- Mellkasi fájdalmakkal decemberben kórházba szállították: nem vállalta túl magát?

- Egész életemben túlvállaltam magam. Gyerekkoromban nyelvet, zenét tanultam, hittanra jártam, igyekeztem jól teljesíteni az iskolában, sportoltam. Később élsportoló, mellette az Astoria Szálló üzletvezetője lettem, aztán jöttek a társadalmi feladatok. Ezek elől sosem tértem ki, mert nagyszerű érzés, ha az emberre számítanak. Persze mindenkinek megvannak a fizikai határai, nekem is, ez most kiderült.

- Érthető, ha a Fidesz-alelnökséget áldozza fel az egészségért. A súlytalan alelnököktől - önt és Pelczné Gáll Ildikót emlegetik így - sokan amúgy is megszabadulnának.

- Nem érzem magam súlytalannak. Úgy gondolom, a polgári-keresztény tábor olyan embert lát bennem, aki megtestesíti azokat az értékeket, amelyeket ő fontosnak tart. A két tavalyi kampányban Orbán Viktor után talán én szerepeltem a legtöbbet. Mégis, mitől tekintenek valakit súllyal bíró politikusnak?

- Mondjuk attól, ha hozzátett valamit pártja politikájának tartalmához. Ön hozzátett a Fideszéhez?

- Nem. Tudatosan kértem, hogy ez ne is legyen a feladataim közt - ehhez későn csöppentem a politikába. S hogy miért lettem alelnök? Egyszerű tagnak is beszálltam volna, de a pártban úgy gondolták: azt a vezetői tapasztalatot, amelyet nagykövetként, MOB-elnökként szereztem, a vezetésben kamatoztassam. De miért lennék súlytalan attól, mert nem én találom ki a politikai stratégiát? Vannak szélsők, irányítók, hátvédek. Én középpályás vagyok. Jobbra és balra is tudok tekinteni.

- Amikor bocskait húz, akkor épp jobbra tekint?

- Én is emberből vagyok, több arcom van. Szívesen azonosulok a nemzeti jelképekkel, boldogan viselem a piros-fehér-zöld melegítőmet, amit szintén bíráltak. Vagy a nemzeti ünnepen felveszem a bocskait. Egyébként még messze nem voltam politikus, amikor egy NOB-ünnepségen bocskaiban mondtam el a beszédemet, hogy kifejezzem: magyar vagyok, a magyarok nevében szólok.

- Ön szeptemberben, még a spontán tüntetések időszakában, szólt a Kossuth téren is - fehér ruhában. Nem érezte úgy, hogy eszköze a Fidesz "ott is vagyunk a tömeggel meg nem is" politikájának?

- Önszántamból mentem, mert szükségét éreztem kiállni a hazugság ellen. Arra kértem az embereket, viseljünk fehéret, mert az a tisztaság és a béke színe. Örültem, hogy sokan azonosultak a kezdeményezéssel. Példátlan, amikor a miniszterelnök szájából hallhatja az ország: hazugsággal nyerték meg a választást. Tehát lehet, hogy szokatlanul viselkedtünk, de nem volt kétarcú a politikánk. Gyurcsány megkapta az ultimátumot, s a felszólítást, hogy mondjon le.

- Ezzel össze is rántották a baloldalt.

- Olyan példátlan helyzet adódott, amire csak példátlan módon lehetett válaszolni. Ami 2006 őszén történt, nincs a nagykönyvekben, ezt semmilyen politológus nem tudja kezelni.

- Az Európai Unió meg nem akarta. Sőt "Feri telefonjaival" sikerült elérni, hogy segítsenek a hiánytitkolásban.

- Valóban, mindig lesznek, akik Brüsszelből akár elvtelenül is segítik a szívükhöz közel állókat. Itt sem volt szó másról, mint kis stikliről: nem közeledtünk Schengenhez, az euróhoz, nem kaptunk több pénzt, csupán hatalomban maradhatott a kormány. Mindez azonban eltörpül az unió előnyei mellett. Tényleg úgy látom, hogy a Szent István-i út egyenes folytatása az uniós tagság. Biztonságot ad, hosszú távon pedig gazdasági stabilitást is eredményez.

- "A többi európai országban a népharag elsöpört volna egy ilyen miniszterelnököt" - mondta korábban. Ön szerint rosszabbak vagyunk más népeknél?

