"Ha megtudja a Farkas Flóri, hogy ideültél az MSZP-be, kicsinál" - így köszöntötte ellenérdekű testvérét a múlt szombati cigány elektori gyűlés előtt a Demokratikus Roma Koalíció (DRK) egyik alapembere. A Fidesz-bérencnek is elkeresztelt Lungo Drom-os küldött átoldalazott a jobb térfélre, s dühödt székfoglalóba kezdett: "A parlamentben frakciózhattok, de itt nem! Úgyis a függetlenek döntenek el mindent, nem ti vagy mi." Logikusnak tűnt az érvelés, hiszen az ország 4600 roma kisebbségi képviselőjének kétharmadát valóban függetlenként tartják számon a választási szervek. A bennfentesek azonban már órákkal az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) megalakítására hivatott seregszemle előtt megmondták azt, amit később szabad szemmel is látni lehetett: a bal-, illetve jobboldali érdekszövetségek rég felszippantották az "el nem kötelezetteket".

Szegfű a gomblyukban

A gyűlésen végül 2700-an tették tiszteletüket. A terem bal oldalán tanyázókra a teljes MSZP-kelléktárat felaggatták a kampányfelelősök: vöröslöttek a gomblyukakba csusszintott szegfűk, fénylettek a fehérré fakult sálak. (Az MSZP 2002 tavaszán sárga nyakbavalókkal örvendeztette meg híveit.) A "szocialista" küldöttek leplezetlen boldogsággal újságolták, hogy egy héttel korábban Kiss Péter munkaügyi miniszter és Demszky Gábor Budapest-gazda is kiállt a roma koalíció mellett, egyszóval kormányzati védnökség alatt állnak. Az erődemonstráció láttán az ellenerő is lüktetni kezdett: a Lungo Drom (LD) kemény magja 53 fős zárt jelöltlistát osztott szét, nehogy összevissza szavazzanak a "konzervatív cigányok". Mire végeztek a munkával, kiderült, hogy a balosok ezen a fronton is hatékonyabban küzdöttek - saját jelöltlajstromukat már a csarnok bejárata előtt kézbesítették az elektoroknak.
Ilyen előzmények után az MSZP (alias DRK)-Lungo Drom háború nyitánya nem is hasonlíthatott máshoz, mint egy profi bokszgála első perceihez: üdvrivalgás a bal sarokban melegítő Horváth Aladárnak, majd közös skandálgatás a jobbról érkező, s az egekig nyújtózkodó Farkas Flóriánnak. A tavalyi parlamenti választások óta érzékelhető, hogy a romavezetők öndefiníciójának alapja nem más, mint a pártelköteleződés. Mégis: a bal-jobb megosztottság túlhangsúlyozása sokakat megmosolyogtatott, a két versengő lista prominenseinek többsége ugyanis eddig viszonylag könnyedén járkált át egyik politikai térfélről a másikra. A DRK egyik elnökjelöltjét, a baloldali koalícióban a Cigány Szervezetek Országos Szövetségét (CSZOSZ) képviselő Kövesi Vilmost például a kancellária romaügyi államtitkára, Teleki László "strómanjaként" tartják számon. Ugyanakkor illene rá a polgári cigány címke is, hiszen a zalalövői Kövesi família tagjai Boros Imre volt Phare-miniszter holdudvarában szintén otthonosan mozognak. A DRK másik nagyágyújáról - a Magyarországi Cigány Szervezetek Fórumának (MCF) vezetőjéről -, Kolompár Orbánról saját földjén, Kiskunmajsán még ma is úgy beszélnek: "Ja, ő az az MDF-es figura, aki a saját szervezetét is "fórumnak" nevezte el, hogy közelebb kerüljön Dávid Ibolyáékhoz."
