2002. június 18., kedd. A Magyar Nemzet megírta, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök a politikai rendőrség szigorúan titkos tisztje volt. "Ha és amennyiben bármilyen kétely felvetődik, hogy a bizalom nincs meg irántam, akkor a szükséges lépéseket meg fogom tenni" - nyilatkozta a kormányfő.
2002. július 18., vasárnap Loppert Dániel, a debreceni egyetem történelem-filozófia szakos hallgatója több alkalommal árulónak nevezte a Művészetek Völgyébe látogató miniszterelnököt. Egy perccel a bekiabálás után rendőrök állták körül, kiemelték a tömegből, nem sokkal később tanúkat is találtak két ismerős polgárőr személyében.
Hétfőn délután kettőkor kezdődik a szabálysértési tárgyalás, de ekkor már ott toporognak a tüntetők a tapolcai bíróság épülete előtt. A hó keményen ropog a talpuk alatt. Többen provokációnak tartják, hogy itt kell lenniük.
- Az ötvenes években volt ilyen, hogy bíróság elé citáltak embereket, mert mondtak valamit a miniszterelnökre.
2003. január 11-e van, a leárulózott ember Magyarország egyik legnépszerűbb politikusa, pártja toronymagasan vezeti a közvélemény-kutatásokat, ez a feljelentés pedig visszavisz tavaly nyárra. Újra átélik a saját akkori felháborodásukat és csalódottságukat, mert az emberek többségét egyáltalán nem érdekli ez az egész. Jó meleg a kezük, ahogy kihúzzák az irhakesztyűkből, és sorban bemutatkozva latolgatják, vajon a bíróság megvizsgálja-e, hogy áruló-e egy szt-tiszt, mert ha áruló volt, akkor Loppert Dániel bizonyosan ártatlan. Ugyanakkor biztosak benne, erre itt és ma nem kerülhet sor, ezért is akasztják a nyakukba a táblákat, mindegyiken egy szám, ilyen sorrendben ülnek majd a képletes vádlottak padjára. Csak az egyes hiányzik, az majd azé lesz, akinek a sorsában osztozni akarnak, az egyetemistáé.
- Végre nem a szobában pusmogunk, nem egymásnak mondjuk el, mit gondolunk, hanem ki merünk jönni ide - magyarázza a demonstráció okát Faragó Béla, az egyik szervező.
- Mindannyiunknak ott kellene ülni a vádlottak padján, mert mi mind ugyanazt gondoljuk Medgyessyről - teszi hozzá egy másik férfi.
- Áruló. Hát nem az? - kérdeznek vissza. A többségében középkorú vagy idősebb emberek a tizenhárom helyi polgári kör szervezésében jöttek. Sulán Béla szabadnapján a fővárosból utazott ide feleségével, hogy tiltakozzon a "kormány megfélemlítési kampánya ellen".
- Sose lehet tudni, ki lesz a következő - mondja.
- Ez koncepciós per. Kiemelnek egy embert a tömegből, hogy a többit megfélemlítsék - magyarázzák a többiek egymásnak. Hosszan elemezve, hogy ebben a helyzetben a fiú mindannyiuk helyett áll majd a bíróságon.
- Jön - szakítja félbe egyikük a hangos gondolkodást. - Fehér ingben, nyakkendőben - teszi hozzá. Egy pillanatra elhallgat a közben kétszáz fősre duzzadt csoport, a főszereplő kimagaslik a közelgő csapat tagjai közül, mindenkit meglep a látvány: a 19 éves fiú koránál jóval fiatalabbnak tűnő arca és magasságának, talán az öltönyviselésből is adódó határozott megjelenésének ellentéte.
- Ez a kissrác? - kérdezik hitetlenkedve a táblás emberek.
- Ne félj, gyerek - bátorítják.
- Igazat szóltál!
- Veled vagyunk.

