Sokol érsek pozitívan nyilatkozott az 1938 és 1945 közt fennállt szlovák nácibarát bábállamról, amelynek elnöke Jozef Tiso katolikus plébános volt. Az érsek a TA3 hírtelevíziónak kifejtette: "Jólét volt itt, semmi sem hiányzott nekünk, miközben pedig háború volt". Sokol érsek ugyancsak elismerően nyilatkozott magáról Jozef Tisóról is, akit a második világháború után háborús bűnösként elitéltek, majd felakasztottak. Kifejtette, hogy a vatikáni archívumok megnyitásával új, egyértelműen pozitívabb megvilágításba kerülhet az ún. "szlovák állam" korszaka. Az érsek ugyanakkor kitérően válaszolt a Jozef Tiso esetleges boldoggá avatásával kapcsolatos kérdésre.

A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége tiltakozott az érsek kijelentései ellen, emlékeztetve a katolikus egyházi vezetőt, hogy az akkori rezsim összesen több mint 70 ezer zsidót és romát küldött a náci haláltáborokba. A szlovákiai romák is elítélték a pozsony-nagyszombati érsek megnyilvánulását.

Tibor Hajdu, a Nagyszombati Érseki Hivatal szóvivője nyilatkozatában kifejtette: "Sajnálatos, hogy Sokol érsek szavait egyesek negatívan interpretálják. Az érsek úr egyértelműen elítél minden olyan igazságtalanságot és az emberi jogok bármilyen megsértését, amely a II. világháború idején fennállt szlovák államban történt."

1938 után a hitlerizmus előrenyomulása a szlovák nacionalizmussal karöltve kezdettől fogva erősen sújtotta a szlovákiai magyarságot is. Több ezer magyar járta meg a szlovák Gestapo börtöneit Szlovákiában. Annak idején Esterházy János, a felvidéki magyarság képviselője a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidótörvény ellen. A háború befejezése után mégis háborús bűnösként ítélték el, és hosszú kálvária után börtönben sínylődve halt meg 1957-ben.

Karaffa Attila