A kritikusok persze a fideszes parlamenti képviselővé avanzsált Farkas Flóriánt sem engedik szabadulni múltjától. Köztudomású, hogy az LD-főnök egykor épp Horn Gyulára és az MSZP kisebbségi szakértőjére, Tabajdi Csabára támaszkodva próbálta "felemelni a népét". S hogy a politikai pikantériák kedvelői szüntelenül csámcsoghassanak, a jobbos irányultságú Lungo Drom azt is vállalta, hogy az OCÖ-választáson saját csapatában indítja Labodáné Lakatos Szilviát. A pécsi politikus hölgy a közelmúltig a Teleki László által alapított szocialistaközeli CSZOSZ-t erősítette, sőt tavaly áprilisban még az MSZP országos listájának 166. helyét is kiérdemelte. A demokratikus koalíció főembere, Horváth Aladár viszont eddig kizárólag a baloldalon körözött: az első parlamenti ciklusban az SZDSZ soraiban tűnt fel, később "visszavonult" a Roma Polgárjogi Alapítvány élére, majd tavaly megkísérelte beajánlani magát a szocialisták országos listájára. Az MSZP vezérkara végül a radikális kilengésektől ódzkodó Telekit emelte maga mellé, Horváth pedig Medgyessy Péter közelébe szegődhetett - afféle személyes tanácsadónak.
Bár a vasárnap hajnalig húzódó OCÖ-választáson a két tábor idejekorán összebalhézott - a Lungo Drom négyféle beadvánnyal próbálta a gyűlés felfüggesztésére bírni a helyszínre kiszállt Országos Választási Bizottságot (OVB) -, a cigány testvériség azért sok esetben erősebbnek bizonyult a széthúzásnál. A Farkas Flóriánt éltetők egyike-másika például rendszeresen átjárt ásványvizezni és mosolyt váltani az "Aladár, Aladár"-t kiáltó szomszédokhoz. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman már a helyszínen jelezte: szerinte nem az egymás ellen hadakozó cigány képviselők felelősek a botrányért, hanem a választási törvények kényszerítik lehetetlen helyzetbe őket. Nyilván nem háromezer fős gyűlésekre találták ki például a "szektoronkénti, kézfelemeléses szavazás" intézményét (az ügyeskedők át is libbentek az egyik karanténból a másikba, hogy itt is, ott is élhessenek szavazati jogukkal). Arról sem a roma elektorok tehetnek, hogy a jogszabályok értelmében szinte kötelező polarizálódniuk, ha jót akarnak. Az a fél ugyanis, amelyik 53 fős, zárt listával érkezik, 50,1 százalékos többség birtokában akár 53:0 arányban is leverheti a "kisebb" tábort - ez a eljárás pedig igencsak távol áll az arányos képviselet ethoszától. Szintén evidens, hogy hóhelyzetben nehéz a fővárosba csalogatni a szabolcsi tanyavilág vagy a nyugati határszél kisebbségi képviselőit (pláne, ha az ingyenes vonatutat biztosító meghívóra 2003. helyett 2002. január 11-ét nyomtat a választási iroda, így többen fel sem szállhattak a MÁV-szerelvényekre).