- Biztosan nem. A nép haragudott. Szabad is neki. Otthon. Ott is jobb, ha a szájára tapasztja a kezét. Úgy látszik, a demokrácia kibontakozásához néhány évre még szükség van. Ma még működnek a rendőrállami reflexek. Ha gondol is valamit a polgár, nem meri kifejezni: fél, hogy jön a retorzió a munkahelyén. Egy normális demokráciában ilyen nincs - két napig nem maradhatott volna helyén a hazug miniszterelnök. Ami a rendőri atrocitásokat illeti: konferenciát, fotókiállítást rendeztünk Brüsszelben. Meg is van a véleménye a többi országnak. De mit tehetnének? A magyar parlament bizalmat szavazott Gyurcsánynak. Biztos vagyok benne, hogy voltak ott képviselők, akik szégyellték magunkat. De amikor a pártgépezet működni kezd, háttérbe szorul az erkölcs és a demokrácia, és beállnak a nagyfőnök mögé.

- A Fideszben tán nem ez a helyzet?

- Nálunk nincs morális válság, ez nagy különbség. Az viszont igaz, hogy egy csapatban minden erőfeszítésnek az első embert kell segítenie. Ha ő erős, erős a csapat is. Ha gyenge, az egész szervezet komolytalan. A Magyar Olimpiai Bizottságnál is mindenkitől elvárom, hogy nekem segítsen. Ha én nem vagyok erős, a MOB-ról alakul ki rossz vélemény.

- A MOB-ban pedig nem mindenki segíti önt. Ősszel épphogy meg tudta tartani elnöki székét.

- Ez nem is tett jót a szervezetnek. El tudom képzelni, hogy szponzorok visszalépnek, látva a huzakodást. A kormánykoalícó pedig ötször is meggondolja, hogy egyetlen forintot is adjon a sportra, csak mert politikai szerepet mertem vállalni, ráadásul nem az ő oldalukon.

- Vagyis tényleg a MOB érdekei ellen való, hogy pártember vezeti. Nem lenne érdemes lemondania a politikáról?

- Nehogy már azoknak legyen igazuk, akik tisztességtelenül támadnak, akik politikai alapon vonogatják meg a pénzeket! A MOB-ot nagyon szeretem, de az ország dolga csak fontosabb. Én pedig az ország építéséhez fogok hosszú távon hozzájárulni a magam szerény eszközeivel. Kellenek emberek, akik ki tudnak állni a többiek elé, beszélni a magyarságtudat, a nyelv, a táj szépségéről, akik kiállnak a határon túliakért.

- Pedig biztos konfliktushelyzetektől szabadulhatna meg: Fidesz-politikusként nem megy a Nap-keltébe, a producer Gyárfás Tamással viszont együtt kell dolgoznia a MOB-elnökségben. Ez egyszerű?

- Nem. De Gyárfás Tamás is választott ember.

- Aki azt mondta, lemond, ha önt megerősítik tisztségében. Miért nem adja vissza neki a "Mondjon le!" kölcsönt?

- A helyében rég lemondtam volna. Látom, nem is érzi jól magát. Elnökségi üléseinken számítógépezik, telefonál, mintha ott sem lenne. Ez luxus, de tudomásul veszem. A közgyűlés felszólíthatja, ő felajánlhatja a lemondását, megméretheti magát - ezt tettem én is ősszel -, de kényszeríteni nem lehet. Annak pedig, hogy nem megyek a Nap Tv-be, a legkisebb hiányát sem érzem. Az ottani újságírók nagy része úgy bánt velem, mint egy köztörvényes bűnözővel. Kizárólag olyan kérdéseket kaptam, amelyekből csak rosszul lehet kijönni.

- Hogy mégse legyen hiányérzete: miközben pártja a megszorításokat ostorozza, ön Puskás Ferenc temetésének művészeti vezetését a jobboldali Koltay Gáborra bízza. Mi ez, ha nem közpénzfolyatás elvbarátoknak?

- A legnépszerűbb magyar ember temetésének napját a kormány nyilvánította gyásznappá, amelynek megvannak a szabályai. A nemzet halottjának meg kell adni a méltó végtisztességet. Az általam vezetett kegyeleti bizottságon keresztül egyébként kevesebb mint 60 millió forint ment át a költségekből. Kár, hogy erről kell beszélni. Elszomorító volt látni, hogy Puskás Ferenc temetésére nem telik meg a Népstadion, holott az egész világ figyelemmel követte a búcsút.

- És az elszomorítaná, ha tavasszal mégsem választanák Fidesz-alelnökké?

- Ha a tagság azt mondja, jöjjön fiatalabb vagy egy harcosabb alkat, elfogadom. Ha ennyi volt a futásom, akkor erre leszek büszke. De most úgy érzem, kandidálni fogok az alelnöki posztra. A visszajelzések azt mutatják, jó úton járok.

Stumpf András, Heti Válasz
fidesz.hu