt brókercégének. Nyolc évvel később az anyacég, a CA IB Investmentbank bécsi ügyvezető elnöke lett, s ő vezényelte le a Creditanstalt és a Bank Austria befektetési bankjának fúzióját a térségben. Hazatérte után 1998-ban - sajátos módon - Járai Zsigmondot váltotta négy évre a Budapesti Értéktőzsde elnöki székében. Már 1999-ben azonban a Deloitte magyarországi leányvállalatának a vezetője is lett, az ő feladata volt a cég hírnevének visszaállítása, miután a néhány évvel korábbi Postabank-botrányban, a pénzintézet könyvvizsgálójaként tevékenykedő Deloitte megégette magát. A Business Week 2001-ben Európa ötven kiemelkedő üzletembere közé sorolta.

Tavaly kettős szerepben szólhatott hozzá a magyar gazdaságpolitika alakításához. Egyrészt Gyurcsány Ferenc felkérte, hogy harmadmagával legyen a konvergenciatanács tagja, azé a testületé, amely véleményezte az uniónak beadott deficitlefaragási tervet. Másrészt szakmai tekintélyével hozzájárult a CEMI nagy figyelmet keltett munkaanyagához, amely a sikeresen felzárkózó európai országok tapasztalatai alapján egyfajta alternatív programot rajzolt fel, középpontjában az adórendszer reformjával. Ez a megközelítés fokozatosan teret nyert a kormányzati elképzelések között is, bár a CEMI programját sokan tekintették a Fidesz hivatalosan nem vállalt gazdasági stratégiájának is. Ebben a munkában a jegybank munkatársai is részt vettek, Járai Zsigmond védnöksége alatt.

A március eleji személycsere egy súlyos vitákkal terhelt időszak végére tehet pontot. Járai Zsigmond, aki az Orbán-kormány pénzügyminiszteri székéből ült át a jegybankelnökibe 2001 tavaszán, nem igazán tette szóvá a Fidesz-kormány költségvetést lazító, költekező politikáját a közelgő választások előtt, ám a 2002. áprilisi választások, a szocialista-szabad demokrata koalíció győzelme után már úgy látta: a kiadások növelését meg kellene állítani. A jegybank kamatot is emelt a választásokat követően. A szerencsétlen indítást követően sohasem enyhült a kölcsönös ellenszenv, bár időről időre elhangzottak az együttműködést kölcsönösen szorgalmazó nyilatkozatok.

Szakértők, sőt külföldi megfigyelők körében is megütközést keltett, hogy Járai igen gyakran, sokszor durva hangnemben bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, megkérdőjelezte a költségvetés számait, miközben a sajátos módszertannal készült inflációs előrejelzések - ami mégiscsak a jegybank fő tevékenységi köre - nem váltak be. S miközben a kormány valóban a költségvetési számok felfelé korrigálására kényszerült, s emiatt még a konvergenciaprogramját is visszakapta Brüsszelből átdolgozásra 2006-ban, a jegybanki kamatpolitika is lejáratódott, inkább növelte a nehézségeket, mint enyhítette volna őket.

Az infláció elszánt ellenségének állította be magát Járai, s függetlenül a költségvetési és jövedelempolitikától, művi úton igyekezett levinni: magas kamatokkal, erős forinttal. Az ésszerűtlenül megerősített forint exportfékező hatása miatt a munkaadói szervezetek már 2002 végén lemondásra szólították fel, és a szocialista frakció sem fogta magát vissza, ha Járai elmozdítására buzdíthatott. Ő maga ma már nyilvánosan elismeri, hogy követett el kommunikációs hibákat.

Emlékezetes, hogy 2002 végén és 2003 elején a forint az euróval szembeni ingadozási sávja erős szélére került, özönlött be a forró tőke, s kamatot kellett csökkenteni. Majd 2003 nyarán a kormány - a jegybankkal egyetértésben - gyakorlatilag leértékelte a forintot az export ösztönzésére, ám bizalmi válságot robbantott ki, s az év végén az MNB drámai kamatemelést hajtott végre, ahonnan aztán az csak lassan ereszkedett lefelé.

Sajátos egybeesés, de 2003 szeptemberében, három évvel az őszödi beszéd kiszivárgása előtt, Járai bejelentette: nem hazudik többet, bár nem derült ki, ki és mikor kényszerítette volna arra, hogy ne az igazat mondja. Egy bő évvel később kulturálatlan, alkotmány- és Európa-ellenes lépésnek bélyegezte a kormány azon szándékát, hogy a jegybanktörvény megváltoztatása révén kibővíti a monetáris tanácsot. Még egy évvel később, immár az újabb parlamenti választások felé közeledve, nagy feltűnést keltett azzal, hogy hetente többször nyilatkozott a pénzügyi válság eshetőségéről.

l Számos jelöltet emlegettek korábban Járai Zsigmond helyére, miután a szocialisták választási győzelmét követően egyértelművé vált, hogy a jegybank elnöke új ember lesz 2007 márciusában.

Hosszú ideig Surányi Görgyöt tartották esélyesnek a szakértők, miután a CIB-tulajdonos Banca Intesa Group közép-európai regionális igazgatója már két ízben betöltötte ezt a posztot, és nemzetközi elismertsége is megkérdőjelezhetetlen. Ám ő néhány hónapja határozottan cáfolta, hogy bárkivel is tárgyalt volna erről. De komolyan szóba került Karvalits Ferenc neve is: a Wallis és a Graphisoft igazgatóságának tagja, a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. elnöke korábban dolgozott a jegybankban, és három éven át volt a CIB vezérigazgatója. Az utóbbi időben esélyesnek tűnt Hamecz István, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, a jegybanktanács tagja is - az MNB-t például ő képviselte a konvergenciatanácsban, és együtt tudott dolgozni a kormány tagjaival.

A jegybankelnökségért azonban versenybe szállt Medgyessy Péter egykori miniszterelnök is: ő már 2006 májusában - a szocialisták választási győzelmét követően nem sokkal - nyilvánosan jelezte, hogy szívesen vállalná a megbízatást. Választ azonban nem kapott erre az ajánlatra.

Fél évvel ezelőtt még több jelölt neve forgott, így szóba került Neményi Judit közgazdász, a jegybanktanács tagja, Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója, Erdei Tamás, az MKB Bank elnök-vezérigazgatója, a Bankszövetség elnöke is. Rajtuk kívül Farkas Ádámot, az Allianz Bank vezérigazgatóját, valamint Erős Jánost, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatóját tartották esetleg esélyes-nek - legalábbis a pletyka szintjén.

Népszabadság - fidesz.hu