Csendes tüntetésre kaptak engedélyt, attól tartanak, a rendőrök az első hangos bekiáltásra kiürítik a teret. De tapsolni azért lehet, hát tapsolnak, a fiú vállát lapogatják, "okosan beszélj, ne indulatoskodj" - tanácsolják neki. Százötvenezer ezer forint vagy hatvan napi elzárás - talán erre, a maximális büntetési tételre gondolnak, amikor az apa egy erős férfiöleléssel búcsút vesz tőle.
Bár a tárgyalás nyilvános, csak 15 embert engednek be a százból, akik kint tipródnak az előtérben. Négy, környékbeli fideszes országgyűlési képviselő személyes jelenlétével jelzi, hogy - amint közülük Szalai Annamária fogalmaz - szimbolikus ügyről van szó. A tárgyalás tétje a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése Magyarországon. Manninger Jenő képviselővel ketten ülünk egy széken, de van olyan hely, amin hárman szoronganak - akinek nincs ülőhelye, annak ki kell mennie. A terem furcsa látványt nyújt, a nemzetiszínű szalagos, kokárdás hallgatóság között egy férfi, nyakában fehér tábla, rajta 53-as szám. A bírónő mögötti ablakon át rálátni a térre, a képletes vádlottak padján közel kétszázan foglalnak helyet, innen is jól olvashatóak a tüntetők táblái: "Helyettünk is szóltál, Dani!", "A múlt tényleg elkezdődött", "Hangosan csak éljenezni szabad?"
A fiú egyenes derékkal ül, nem tesz vallomást. Jönnek a tanúk, a két kapolcsi polgárőr, az egyik hallotta az árulózást, a másik látta is. Az egyik azt mondja, megbotránkozott, a másik meg azt, hogy nem tartotta odavalónak, végül is ez egy kulturális rendezvény. Ekkor szólal meg először Loppert Dániel:
- Ha nem politikai rendezvény volt, min botránkozott meg: amit mondtam, vagy azon, hogy egy politikus megjelent a rendezvényen? - kérdezi.
- Nem politikus, hanem a miniszterelnök látogatta meg a Művészetek Völgyét. Mint magánember jött. Nem ezt találtam oda nem illőnek, hanem a bekiabálást, hogy áruló - mondja a tanú.
A bírónő sorra veszi a tapolcai rendőrkapitány feljelentésében szereplő elemeket: "a Magyar Köztársaság miniszterelnöke látogatása során nevezett személy (...) három egymást követő alkalommal hangosan az "áruló" kijelentést kiáltotta a miniszterelnök úr felé. Nevezett cselekményével kapcsolatban a csoport több tagja is rosszallását, megbotránkozását fejezte ki. Loppert Dániel (...) az őt igazoltató rendőrökkel szemben mindvégig arrogáns magatartást tanúsított." (Az arrogancia tényét egyik tanú sem támasztotta alá.)
Az ügyvéd a bírónővel ellentétben nem konkrétumokról beszél, nem az érdekli, elöl vagy oldalt, hogy 20 vagy 15 méterre történt az eset Medgyessy Pétertől. A döntés várható következményei felől közelíti meg a kérdést, a szólásszabadság, az alkotmányosság áll perbeszéde középpontjában.
- A magyar jogrendszer feljogosítja a magát sértettnek érzettet, hogy magánvádat terjesszen elő becsületsértés vagy rágalmazás miatt. Ez itt nem történt meg. Igen sajátos, hogy mivel a rendőri szervek ezt az érintett helyett nem tehetik meg, ők próbáltak felelősségi formát kreálni annak érdekében, hogy ez a kijelentés többé Magyarországon ne hangozhassék el - érvel az ügyvéd. Alkotmánybírósági határozatokat idéz, amelyek szerint a köznyugalom csak a legsúlyosabb esetekben szabhat határt a véleménynyilvánítás szabadságának, ez pedig nem az. A köznyugalom nem alkotmányos alapjog, szemben a véleménynyilvánítás szabadságával. Magyarországon 1990 óta az ilyen kijelentések megengedettek, beláthatatlan társadalmi következményei lennének, ha a bíróság elmarasztalná a "majdnem fiatalkorú" elkövetőt.
És elmarasztalta.
Mohosné dr. Vidosa Noémi bíró szerint Loppert Dániel rendbontást, kihívóan közösség elleni magatartást folytatott, szembeszegült a társadalmi együttélés nyílt szabályaival, amikor az országgyűlési választásokat követően - csak ezt emeli ki, a D-209-es botrányt egy szóval sem említi - az áruló kifejezést használta Medgyessy Péterrel kapcsolatban. Mivel ez hangulatkeltésként hangzott el, ez már több mint a véleménynyilvánítás szabadsága. Bár a miniszterelnök nem terjesztett elő magánindítványt, a rendőrség mint feljelentő joggal és okkal tarthatott attól, hogy egy ilyen, többször elhangzó felszólítás hatással lesz a tömegre. Ezért a bíróság figyelmeztetésben részesíti az elkövetőt, és 1052 forint eljárási költség megtérítésére kötelezi.
- Bohózat - mondja az apa.
- Az eljárás megszüntetése érdekében fellebbezéssel élek - jelenti be az ügyvéd.
Lent a fiút vastaps fogadja, érezhető a megkönnyebbülés.
- Semmit sem szeretnék mondani, egyszer mondtam valamit, máris a bíróság előtt vagyok - fogalmaz Loppert Dániel. Az emberek nevetnek ezen, és akkor is, amikor az 1052 forintot megemlítik. Csak Lasztovicza Jenő képviselő szavaira gondolják végig: bár ez a lehető legenyhébb elmarasztalás, de mégiscsak elmarasztalás, ami jogerőre emelkedve precedenssé válhat. Többé nem lehetne csak úgy odakiáltani a véleményünket egy politikusnak, mert legközelebb az 1052-ből könnyen lehet százezer forint, a figyelmeztetésből meg fél év elzárás - fogalmaz a honatya.
Azután rövid szónoklatok jönnek, de már mindenki fázósan topog. Órák óta várakoznak, kezd sötétedni, indulnának a buszmegállóhoz. Rezes Molnár Hilda szervezőnél van egy kalap, hogy összegyűjtse a büntetés összegét, de nem kell sokat várni, mert az első mellette álló, "a Magyar Köztársaság nyugdíjasa" beledobja az 1052 forintot.
- A 19 ezerből - emlékeztet a férfi a szocialisták megvalósított nyugdíjígéretére. - A maradékot elteszem a gázáremelésre.

Élő Anita, Heti Válasz, 2003. január. 17.

Fotó: Griechisch Tamás