- A baloldali médiumok leszedik önről a keresztvizet, mert jogsértésekkel vádolja a magyar kormányt. Mi a gondja?

- Két beadványt küldtem december 28-án az Európai Parlament petíciós bizottságának, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökének. Erre az uniót létrehozó szerződés cikkei adnak felhatalmazást. Milyen az a jogállamiság, ahol már második éve nem lehet érdemi megállapodásokat kötni? Három beadványunkra a minisztérium még csak nem is válaszol augusztus 17. óta. Ezért döntött úgy a vezető testületünk, hogy a jogállamiság keretei között minden jogi eszközt igénybe kell vennünk a betegek és a munkavállalók érdekeinek a védelmében.

- Vannak európai alapjogok, amelyekre ön is hivatkozik.

- Igen, és tulajdonképpen paralelek még a magyar alkotmánnyal is.

- 2004. május elsejétől az Európai Unió jogát is alkalmaznunk kell, de Európa, úgy látszik, mégiscsak nagyon messze van.

- Nem mi vagyunk messze Európától, hanem az aktuális kormányunk és törvényhozásunk. December 8-án a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal nyílt levéllel fordult a miniszterelnökhöz és a házelnökhöz, hogy ne sértsék meg tartósan és folytatólagosan a jogalkotásról szóló törvényt. Ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalom nem veszi figyelembe az itt élők jogos beadványait, nem tartja be a rá vonatkozó törvényeket, akkor igénybe kell vennünk az Európai Unió intézményrendszerét. Itt nemcsak az egészségügy megváltoztatása folyik a szakma, a munkavállalók és a betegek beleegyezése nélkül, hanem tartósan és súlyosan sérült az egyeztetési kötelezettség is. A diktatúrára jellemző, hogy kivonja a törvényhozói hatalom ellenőrzése alól a szabályozást. A jogalkotási törvény, amely kétharmados, azt mondja, hogy az állampolgárok alapvető társadalmi viszonyait érintő területeket törvényben kell szabályozni. Erre az Országgyűlés őszi ülésszakán terjesztették be a kormányzati tevékenységet szabályozó salátatörvény, s annak a 76. szakasza azt mondja: "...felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeleti szinten jelölje ki az egészségbiztosítás intézményrendszerét." Ez nem tartható. És a magyar állampolgár arról sem tud, hogy tizenhat év alatt a privatizációs bevételekből járuléktartozás fejében egyetlen egy fillért sem fizettek be az egészségbiztosítási alapba. Tudja-e, ez mit jelent?

- Sejtem...

- Ez ezermilliárd forint. December 21-én úgy döntöttünk, hogy visszaköveteljük úgymond a Budapest Airport készpénzes vételárát, mert több mint egy évtizeden át kivitték a pénzt az egészségbiztosításból, ami tízmillió állampolgár egészségügyi közszolgáltatását hivatott fedezni. Mit válaszoltak? Három bekezdést, és azt, hogy többségében az államadósság visszafizetésére fordították a pénzt. Konvergenciaprogram. Ön úgy tudja, hogy a társadalom elfogadta a konvergenciaprogram végrehajtását? Nem.

- A kormányzat nem beszél a szakmai szervezetekkel, mert szerinte önök politikailag gáncsoskodnak, és ebben az országban tizenhat éve rendre a politikai gáncsoskodások miatt leállítottak változásokat.

- Az elmúlt tizenhat évben tartósan és súlyosan felborult a társadalom és a hatalomgyakorlók között az egyensúly. Ez bizonyítható a munkahelyek elvesztésében vagy például abban is, hogy a Magyarországon bejegyzett üzleti biztosítók és bankok adózás előtti nyeresége a legmagasabb az Európai Unióban. Ez a szabályozás gyengesége. Vagy: az állami tulajdonról, amikor 1990-ben a rendszerváltás volt, nem készült felmérés, vagyonkataszter, értékelés...

- Azt mondja az egészségügyi kormányzat, hogy ne tessék bennünket alkotmányos, demokráciaellenes fegyverekkel vádolni, illetve akadályozni, tessék velünk együttműködni. Senki nem mondja, hogy a törvény jó. Azt sem mondják ma már, hogy tökéletesen elő lett készítve. De azt mondják, legalább tettek valamit.