Bizonytalan OVB

Az említett visszásságok már a levezető elnök megválasztásakor kiütköztek, ám az OVB meg sem kísérelte méltóságteljessé tenni a szavazást. Egyszer azért közbelépett a testület: öt kerek órával a kezdés után levetette a balosokról a fehér sálakat, és kidobatta velük a vörös szegfűket is. Ezzel közvetett módon elismerte, hogy a szocialista jelképek alkalmasnak bizonyultak a szavazás befolyásolására; mégis minden úgy ment tovább, ahogy a DRK-csapat érdekei diktálták. A jobboldaliak éles torokhangok kíséretében próbálták menteni a menthetetlent, majd leverten továbbálltak. Farkas Flóriánék egy új OCÖ-választás kiírása reményében a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) fordultak, ám az "utánlövés" eredménye csak lapzártánk után válik ismertté.
Amennyiben az LB nem írja felül a történelmet, bizton kijelenthető: a bal-jobb konfliktusra épülő választási folyamat január 11-én véget ért. Most a Farkas Flórián ellen beoltott MSZP-közeli romák közötti civódáson a sor - mondják a rosszmájúak. A Lungo Drom tagjai nélkül felállt 53 fős cigány önkormányzat elnöki posztjára ugyanis nemcsak az agyonreklámozott Horváth Aladár, hanem Kövesi Vilmos (esetleg Kolompár Orbán) is pályázik. A Heti Válasz érdeklődésére Kövesi egyértelművé tette: bár mindennél fontosabbnak tartja a baloldali roma egység megőrzését, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az OCÖ-választáson őt többen támogatták, mint Horváthot. "Aladárnak múltja van, nekem jövőm" - hirdeti a zalalövői romavezető. (Az új testületben a Kövesi-féle CSZOSZ-nek 20, a Kolompár fémjelezte MCF-nek szintén 20, a Horváth mögött sorakozó Roma Parlamentnek 13 támogatója van.) S hogy az új típusú szocialista romabékét még elképzelni is nehéz, leginkább az igazolja vissza, hogy Horváth Aladárék eddig egyetlen jó szót nem szóltak a Teleki-Kövesi duóról. A cigányságot cselekvési gettóba záró OCÖ egyik fele a Fidesz, a másik - Telekiék révén - az MSZP mögé állt - egészen a közelmúltig így szólt a hivatalos radikálroma álláspont. (A roma parlamentesek szemében csak olaj a tűzre, hogy Tabajdi Csaba a mai napig Farkas Flóriánra esküszik, vagyis a legnagyobb kormánypárt minden lehető kisebbségpolitikai irányzatot felölel.)
A küldetéstudatos Horváth mindeddig egyszerre próbált kampányolni a Lungo Drom és a "lagymatag szocik" ellen. "Egészen véletlenül" az elektori gyűlés előtt egy nappal dobták piacra azt a Medián-felmérést, amely szerint: a helyi roma képviselők negyede bízik már csak Farkasban, 33 százalékuk Horváthban látja az új vezért, Kövesi pedig örülhet, ha megismerik az utcán. (A Heti Válasz úgy értesült: a Medián-védjeggyel ellátott 4600 kérdőívre mindössze ezer elektor válaszolt - a Lungo Drom hívei például több esetben nem küldték vissza a karácsony előtt postázott önkitöltős papírokat -, vagyis az eredmény aligha tekinthető reprezentatívnak. A kutatás felelőse, a szabad demokrata indíttatású Havas Gábor ráadásul azt is megerősítette lapunknak: a felmérést részben a Romaversitas Alapítvány finanszírozta. A felsőoktatásban tanuló fiatalokat segítő Romaversitas-programot ugyanakkor éppen a Horváth-féle polgárjogi alapítvány álmodta meg egykor.)

Újra a tanácsok

"Ha konfliktust látsz, alakíts társadalmi tanácsot, létesíts új pozíciókat, így elcsendesítheted az ellenérdekelt feleket" - minden jel arra utal, hogy a Medgyessy-kabinet e késő kádári béketechnikához folyamodik, hogy megoldja a "cigányproblémát". Hónapokkal ezelőtt megalakult a kormányfőt segítő roma koordinációs tanács (ahol egyaránt szabadon beszélhet radikális és "lightos" cigányvezető), s a Teleki-féle államtitkárság is biztos megélhetést nyújt alkalmazottainak. Úgy tudjuk, az OCÖ-t eluraló baloldali koalíció 13 szakmai kabinet felállítását tervezi - erre várhatóan a kormányzat biztosít közpénzt -, melyből ötöt a Roma Parlament, négyet-négyet a CSZOSZ és az MCF kap gebinbe. Eközben, miként a Medgyessy Péter személyes vállalásait soroló kampányfüzet első kiadásából, úgy az első és a második száznapos programból is kimaradt a cigány felzárkóztató programokra való utalás. A 2003-as költségvetésből is csupán egyetlen dolog derül ki biztosan: a romaösztöndíj-rendszerre szánt százmilliókat az Igazságügyi Minisztériumtól a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz csoportosította a kormány. Kitűnő személyzeti politika tehát már van, jövőkép továbbra sincs.

Bódis András, Heti Válasz, 2003. január 17.

Fotó: Griechisch Tamás