- Tettek, és nagyon sok embernek okoznak és okoztak már kárt vele. Az a szakmai egyeztetésnek nevezett játszma és jogszabály-előkészítés, amely ott folyik, minden, csak nem a jogalkotási törvény betartása. Ez a kormányzat rájött arra, hogy az előző kormányok nem az elején verték keresztül azokat a változásokat, amelyeket nem az állampolgárok érdekében, hanem a mögöttes megbízóik javára teljesítenek. Mélyen elhallgatják, hogy világ egyik leghíresebb közgazdászprofesszora, Nicolas Bahr, aki egyébként már kétszer is volt itt Magyarországon, azt mondja: az egészségügyi szolgáltatás nem piaci termék. Most ezzel szemben az alig öt százalékot elérő SZDSZ által diktált egészségpolitika pontosan a versengésről és mindenféle piacról beszél. Kit szolgál a nemzet kormánya? Kinek az érdekét?

- Hát bizonyos dolgok a fejük tetején állnak. És ezt hiába mondjuk.

- Miért mondja, hogy hiába? Éppen ez a lényege a két beadványunknak. Azt kérem, hogy független szakértők jöjjenek Magyarországra, vizsgálják meg, hogy azok a tények, amelyeket leírok, amelyek bizonyítják, hogy Magyarországon tartósan nincs jogállamiság, valósak, és ezért függesszék fel a tagsági jogainkat. Beszéljünk őszintén és nyíltan. Miért megy ez az őrült átalakítás az egészségügyben? Hogy azok kapják meg a hatalmas uniós fejlesztési pénzeket, akik ahhoz a körhöz tartoznak, amelynek ez az érdeke. Mit gondol, hogy a háromezeregyszáz önkormányzat helyett hányan fogják a fejlesztési pénzeket megkapni? Nyolcezermilliárdnak az elosztásáért folyik a harc, és erről az állampolgárok nem tudnak. Ezért kell ezt a vizsgálatot lefolytatni, ezért kell az átláthatóság európai uniós követelményének eleget tenni, és ezért kérek védelmet az uniótól. Konkrétan megfenyegettek, hogy ha nem hagyom abba, akkor kitörik a nyakamat.

- Ki fenyegette meg?

- Ezt most nem fogom itt önnek elmondani.

- A fenyegetés névtelen volt, vagy névvel, címmel jött?

- Konkrét volt. El akarnak lehetetleníteni. De nem félek, mert amikor az OEP főigazgatója voltam, és ki akarták törni a nyakamat, láttam, ez hogyan működik. Ha az ember jelentős érdekeket sért, milliárdos nagyságrendben gátolja meg közpénzek lenyúlását, akkor a sorok összezárnak, és az erők összefognak.

- Lát arra esélyt, hogy a szakmai vagy társadalmi szervezetek összefogjanak, mert nagyobb súlyuk lenne együtt, mint külön-külön?

- Erre azért nem tudok választ adni, mert információhiány van a magyar társadalmon belül. A civil szervezeteket is sajátosan finanszírozzák, és nem tudom, hogy az emberekhez elegendő információ jut-e ahhoz, hogy a félelmüket le merjék küzdeni.

- Amikor az emberek elkezdik érezni a hatásokat, akkor szoktak megokosodni.

- Már évek óta tudják. Rengetegen rettegnek, mert egyedüli családfenntartók, mert a férjük már elvesztette az állását, és el vannak adósodva, ezért is írtam a petíciót az Európai Parlamenthez: ha minden állampolgár egymillió-háromszázezer forinttal tartozik, ezt a terhet már nem lehet velük megfizettetni. Az emberek féltik a munkahelyüket, és ezért azt csinálnak velük, amit akarnak. Sikerült tizenhat év alatt a magyar munkavállalókat a rettegés olyan szintjére eljuttatni, hogy nem mernek kiállni a jogaikért, mert soha nem tudhatják, honnan jön a retorzió. Ezt sorozatosan átélem az egészségügyben. A politikai protekcionizmus tragikomikus vígjátéka zajlik, amikor 48, 50, 31 és 39 súlyponti kórházat jelöltek ki. Komoly szakmai érvek alapján változott meg egy éjszaka alatt a lista? Amikor ilyen protekcionizmus zajlik az egészségügyi közszolgáltatások szervezésének és nyújtásának a kialakításakor, a százhatvanezer munkavállaló senkit sem érdekel. Itt azért folyik a harc, hogy kié lesz a pénz.

- Mit gondol, mennyi idő múlva tud lépni az Európai Unió illetékes testülete?

- Január 3-án már megkaptam az értesítést, hogy érkeztették a december 28-i beadványomat. Úgy gondolom, hogy nagyon rövid időn belül választ fogunk kapni.


Magyar Hírlap - fidesz.hu